Ezt a butaságot ki találta ki, hogy azok a férfiak tovább élnek, akik párkapcsolatban vannak, vagy házasok? Ez szerintem sok tucat tapasztalatból mondva, nem így van.

60 felett üt vissza a magányos èlet. Nyugdìjba mèsz, a kollègák eltávolodnak, a règi barátok a családdal... Ès ami a legrosszabb, hogy senkit nem èrdekelsz. Kórházba kerülsz öregen, ki látogat meg? Ha bajba kerülsz ki fog segìteni, egy jó szót szólni?

Magányosnak úgy èrdemes lenni, ha betervezel egy 55-60 èv körüli elhalálozást. Akkor nem kell ezzel sem számolni.

ERRŐL KIB SZOTT FELMÉRÉSEK LÉTEZNEK TÍZEZER ÉS TÍZEZER FÉRFI BEVONÁSÁVAL XDDD

Bocs a nagybetűkért. Komolyan, csak a google-ben rákeresve a legtöbb erről szóló írás felmérésekre hivatkozik.

Ki találta ki? Magyarországon pl a KSH, aki ilyenekről (és mindenről a világon) kutatásokat készít.

Komolyan ez most olyan mintha azt kérdeznéd "ki találta ki hogy most éppen x pártnak van a legtöbb szavazója?". Kutatások, felmérések "találják ki" ezeket az infókat.

1-es? Miért a sok öreg nyugdíjas nem úgy van most? Pedig családjuk van/volt,csak a családjukat sem érdeklik. Tudod mit inkább halnék meg úgy hogy totál magányosan,minthogy a gyerekem/gyerekeim meg az unokám/unokáim rám se hederítenek.

Szóval nagyon nem értek egyet veled 1-es,csak szét kell nézni ott ahol én lakom. Ugyanúgy nem keresnek családdal se mint család nélkül. Sőt tudod mit? Van olyanból is elég sok hogy a családja akarja bedugni nyugdíjas otthonba. Szóval.....

Ez az állítás nem butaság, csak egyszerűen idealista szemléletű. Azt feltételezi, hogy az a párkapcsolat vagy házasság, amiben van az ember, az jó, szeretettel teli, tartalmas és kielégítő. Ha így van - szerintem minden ember erre vágyik -, akkor biztos hogy hosszú, boldog élet vár a kapcsolat résztvevőire. A magányos ember - mivel szeretet nélkül él - pedig lelki beteg lesz, majd ez az egész átmegy fizikai tünetekbe, ami idővel halálhoz vezet.

Csak ez az idealista felfogás azon bukik el, hogy marha sok pokolian rossz kapcsolat van, és egy ilyen felőrli az embert, roncsot csinál belőle. Aki egyedül van, az meg adott esetben kiegyensúlyozottabb, lelkileg stabilabb.

Egyrészt: 30 felett te is azért sportolsz, hogy megfelelj a csajoknak, nem azért, mert olyan egészséges. ;)

Legalább is a legtöbb szingli pasi.

Nincs stressz?! Nézd meg gyakorin a "forevöralón" gárdát! Itt vergődnek reggeltől estig azon, hogy nincs kit dugni.

Egy jó párkapcsolat és egy sz.ar között hatalmas különbség van. Azért, mert te képtelen vagy jó kapcsolatot kiépíteni, és eddig csak kínlódtál a langyos sz.arban, az a te bajod. Ettől még nem lesz mindenkinek automatikusan rossz a házassága, csak neked. Ilyen egyszerű.

A házasságban elő férfiak egészségét segít megőrizni, hogy nyugodtabbak, egészségesebben táplálkoznak, és rendszeresen szexelnek. (A legtöbb házasság ilyen, képzeld. Akkor is, ha te kizárólag az ellenkezőjét látod!)

Ráadásul nincs egyedül, van egy bentlakó ápolónője. Aki észreveszi, ha gond van: pl. fogadjunk, te se tudod, hány és milyen méretű anyajegy van a hátadon! És s feleség el is rugdossa dokihoz, és odafigyel, hogy be is vegye a gyógyszereit.

Ez most így 30 felett nem tűnik nagy dolognak. De majd rájössz az értékére 60 fölött, mikor azon keseregesz, hogy ha rosszul lennél, senki se venné észre.

#4

Ennek általában OKA van, ha a gyerekei nem törődnek vele.

Nekem is két szülőm van, ebből apámat nem fogom keresni öregkorában (meg most sem), mivel sosem volt jó hozzám, bántott, vert, sima szórakozásból egrecírozott, anyám is megverte, alkoholista és kőbunkó. De ez nem a "kibeszélő show", szóval ennyi elég belőle.

Ha látnám, hogy legalább megbánta, vagy elismerné, hogy ez nem volt helyes akkor talán, de még ezt sem. Megérdemeltem mikor rugdosott, anyám is megérdemelte a verést stb.

Anyámmal más a viszony, őt látogatom majd idősen is, viszont ő már most megmondta, hogyha eljön az idő, és a férje esetleg már elhunyt addigra akkor önként megy "idősek otthonába". Több okot is felsorolt, hogy milyen előnyökkel jár, és nem szeretne úgy járni, mint a nagymamája.

Viszont, ha normális vagy a családodhoz, akkor ők is azok lesznek. Mi nagyapánkat már többször segítettük talpra, mikor elesett otthon, a kórházban pedig kifejezetten felvidult miután ottjártunk. Sokat jelent ez egy idős embernek.

"60 felett üt vissza a magányos èlet. Nyugdìjba mèsz, a kollègák eltávolodnak, a règi barátok a családdal... Ès ami a legrosszabb, hogy senkit nem èrdekelsz. Kórházba kerülsz öregen, ki látogat meg? Ha bajba kerülsz ki fog segìteni, egy jó szót szólni?"

Ezért van sok szegény magányos beteg nyugdíjas, akik saját gyereke meg unokájuk nem törődik velük. :)