Ha elkezdek beszélgetni egy lánnyal akkor a beszélgetésnek folyamatosnak kellene lennie és az nekem nem megy. Mégis miről lehetne vele beszélni?

Sziasztok.

- Úgy gondolom, hogy ennél a lánynál már nem sok esélyem van. Lehet, hogy nem is volt de ha meg sem próbálom akkor azzal csak veszíthetek. Őszintén leírom én nem akarok ismerkedni senkivel sem nem vagyok rá képes. Én ennél a lánynál azt, hogy próbáltam vele ismerkedni kudarcnak könyvelem el. Egyszerűen nem tudok ránézni más lányokra nem érzem azt, hogy nekem bárkivel is ismerkednem kellene mert valljuk be őszintén kinek kellene egy olyan férfi az életébe akinek még önbizalma sincsen és állandóan azon idegeskednék, hogy úgy is elhagyna egy jobbért. Nagyon összezavart ez a lány nem tudok rajta kiigazodni de egyre jobban úgy érzem, hogy én sokkal többet akartam tőle mint ő valaha is tőlem és ez bizonyítja azt is, hogy még az üzenetemre sem válaszolt. Annyit megtanultam az utóbbi néhány hónapban, hogy nekem az ismerkedés egyszerűen nem megy és a jövőben nem is fogom erőltetni, úgy döntöttem és lehet, hogy emiatt amit most írni fogok csalódni fogsz bennem de ha egy Nő akar tőlem valamit akkor jöjjön oda hozzám és tegye meg Ő az első lépést mert én nem fogom. Nem akarok megint abba a helyzetbe kerülni, hogy hónapokon keresztül azon siránkozok, hogy miért nem mentem oda hozzá, kevés vagyok én hozzá én ettől megkímélem magamat. Az a legrosszabb az egészben, hogy még annyit sem érdemelek meg, hogy legalább az üzenetemre kapjak választ még ha annyit is, hogy ne haragudj, de nem akarlak megismerni még az is jobb lenne az sem fájna ennyire mint az amikor még ember számba se vesznek. Újabb üzenetet nem lennék neki képes írni meg őszintén nem is tudnék neki miről írni. Lehet, hogy az lenne a legjobb ha leírnám neki, hogy hogyan érzek és nem tudom elfelejteni de ehhez se bátorságom, se akaraterőm nincsen és inkább próbálom magamban elfojtani az egészet. Azt tapasztalom, hogy naptól napra egyre nehezebb ezt a terhet cipelni és úgy érzem, hogy nem fogom sokáig bírni.

Lehet, hogy jobb is , hogy nem ismerkedtem meg vele mert úgy érzem egy ilyen " lelki beteg " senkinek sem kellene.

Azt szeretném kérdezni, hogy ezen a hozzáállásomon hogyan tudnék változtatni mert meg szeretnék változni, hogy ne legyek ilyen " bamba ".

- Egy éve kitartóan sportolok, a súlyzós edzés a hobbim lett és nagyon megkedveltem. Amikor edzek akkor érzem magamat a legboldogabbnak, és olyankor minden problémám és minden kételyem eltűnik. Azt reméltem, hogy a sportolástól majd egy kicsit nagyobb lesz az önbizalmam de nem így lett nem változott semmi sem. Már sokan megdicsértek, hogy milyen jól nézek ki de én ezt nem tudom elhinni. Bárhová is belépek mindig összemérem magamat az ott lévőkkel és lekicsinyítem saját magamat.

Szórakozóhelyre egyáltalán nem szoktam járni nem az én világom és a közel jövőben sem tervezem. Nem vagyok az a bulizós fajta. Amit tudni kell rólam, hogy egyáltalán nem vagyok nagyképű sőt ellenkezőleg nagyon is visszahúzódó vagyok és sajnos sokszor érzem azt, hogy észre sem vesznek.

Nagyon elkeserít, hogy egyáltalán nincsen önbizalmam és az önértékelésemmel is nagyon komoly problémák vannak és észrevettem, hogy az utóbbi időben sokszor van hangulatingadozásom is. Az egyik percben még életvidám vagyok a másik percben pedig elmenekülök mindenki elől és csak arra vágyom. hogy egyedül legyek.

Sziasztok!

Azóta annyi változott,hogy ugyanabban a középiskolában tanulunk,ugyanazon a szakon csak Ő egy évfolyammal feljebb,így legalább minden nap láthatom. Amikor meglátom továbbra is gyorsabban dobog a szívem,izzad a tenyerem,még a gyomrom is görcsbe rándul,még az erő is kimegy a lábamból. De sajnos továbbra sem merek odamenni hozzá :(. Holnap az iskolában ugyanakkor fogunk végezni és ugyanazzal a vonattal fogunk haza utazni de sajnos nem merek odamenni hozzá és beszélgetni vele :(.