Már eszembe se jut, hogy van nő akinek bármiért kellenék, nem is számolok vele. Más is van így?

Sok próbálkozáson és pofáraesésen vagyok túl. Nem vagyok jóképű, magas, okos, humoros, semmiben nem vagyok kiemelkedő. A kedvességen és megbízhatóságon kívül nem tudok semmi jót mondani magamról, de számtalan visszaigazolásból tudom hogy ezek csak 2.-3. körös szempontok a nőknél. Ha más nincs meg az 1. kategóriából akkor max barátság lehet. Sokáig erölködtem de már rájöttem, hogy felesleges. A fogatlan, ápolatlan takarítónő és a sokgyerekes egyedülálló anya is "helyespasit" keres. Mindig azt hallom hogy keressek a saját szintemen vagy alatta. Hát már lementem kb nullára, a hajléktalan nők lettek még volna hátra kb. A kihasználás persze megy, arról lehet szó, de többről nem.

Nagyon sokon túlvagyok, mindig adtam esélyt, hátha. Mára oda jutottam, hogyha találkozok egy nővel bárhol, akár munka, akár csak a boltban, eszembe se jut hogy ő egy nő és egyáltalán nőként észre kéne vennem. Már az se jut eszembe hogy "hú de jó csaj". Mintha már egy más faj lenne, ami nem kompatibilis velem. Beszélgetek a nőkkel, nem félek tőlük, de úgy beszélek már velük mint egy férfival.

Másnak is volt már annyi csalódása hogy ide jutott?

Persze mindenki, minden ismerősöm arra jut, hogy velem lehet a baj, változtassam meg a külsőmet. Már csináltak belőlem bohócot sokszor ezek a barátok. Ruhatáramat sokszor cseréltem, haj 20 féle, vittek konditerembe, szoláriumba, kozmetikába de semmit nem segítettek. Hiába voltam leszolizott divatos hajú izomfiú, akkor sem változott a nők hozzáállása. Nem csak ez az egy stílus volt, de egyik sem jött be. Nem tetszem a női nemnek aztán ennyi.