Miért nem kellek senkinek?

Ne haragudj, hogy kérdéssel válaszolok a kérdésedre! Előfordult már olyan az életed során, hogy egy lány vagy nő kezdeményezett vagy nyitott feléd?

Megmagyarázom, miért kérdem ezt. Mert annak idején én is értetlenül, irigykedve néztem a sikeresen csajozó kortársaimat. Közben meg leráztam azokat a lányokat, akiknek én bejöttem volna, csak nekem nem tetszettek valamiért. Amikor megtanultam kompromisszumot kötni, akkor sikerült elvesztenem a szüzességemet, és életre szóló párt is utána találtam. Tehát nem a nagy ideálra vártam, hanem leszálltam a földre.

Akik feladják az ismerkedést veled két hét után, milyen magyarázatot adtak? Abból nem sikerült tanulnod?

Ok! Egyrészt eleve a kérdésed kifejtése is nagyon normális volt, továbbá a hozzászólásban felvetett kérdésekre is korrekt választ adtál, így mentesültél a trollkodás vádja alól.

Azt hiszem, magad is sejted , hol van az eb elhantolva. Elsőre átsiklottam egy megjegyzésed felett: "Szerintem túltolom..."

Mivel a randiig, pár napig,hétig eljutsz, sejthető, hogy a megjelenéseddel tényleg nincs gond. Viszont egy nagyon fontos dologról nem tettél említést, a humorról, lazaságról. Az ismerkedős fázisban a nők többségének ez nagyon fontos tulajdonság. Hiába rendelkezik a férfi rendezett anyagiakkal, célokkal, egzisztenciával, ha túl merev (na, nem ott lent).

Tudom, hogy közhelyes a tanácsom, de ne add fel, és igyekezz kicsit lazábban hozzáállni. Elfogadni, felismerni a véletlen lehetőségeket.

Ha pedig a gödör alján vagy, akkor végképp ne add fel! Állj fel, és a kövek legurulnak a hátadról!

Ha nagyon de nagyon magad alatt vagy, akkor esetleg privátban elmesélem, hogyan akadtam össze a párommal. Éppen halni készültem, bár nem önszántamból...