Miért érzem úgy, hogy azok a férfiak, akik tetszenek, elérhetetlen kategóriába esnek?

Azok a férfiak, akik tetszenek, számomra rögtön elérhetetlenné lesznek titulálva.

Volt már 3 komolyabb párkapcsolatom az életemben, és ezen felül 5-6-7 olyan fiú, akikkel közelebb kerültünk egymáshoz, de végül visszautasítottam őket vagy közös megegyezéssel befejeztúk a randizgatásokat, vagy csak egyszerűen barátságba átalakult a dolog.

Nem vagyok egy szépségkirálynő, habár sokan szépnek tartanak, dícsérnek. Szóval valószínűleg tényleg szép vagyok, de magamról mégis utálok képeket nézegetni. A testalkatom is nőies, habár szerintem 5-6 kg-t le kellene adnom, ennek ellenére sokan csinosnak tartanak.

De mégis, mikor megismerkedtem egy olyan férfivel, aki nagyon tetszik nekem (és most nem a top kategóriára gondolok, átlagos pasiba is simán belezúgok, ha tetszik a jelleme), akkor úgy érzem, kevés vagyok neki és már azelőtt eltemetem a dolgot, hogy bármi alakulna belőle. Miért alakul ki ilyenkor kisebbségi komplexus?

Persze, ott a Jolly Joked, az ónbizalimhiány. Az az érdekes, ha az utcán, metrón vagyok, jól érzem magam a bőrömben. Akkor jön elő ez a kisebbségi komplexus, ha olyannal ismerkedem, aki tetszik. Mintha nem lennék külsőre és belsőre elég jó neki. Mintha görcsösen meg akarnék felelni. Úgy érzem, jobbat érdemel, akk vékonyabb, szebb.

Miért alakul ki ez az érzés?