Szerintetek is baj van velem?

Én is hasonló vagyok. Ugyan én a nőket sem vetem meg, és szexuális téren nincsenek problémáim, működnek a hormonok meg minden, de egy idő után mindenkit megunok magam mellett. Van, hogy csak pár hónapig izgalmas, amíg tart a lángolás, van, hogy egy évig is, de még soha nem tartott két évnél tovább. Úgy, ahogy mondod, hazajön, a munkájáról beszél, és már huszonötödszörre ugyanazt a semmilyen napját meghallgatni rohadtul unalmas, aztán leül és nyomja a szokásos játékait vagy tévéműsorait, kb 15-féle kaja elég mellette a repertoárba, ugyanazok a viccek, ugyanaz a stílus, ugyanaz a test minden áldott nap, semmi újdonság varázsa, és akkor elkezdenek idegesíteni az apróságok, a félmosoly, a fura nevetése, hogy kint hagyja a tányért az asztalon éjszakára, stb stb. Aztán lelépek, és levadászok egy újat. Tök mindegy, hogy mennyire vevő pl új pózokra vagy eljárkálni ide-oda, a végén akkor is minden ugyanaz, már nem marad benne semmi izgalom, érdektelenné válik számomra.

Nem állítom, hogy én annyira izgalmas lennék mások számára, de nyilván a saját életemet úgy alakítom, hogy élvezzem, és sose unatkozzak. Más életét viszont nem tudom, így megunom őket. Arra rájöttem, hogy a hagyományos értelemben vett párkapcsolat nem nekem (nekünk) való, viszont a szexkapcsolat nekem meg túl laza, mert azért szeretem a kizárólagosságot, amíg tart, és nem tudnám elfogadni, hogy mással is szexeljen. Sajnos tanácsot adni nem tudok, csak gondoltam, kicsit megnyugtat, hogy nem vagy ezzel egyedül.