Már most nincs hozzá akaratom, hogy ezt tovább vigyem. Ti mit tennétek?

Sajnos vagy szerencsére, de nem vagyok az a buta naív aki 5 éve voltam. 23 éves férfi vagyok.

Kedden napközben elhívott egy jó barátom, hogy este szürcsöljünk egy sört, dumáljunk. Késő délután mielőtt indultam volna mondta, hogy hoz egy lányt is, akit látásból ismerek is, bírni fogom, stb. Alapból utálom mikor tukmálják... de mindegy elmentem.

Megismerni nagyon nem sikerült, csak amit a kettőjük beszélgetéséből kitudtam venni, és amit sikerült belekérdezni. Nem voltam kirekesztve a beszélgetésből, csak na. Velem csak szurkálódott, nem igazán sikerült beszélgetni, talán kicsit gyerekesen viselkedett. Mutatott videókat, meg ilyesmi, tehát volt kommunikáció, csak nekem nem érdemleges, csak szórakozás, stb. Jól éreztem magam, bár a végére azért ehhez hozzásegített a sör is nyilván, én ha iszok nagyon vidám vagyok :). Hajnalra már a lábai az ölemben, később közelebb ült, hozzám bújt, cirógattam, stb. tehát -feltételezem- TALÁN valamilyen szinten vonzódik hozzám. Reggel haza kísértem, nagy öleléssel elváltunk egymástól.

Azért feltételezem TALÁN -ra csak a vonzalmat, mert nem érzem, hogy érdeklődne felőlem.

Tegnap már rám írt egy hülye ürüggyel, aminek a tárgya egy beszélgetés volt amit egy negyedik ismerősömmel folytattam, akivel összefutottam a helyen.. ő is hallotta a beszélgetést, ebből kérdezett. Megmondom őszintén tetszett ez a kezdés! :) Tehát ebből én megpróbáltam indítani egy beszélgetést, főleg hogy örültem hogy megelőzött azzal, hogy írt. :) De ez a "beszélgetés" facebookon kimerült abban, hogy én kérdeztem ő válaszolt. Egy vissza kérdezés sem volt, hogy "és veled?" vagy "és te?" Nekem az ilyen beszélgetésekhez nincs kedvem, unalmas, időm sincs rá, így hamar le is zártam.

Mindegy, tegnapra megbeszéltük a barátaimmal hogy iszogatunk és jól érezzük magunkat egyikünk tanyáján, jöjjek én is, leszünk vagy 10 -en. Nem szoktam ilyen sűrűn kikapcsolódni, mert sok a munkám, de azért elmentem, ha már hívtak. Arról szó sem volt, hogy a lány megint ott lesz, mert el sem mentem volna. Persze mondanom sem kell, ott volt. Az elején kicsit nehezen nyílt felém ő is és én is, mert nem értettem a facebookon rám írás miértjét, akkor egy pillanatra komolyan vettem a kérdést amit írt akkor, de azóta kitisztult a fejem, nem véletlen volt az... Később mikor már jól érezte magát a csapat (ő nem ivott, max. 1 kicsi pohárral), vicces videókat néztünk, és a kezeim közé borult, átöleltem, úgy néztünk videókat, cirógattam, a nagyon pici kezeivel átölelte az alkaromat, én meg őt, hosszú-hosszú órákig. Én alig vártam hogy vége legyen, mert rohadtul nem éreztem magam jól, az ölelésen kívül... mert beszélgetni megint nem sikerült vele, élőben is kérdezek válaszol a helyzet. Ebben az egészben benne van, hogy túlmondva "beleélem" magam (nyilván nem, nem vagyok naív, meg egyébként sem érdekel az egész annyira), és máshogy gondolom amit ő, de akkor mit ölelget engem, minek kezdeményez beszélgetést ha nem tud beszélgetni? Sok-sok ilyen apró jel és történés van, amivel nem tudok összességében mit kezdeni, csak túl hosszú és felesleges leírni. Ez az egész egy halott ügy részemről.

Egyébként egy tündér. Alacsony, nagyon pici lány, bár csak 18, de kedvelem. Én nem kerestem azóta őt, ő sem engem, szerencsére. Igaz, nagy idő nem telt el azóta.

Én egy nagyon hosszú kapcsolaton vagyok túl. Ismétlem, túl vagyok rajta, jó egyedül. De ezek az ölelések felébresztettek bennem dolgokat, például hogy azért jól esik egy ölelés egy küzdelmes, sikeres, fárasztó nap végén.

Ti mit tennétek? Mert én azon kívül, hogy lapulok mint sz.r a gazban, azon kívül semmit nem teszek. Nem mondom hogy nem szeretnék, mert szeretném megismerni, de mit kezdjek vele, ha nem tud beszélgetni? És az az igazság, hogy ez nem az első ilyen eset ebben az elmúlt pár hónapban. Nem férfi témákról beszélek, nem autókról, nem építkezésről, nem a vállalkozásomról, nem here gyulladásról, nem hülyeségekről, hanem érdeklődök felőle, teljesen általános dolgokról. De mégsem tud beszélgetni. Kaptam már olyan választ a tegnapi csapatból egy személytől, hogy nem tud megnyílni könnyen, meg hogy legalább válaszol. Hát fantasztikusan éreztem magam ilyen válaszok után, bár csak nevettem rajta. :D

Nem vagyok megbolondulva a lányért, simán túl lépek ilyen apróságokon, nem egy mélypont az életemben az biztos, csak érteném.