Honnan erednek ezek a buta sztereotípiák a párkereséssel kapcsolatban?

Mert ez a szomorú valóság kérlek,csak az ilyen férfiaknak van sajnos barátnője,néha 3-4 is egyszerre.

A mai világ ilyen,a nőknek csak az ilyen férfiak kellenek,és bármerre megyek ezt látom...

Nem ma már nem játszik,hanem a való életben élsz,nem egy mesevilágban,ahol magadat adhatod,és majd megszeretnek,ilyen nincsen.

Kivéve ha nő vagy,de ez most egy más kérdés.

Azonban férfiként aztán senki nem akar majd csak úgy megismerni,egyedül maradsz,ha nem a fent felsorolt tulajdonságokkal rendelkezel.

Tapasztalat,én mostanában is sokszor mentem oda tök szolidnak tűnő lányokhoz is,de ők is csak az alfákra buknak.

Én tök normálisan közelítek hozzájuk,értelmesen beszélek velük,nem nyomulok egyből rájuk,hanem idővel kialakulna.

A srác aki meg 5 percet beszélt vele,simán hazaviszi a csajt,mert jóképűnek született...

25/F

Van egy szűk, de nagyon látványos kisebbség minden közösségben (haverok, munka, internet, média), akikre igazak a sztereotípiák.

És van egy széles, szinte láthatatlan réteg, akik elvannak a maguk kis világában, így aztán szem előtt sincsenek, és megismerkedni is nehéz velük.

Nekem pl a melóhelyen van 3-4 igazi sztereotip királylány, akik csak a pasi kocsijáról tudnak beszélni, meg, hogy mit kaptak ajándékba utoljára.

És van kb 10 ennyi normális, intelligens, kedves nő, csak ők egész nap az irodában vonulgatás helyett a helyükön dolgoznak, aztán sietnek haza, és fogalmam sincs, hogy hogyan lehetne megismerni őket, annyira nincsenek szem előtt.

A többség persze abból a 3-4-ből alkotja meg a világképét, amit lát az irodában, lát a tv-ben, a többiek fel sem tűnnek neki

Úgy van ez, hogy nem mindenkinek repül a szájába a sült galamb azzal, hogy pont kéznél van egy olyan illető, akivel összeillik és kapcsolatot alakít ki vele. Elhiszem, hogy ezt a jól kinéző és/vagy szociális embereknek irdatlan nehéz elképzelni, de higgyétek el, hogy ilyen létezik. Ilyenkor az ember nekiáll keresni, mert ugye ha van egy célja, akkor azért érdemes tenni, nem csak ülni a fenekecskén és várni tovább. És amikor elkezd keresgélni, azt tapasztalja, hogy hiába adja magát (és nem feltétlenül azért, mert az egyenlő egy ostoba gyökérrel), nem szereti meg senki. Elkezdi keresni az okokat hát, és minduntalan arra lyukad ki (legalábbis a férfiak, a nők szemszögét nem ismerem ezen a téren, tehát arról nem mondok véleményt), hogy a nők rettenetesen minimális energiát fektetnek ugyanabba a párkeresésbe, amit ő is csinál, ezért neki valami rettenetes nagy lenyűgöző dolgot kell végrehajtania, hogy az a kevés figyelem pont rá irányuljon. Megnézi, kikre irányul helyette, és mit lát?

1) Jól, de főleg divatosan kell kinézni, konkrétan valami címlapról kell lelépni.

2) Szociálisnak kell lenni, hangosnak, látványosnak, sok ismerőssel.

3) Ennek a része, hogy lehetőleg az anyagiaknak is hamar látszódniuk kell.

És akkor az emberke - aki hangsúlyozom, NEM a csórórondagyűlölködő archetípus, hanem csak egy kvázi átlagos valaki, normális élettel, szélsőségesen negatív személyiségjegyek nélkül - azt látja, hogy ő ide kevés. Itt kemény a verseny, és mindenki az energiaminimumra törekszik. Ő szeretne beszélgetni, megismerni a másikat, megfontolt döntést hozni, de erre senkinek nincs ideje, mert nem akarja, hogy ideje legyen.

