Ezt a butaságot ki találta ki, hogy azok a férfiak tovább élnek, akik párkapcsolatban vannak, vagy házasok? Ez szerintem sok tucat tapasztalatból mondva, nem így van.

#10

Ezek többsége fénykorában kőproli volt, gondolom "szépen" nevelték a gyerekeiket, jó mentalitást tanulhattak el tőle a lurkók. Nem kell bedőlni a proli öregek önsajnáltatásának, többségük nem lehet büszke a fénykorára.

Aki pedig normális volt (nagyszüleim), ők nem is maradtak magukra. Igaz ez nem "kétnapos" foglalkozás eredménye.

Úgy naná, hogy le vannak ejtve az adott öregek, ha ezek közül valamelyik igaz volt rájuk:

- súlyos szenvedélybetegség

- gyerekverés, házastársverés

- gyereket kidobni "nomádba" szünidő alatt

- tévébámulás 0-24 H-V

- kőproli mentalitás harsogása otthon

A rendszeres, jó minőségű szeretkezés, fél egészség:)

Több évtizedes házasság után sem emlékszem megfelelési kényszerre, stresszelésre, amiket te itt emlegetsz. Fordítva van. A stresszes helyzetet egy jó szeretkezés elsöpri.

Mondjuk, még egyedül voltam, akkor sem stresszeltem. Inkább, nagy ívben ejtettem mindenre. Egyedül maradok, valószínű, már rég föld alatt pihenek.

Biztos többet értesz hozzá mint az a tíz millió statisztikus aki fogja egyszerűen a halálozási adatokat és összeveti a kapcsolati adatokkal.

De szerintem próbálkozz a Nobel díjjal, mert lehet rájöttél valamire, csak azért, mert te még nem találtál egy olyan párt, aki mellett szeretnél minden egyes nap felébredni és aki nélkül szürkének tűnik minden egyes perced.

Pontosan ahogy a #13-as írja.

Olyan szempontból igaza van a kérdezőnek, hogy butaság ezt minden férfire egységesen kijelenteni, hogy jót tesz neki a házas élet. Biztosan vannak olyanok akik szeretnek egyedül lenni, nincs szükségük valakire mellettük. De vannak olyanok is, akik megőrülnének ha nem lenne párjuk. Kinek mi..

De ilyenek hogy "egészségesebben él ha házas" vagy "noszogatásra megy el orvoshoz" elég erőltetett érveknek hangzanak. Ez személy függő, nem feleség.