Mindig elhangzik itt minden érvelésnél, hogy legyen egy hobbija az embernek. Milyen hobbikra gondoltok ilyenkor?

Jókat írsz, kérdező!

Talán azért lehet ez, hogy beszélgetés, film, zene a hobbi, mert ennyire felületesek az emberek. Ezekről lehet nagy tömegekkel beszélgetni, így nem fogsz kilógni a sorból. És sajnos ez nem új dolog, régen is ez ment már bő 10 évvel ezelőtt, ha nem több. chat.hu-n nyomultam anno, és a nők valóban ezt válaszolták a hobbi kérdésre, hogy net, zene, film, barátokkal lógás.

Ez kell ma a népnek. És ez is megy, net, zene, film, sorozat, barátokkal lógás. Erről lehet beszélni, ennek van úgymond "értéke" a társaságokban. Csak ma ez kibővült a kinek milyen okoskütyüje és ruhája van dolgokkal.

A sportot én sem tartom hobbinak, mert alapvetően mindenkire ráfér a sport, pláne, hogy a lakosság java része el van hízva, és egészségtelenül táplálkozik. Lehet ezért tartják a sportot hobbinak, mert kilóg a többi közül.

Amúgy néha én is csodabogárnak érzem magam az autórajongásommal, videojáték kedvelésemmel.

Tudod ma szereti a huszon éves korosztály eljátszani a komoly befutott sikeres felnőttet. Hogy ők elértek valahova, elértek valamit, lettek valakik. És ha szabadidőben nem karriert építesz, sportolsz, vagy komoly dolgokkal foglalkozol, akkor már gáz vagy.

Pl. van ismerősöm, aki huszonegynéhány évesen vett hitelre egy nem túl idős hármas BMW-t, majd pár évre rá eladta, mert nem volt már zsozsó a többire. Van ez a fajta "felnőtt" is, aki hitelre vesz mindent, beül a Nobuba, vagy kiül egy kávéra valami sznob helyen, de otthon meg parizert eszik és kockákat ürülékezik, hogy kijöjjön hónap végére. De azért eljátssza a komoly felnőttet, hallottam nem egy ilyenről. Na nekik mi lehet a hobbijuk a komolykodáson és a karrierépítésen kívül? Karrierépítés = szakosodom valahol a főiskola után, de még mindig nincs kimondottan munkám.

#19: "... amikor én azt mondtam, hogy buszokat fotózok, az volt a reakció, hogy annak nincs értelme..."

Téged meglehetősen kíméltek, engem nem. :D Nekem mániám volt évekkel ezelőtt a szülővárosom vasútállomásán, s ha eljutottam máshová, más városok állomásain mozdonyokat, szerelvényeket fényképezni. A nők szerint gagyi, ratyi, unalmas, "semmi értelme" hobbi volt. Pedig elképesztő kalandokat éltem át, miközben a bezárást megelőző napokban jártam be egy-egy vasútvonalat, csodás tájakban elmerengve, s találkozva mindenféle emberekkel, akiknek be nem állt a szájuk, ha mesélniük kellett. Hihetetlen élményekkel lettem gazdagabb. Egy nőnek ez csak egy "ratyi" hobbi.

Ezek miatt sem tudom soha komolyan venni a nőket. Komolytalanok, felszínesek, felületesek, infantilisek, pongyolák.

Kérdező ez nagyon érdekes volt, amit írtál... mármint egy része :D

Az igazat megvallva nem gyakran szoktam feltenni azt a kérdést a másiknak, hogy mi a hobbid? , DE ha ilyen választ kapnék, hogy

"Hát én szeretek filmeket és sorozatokat nézni, zenét hallgatni, olvasni, beszélgetni..."

Akkor egyrészről közölném vele, hogy nem arra vagyok kíváncsi, hogy mit szeret csinálni, hanem hogy mi a hobbija! Finomat enni, aludni és szép nőket nézni is szeretek, de nem lesz a hobbim. Ha valaki meg azt mondja, hogy "szeret beszélgetni"??... komolyan??? komolyan??? most ez komoly?? Ez járna a fejemben és rövid úton megfogalmazódna bennem, hogy akivel társalgok éppen az egy címeres idióta és még csak fel se tűnik neki, hogy miket beszél. Fúúhh... még ahogy a szitut elképzelem még az is kiakaszt. Remélem, hogy ez a típusú válasz csak annak tudható be, hogy még nagyon az elején kérdezted és a felszínes kapcsolat miatt csak ennyi jutott eszébe.

Amúgy én a #5-ös válaszoló vagyok.