Ilyenkor kiábrándul, mert eközben meg pont azokat a tulajdonságokat mondják a nagyokos megmondóemberek a sültgalambos rétegből, amilyenek neki vannak, de mégsem megy velük semmire. És akkor várhatja tovább az a szerencsétlen galambot, ami vagy jön, vagy nem. És ha nem, akkor szomorú lesz. Úgy érzi, nem kaphat figyelmet, nem kaphat szeretetet, mert a szerencse és a kivagyiság az, ami okán ezek eljuthatnának hozzá. So sad.

25/F

Annál jobban semmi nem játszik, ha első benyomásnál megtalálod a konszenzust az „önmagadat adod” és a „kielégíted a partner társas szükségleteit” között. Már pedig van ilyen, és ha az ember tudatosan erre megy rá, tanulja ezt, akár szakembert-pszichológust is bevonva, akkor nem nehéz a egy nagyon befelé fordulós személyiségű embernek is a szorongató leblokkolós szótlanságból egy akár átlagnál is magasabb szintre emelkedni.

Persze ez mindenkinek a saját feladata lenne, csak szinte senki nem megy utána, ami nagy hiba... bezzeg rinyálni könnyű :)

Ebből a rinyálásból jönnek a társadalmi sztereotípiák, rossz „beidegződések”-viselkedésminták.

Előbbi tanulós gondolatomban az a lényeg, hogy ezeket a rossz mintákat tudatosan felismerjük és felülírjuk egy jóval :) Így végül nem csak azt érjük el, hogy ügyesebben ismerkedünk, hanem tudatosabbak lezünk magunkkal, azaz boldogabbak.

2 napja mérföldkőként visszaírt egy lány társkeresőn, nagyon örültem neki.

Írtunk egymásnak, adtam önmagam, nagyon kedves voltam vele.

Ma már nem írt vissza semmit. Csak nem az volt a gond, hogy nem adtam a nagydumást... tudtam, hogy ez lesz :(

Ezen "sztereotípiák" kialakulásának az oka a normális, becsületes, egyenes kommunikáció hiánya a felek közt. Azaz a rossz értelemben vett konfliktuskerülés.

Mert hát mire gondoljon az a csóringer, aki meg se meri kérdezni, hogy tulajdonképp miért hullott ki a rostán? Vagy ha megkérdezi, akkor olyan válaszokat kap, hogy "nem volt meg a kémia"?

Naá, hogy igyekszik jobban csinálni a dolgokat - csak épp azt nem tudja, hogy mit? Így előbb-utóbb eljut oda, hogy saját maga szerint a maximumot nyújtja, "kiteszi a lelkét", oszt mégse... (persze... mert mondjuk kapafoga van, vagy hülyén nyerítve szok nevetni, vagy egyéb olyan tulajdonsága, amire nem is gondolna).

Így aztán ha ŐT kérdezik meg, hogy vajon miért tanyált el, akkor azt fogja kifantáziálni, hogy mert ő nem olyan, mint a gyúrós-béemvés-gazdaggyerek (akire ugye... csordákban ragadnak a csajszik).

Oszt azt már nem akarja meglátni, hogy a szintén csóri haverjának IS van csaja, vagy hogy egy rakás nála jóval randább, vagy bénább srác is nőzik.

Amikor én vágytam egy társra de nem jött össze... az egy beszükült állapotot eredményezet. Az emberi agy úgy müködik hogy masszívan címkéz, sztereotipizál hogy könyebben kezelje az életet. Ez volt velem is. Mit láttam akkor? Hogy hiába vagyok rendes, kedves lány a mesebeli béreslegény csak nem jön hogy kerek legyen minden. Ellenben voltak lányok akik nem attól szenvedtek hogy nincs párjuk, inkább azon nyeglődtek hogy most kivel csalják. Én egy épkézláb férfinek is örültem voltam más meg csak a vibrit látta bennük és mégis utána futottak...

Akkor csak a rossz dolgokat láttam meg és valahol kereni kellett a hibát.

Én ezért nem is tudok teljesen haragudni az ilyen emberekre mert átéltem. Tudom mit jelent kifacsarva nézni a világot milyen az amikor beszükül az embber látótere és saját magát béklyózza le! (mégjobban)

Szóval azt tudom tanácsolni hogy ezeket a "tanácsokat" el kell engedni. Ha érzed hogy ez nem igaz vagy nem előre mutató!