Az intelligens pasik nehezen találnak párt maguknak?

Én is hasonló helyzetben vagyok, ugyan ebben a korosztályban. Egyetemre járok, de nem vagyok stréber, egyébként is reál szakra, itt meg magolva stréberkedni sem lehet. Van aki zseninek tart van aki csak másnak mint az átlag. Én magamat nem tartom zseninek, inkább máshogy gondolkodónak. Humorom is van, nem ontom magamból a poénokat, de vannak akik szeretik azt amit néha művelek. Külsőre is kapok pozitív visszajelzéseket. Mindig kérdezgetik van-e barátnőm, sőt sokszor úgy beszélnek velem új ismerősök mintha lenne barátnőm. Meglepődnek amikor megmondom, hogy nem nem szoktam hétvégente a barátnőmmel pihenni, mert nincs.

Úgy érzem, hogy vagyok annyira elviselhető és normális ember, hogy érdekeljem a nőket vagy legalább néhányat. Persze vannak néha akik szimpatizálnak velem, de nem túl meggyőzően és rendszerint valaki másnál kötnek ki. Mindenkivel jól kijövök fiatallal, időssel, külföldivel, cigánnyal szinte bárkivel. De barátnő találáshoz nem, hogy egyre közelebb érezném magam, hanem egyre reménytelenebbnek látom.

Nem, nem cicababákat keresek szőke hajjal nagy mellekkel. Tetoválás, idétlen frizura ki is van zárva például.

És, hogy ne csak a magam példáján elfogultan írjak. Ismerek több értelmes, magára igényes korombelit akik szintén küzdenek ezzel. Bár közülük sok inkább már az egyéjszakás kalandokat hajkurássza. Beérik azzal, mert azt könnyen találnak.

Hasonló vagyok, csak a másik nemből. Szerintem alepvetően két baj van (legalábbis nálam):

Az egyik az idő. Persze, mindenkinek arra van ideje, amire szán, de azért ez nem úgy megy. Én bejárok az óráimra egyetemen is, utána irány haza, edzés vagy esetleg tanulás (akár a szakos dolog, de én mondjuk az angolomra szoktam gyúrni, művészkedni, ilyesmi) és vége a napnak. Ha meg megyek valahova, az céllal van (lásd, edzés) vagy túlságosan a társaságra figyelek és ápolom a kapcsolataimat, nem újakat építek. Ha lenne párom, biztosan tudnék rá időt találni, de így lutriban tengődni valahol, hogy ismerkedjek... Nem tudom, annyira nem zavar az egyedüllét még, hogy konkrétan erre szánjak időt.

A másik, szerintem az igények. Úgy értem, én nagyon szeretek beszélgetni másokkal és egész könnyen megtalálom a közös hangot, de más az, mikor az ember "lelkitársra" akad. Nem sok magamfajta emberrel találkozom a barátaimon kívül és sokakban egyszerűen nem érzem azt a varázst, ami nekem szükséges egy kapcsolathoz, főleg egy párkapcsolathoz.:)

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örülnék egy kapcsolatnak, vagy néha nem jön rám a "milyen jó lenne valakihez hozzábújni" érzés, de jól érzem magam az elfoglaltságaimmal és a céljaim felé haladással és tényleg néha kavarog bennem a gondolat, hogy "te jó ég, mennyi mindent szeretnék még és csak tolódik, mert mindig másra kell az idő". És valóban, szeretek elmélyülni a dolgaimban (nem vagyok introvertált, de jól esik foglalkozni velük) és nem igazán hajkurászom a másik nemet. Nem azt mondom, hogy nem vagyok nyitott az ismerkedésre, egyszerűen nehéz elérni.

Szerintem hasonló lehet a helyzet a másik nemmel is. Nem nehéz párt találniuk, hiszen szerintem a nagy tudás vagy széles látókör nagy előny lehet mindenkivel szemben, pláne, ha van mellé egy karizmatikus személyiség, aki ismeri annyira magát, hogy ne legyenek benne komplexusok vagy rossz érzések, és mondjuk egy jó külső. De egyszerűen tér és idő nem igazán van rá, ráadásul... (Na, ezt nehéz szépen megfogalmazni.:D) Szóval a tapasztalat azt mutatja, hogy akik nagyon vevők az ismerkedésre és nagyon gyakorlottak benne, azoknak az életük is másképp van berendezve. Értsd: többet buliznak, esetleg nem komoly kapcsolatot keresnek, inkább társaságorientáltak és azt is meg merem kockáztatni, hogy túl nyugisnak tartanák ezt az életmódot.

Talán online kialakulhat valami, de az meg olyan semmilyen és végső soron sok embert "ki kell válogatni", hogy az ember olyanra akadjon, akivel tud valóban emelkedett témákról beszélni. Ami mondjuk szerintem egy intelligens embernél szempont, ha párt keres.

20N

#27-nek pedig, nem hiszem, hogy az intelligencia egyenlő a tárgyi tudással. Elhiheted, hogy én is tudnék olyat kérdezni tőled, ami nem a szakterületed, szépirodalomból, történelemből, orvostudományból, biokémiából, informatikából és még sorolhatnék számos más dolgot, amire van azért rálátásom, nem mondom, hogy expert vagyok mindben, de igyekszem mindenbe belekóstolni és az alapműveltségemet turbózgatni.:)

Az intelligencia egyébként a mai álláspont szerint a problémamegoldó képességet jelenti. Logikai feladatok, szabályszerűségek, törvényszerűségek felismerése, elvont gondolkodást igénylő feladatok, téri-vizuális feladatok, számolás, munkamemória és társai. A tárgyi tudás (legalábbis a MAWI konstruktumában) úgy az első részig terjed, a 10+1-ből. Egyébként pedig ahogy korábban írták, egyetemre járni, illetve beseggelni azt, amit elénk raknak, nem intelligencia. Én is megteszem, mert a vizsgán azt kérik számon, jobb esetben azt, hogy mennyire érted, amit tanultál. De ez távol áll az intelligenciától. Vagy attól, hogy valaki egyáltalán tud a világról bármit a saját kis szakszeletkéjén kívül. Félre ne érts, ezt nem degradálónak szántam, csak szerintem fontos tisztába tenni a fogalmakat.

Egyébként az IQ mellett szerintem az EQ is nagyon fontos. Sőt, nekem valahogy a "racionális" oldal kis csorbaságai megbocsáthatóbbnak tűnnek, mint az "emocionális/emberi" oldal hiányosságai. Például, hűség, empátia, türelem... Ez már nem az IQ része, hanem az érzelmi intelligenciáé, holott azért kapcsolatban eléggé esszenciális dolog, hogy a kedves úgymond mennyire "kellemes" ember. Senki sem tökéletes, na de nem minden az, ha valaki okos. Köztük is van olyan, akinek nagyon nehéz a természete.

Írd meg a Mensa tesztjét akkor ha intelligensnek gondolod magad :d

Én most lettem tag. Úgy érzem hogy mindig is ide tartottam, ebbe a közösségbe és most megérkeztem.

A világot nem az intelligens embereknek találták ki,ahogy nem is az értelmi fogyatékosoknak. Talán nehezebb párt találni így.

F23