Továbbá még eszembe jutott, hogy már hat éve "hobbim" az elsősegély nyújtás. Ezt kifejtem röviden. Gimnázium elsőben eljártam elsősegély szakkörre, ahol egy tapasztalt mentőorvos tanított minket elsősegély nyújtásra. Ez nem olyan mint a jogsinál, hogy bármit csinálsz átmész, hanem tényleg sok mindenre oda kell figyelni, megtanulni és gyakorolni a kötéseket, fektetéseket, stabil, vérzés, égés, légzés, sérülések, törések, cukor beteg, szóval 1000+1 dolgot fejben kell tartani stb. 2-3 év alatt az ember megtudja tanulni úgy, hogy ha gyakorol, akkor nem felejti el. Lehet indulni 5 fős csapattal versenyen két évente és mindig megyek, ha van lehetőségem. Idén is és remek lesz!

Kiváncsi volnék, hogy ez vajon férfias vagy nőies hobbi? Ezt én hobbinak gondolom, mert nem kötelező, de a saját fejlesztésem miatt (hogy tudjak elsősegélyt nyújtani esetleg a való életben majd biztos kézzel) csinálom, és azért is, mert élvezem a szituációk megoldását. Szeretem a vészhelyzetet még akkor is, ha csak imitált. Szeretem a probléma megoldást. De persze félek is a vészhelyzettől, hogy nem tudok majd jól reagálni, ezért igyekszem felkészülni rá előre így. Ezért kezdtem elsősegélyt tanulni. és gyakorolom mind máig aktívan.

Továbbá Gimi 3-dik osztályát kezdvén elkezdtem "sportolni". Valójában harcművészetet és önvédelmet akartam tanulni, mert tartottam attól, hogy megvernek, illetve attól, hogy megtámadnak, és nem tudom megvédeni saját magamat és a barátnőmet stb. Tudod védelmező izé-bizé. Férfias stb.

Wing Tsun kung fuzni kezdtem, mert egy ismerősöm mester volt és hozzá kezdtem el járni. Ez alapjában véve úgy terjedt el, mint az egyetlen kungfu, ami nem az erőre épül, mert egy NŐ alakította ki. Akkor én most verekedni tanulok kisebb nagyobb szünetekkel már négy éve, de mégis ez "női" "sport"... bár több a férfi edzéseken és kevesebb a női mester is.

Ezt is hobbinak nevezem magam előtt, mert nem kötelező csinálnom, ha kell pénzt is kiadok rá, ha tudok, és önfejlesztés céljából csinálom + nagyon szeretem csinálni, mert élvezem. Jó dolog. De nem vagyok mester, csak hobbi szinten űzöm. Akkor van olyan dolog, amit lehet "csak hobbi szinten" csinálni?

Plusz egy: nagyjából 11 éves korom (5-dik osztály) óta érdekel a pszichológia. Elkezdtem érdeklődni a szeretet nyelvek, az enneagram, a mindenféle alkalmazott pszichológia iránt, és én is próbáltam kísérleteket végezni, hogy ki és hogyan reagál és mire? Könyveket olvastam végig és jegyzeteltem ki a lényeget saját erőmből, csak azért, mert érdekelt és úgy gondoltam, hogy ez a sok infó hasznos tudás lesz majd nekem. Nem volt hülyeség, mert tényleg megismertem önmagamat és jobb ember ismerő is lettem. Ezért tudom például egy rakás motivációmat, hogy melyik hobbimat miért kezdtem el, és mi volt a valós benső lelki kiváltó oka, hogy nekem erre szükségem volt. A kommunikációm pedig átlag feletti, ha úgy akarom és figyelek rá.

Ez hobbi? Ez nőies vagy férfias? Vajon egy hobbinak van neme tényleg?

Amúgy én még tervezem, hogy megtanulok főzni, MERT szerintem az iszonyat férfias tud lenni. Ha valaki otthonosan mozog a konyhában az csak szexi tud lenni szerintem semmi más. Szerintem az nem NŐI hobbi... Szerintem főzni tudni egyszerűen csak menő és kész.

Továbbá még verseket írtam a gimnázium alatt jó sokat. Hobbiból. Azt is olyan célzattal, hogy én a saját örömömet leltem benne, és többet írtam mint az átlag. De azért még nem hivatásos szinten nyilván, tehát "csak hobbi szinten".

Amúgy én is gamer vagyok mindemellett. Lolozok esténként, de nem tartom hobbinak ezt viszont. Szerintem egy hobbi az olyan, amiből az ember fejlődik IS. Tv-zést se nevezném hobbinak, se a sorozat nézést. (azt is csinálom, most épp doktor house, de csak olyan sorozatot kezdek el, ami már befejeződött)

Mert amiből nem épülök az nem hobbi nekem. A Lolozás csak kikapcsolódás számomra. Ahogy mondjuk elmenni berúgni egy-két barátommal se hobbi, hanem szórakozás. A hobbi valahogy olyan nekem, ami több munka befektetést igényel, de gyümölcsöző is.

Cserkészet - a féléletemet követeli, de nem elvesztegetett idő ezzel foglalkozni

Kungfu- gyakorlás/erősítés.

Elsősegély -tanulás/gyakorlás stb.

Pszichológia - Tanulás és megfigyelés, utána járás

Lolozás - töltsd le és játszol... ennyi, csak élvezd. Nem hobbi, csak szórakozás.

Ahogy ha elmegyek inni az se "hobbi" csak jól érzem magam és kész. Persze nyilván az ember azért választja a hobbiját, mert ott jól érzi magát, de mégis van valami halvány különbség számomra.

No jó sokat írtam.

Ja és kifelejtettem, hogy november óta valamiért hobbim a Gyakori "felnőtt kapcsolatok" témakörét olvasgatni és válaszolgatni! Bár ez inkább időtöltés nem hobbi. De már a szórakozás és a hobbi között áll valahol...

Na asszem ennyi :D Jó sok hobbija lehet az embernek :)

Bocsánat, de az olvasás nálam hobbi, és elég költséges hobbi is. Bárki aki eljön hozzám és meglátja a könyvespolcomat, tudja, miről beszélek. A szabadidőm nagy részét ez teszi ki, bármilyen unalmasnak tűnik egyeseknek, minden hónapban veszek egy könyvet szinte, könyvtárba is eljárok, régebben sűrűn, ma már csak alkalmanként. Bárkivel órákig el tudnék csacsogni szépirodalomról, mert nagyon otthon vagyok benne. Ez nem gyengébb, mint a buszfotózás meg a sport. Ja, amúgy sportolok is de csak alkalom szerűen, néha hónapokig járok edzőbe, máskor meg nem. Ha tehetem, túrázok, jógázok, máskor meg nem. Az olvasás az egyetlen ami mindig itt lesz nekem mint állandó hobbi.

N 39

Ismerkedésnél, ha rákérdezek a másik fél hobbijára, akkor arra vagyok kíváncsi,hogy mit szeret csinálni, szabadidejében, mi az a tevékenység, amiben ki tud kapcsolódni. Nekem az mindig is fontos volt, hogy legyenek közös pontok ezen a téren is, nyitott vagyok arra is, ha a másik "vesz rá" valamelyik hobbijára (kivéve ha a tánc az :D). De ezen a téren sose volt probléma, mert engem nagyon sok dolog letud kötni. Például sportolni mindig is szerettem, jelenleg a tájfutás az, amit majdnem mindennap űzök, hétvégente kerékpározás is, ha rossz idő van, akkor benti edzés, úszás is jöhet, ping-pong, csak ezekre ritkán van lehetőségem. Valaki írta, hogy a sportot nem tartja hobbinak, mert az mindenkire ráfér, ez igaz is, de nem mindegy, hogy valaki "kényszerből" (pl. csak mert fogyni akar) csinálja vagy élvezi is, ha utóbbi, akkor már hobbinak számít.

De legalább ennyire szeretek olvasni is, rejtvényt fejteni, kirándulni, PC-n vagy PS-en játszani, nemrég kezdtem el gitározni,amit párom szerettetett meg velem és ugyanúgy érdekel egy-egy jó film vagy sorozat. :)

Csak azt sajnálom, hogy az időből ilyen kevés van mindezekre...

25/n

Nekem például a fotózás a hobbim. Ezt igazán tudja értékelni a párom. Azt mondja, tetszik neki, hogy van valami, amit ilyen szenvedéllyel űzök. A hátulütője, hogy alig megyünk úgy valahova, hogy nem lóg a dögnehéz fotóstáska a hátamon. :D Meg mikor mindenhol megállunk fotózni, objektívet cserélni alkalomadtán, stb. :D Meg persze mikor óhatatlanul Őt fotózom olykor és "Neeee máááár!"... :)

Ezen felül ez a dolog feltölt. Mikor beköszönt a tavasz és kiviszem a gépet természetet fotózni. Utána napokig fel vagyok töltődve lelkileg. Hihetetlen sokat ad nekem ez a hobbi! Vagy a feeling, mikor filmre fotózok digitális helyett és várom, hogy vajon jól sikerült-e a tekercs. :D

A kellemes mellékhatása a dolognak, hogy nem vagyok hajlandó a fontos emlékeket vacak telefonos kamerával megörökíteni, így a közös emlékek is jó minsőségben lesznek dokumentálva.

A lényeg, hogy mi fotósok külön állatfaj vagyunk. :D Biztosan van nő, akit ez tudna irritálni is akár. Hála az égnek a párom ezzel együtt szeret... :)

26/F & 40/N