Szerintetek is baj van velem?

..., mert szerintem igen.

A sztori ott kezdődik, hogy lassan 2 éve minden kapcsolatom vagy "bimbózó kapcsolatom" kudarcba fullad.

Nyáron leszek 25 éves..., nagyon sokáig nem is érdekeltek a férfiak. Nem, nem vagyok leszbikus, ez egész biztos! Mindig más foglalkoztatott, csak a randizás nem. (tanulás, utazgatás, szórakozás,...)

Aztán egyszer csak elkezdtem tudatosan ismerkedni, mert legbelül azért éreztem én, hogy ez nem normális.

És azt kell, hogy mondjam hosszú távon nem érdekes számomra egyik férfi sem. Nem érdekel, hogy mit csinál egész nap, mi a kedvenc étele, miket szeret/nem szeret csinálni... Igazából egy idő után megunom őket.

Az egyik barátnőm szerint ne csak magamban keressem a hibát. Szerinte nem jött még el a megfelelő. Hát nem tudom..., nem szeretnék számokat írni, hogy hány férfi próbálkozik jelenleg nálam. De az létezhetetlen, hogy annyi közül nem érdekel egyik sem...

Gondolkoztam már azon is, hogy elmegyek egy pszichológushoz, hátha ő majd megfejti ennek a miértjét. Mert igazából szeretnék én barátot, de amikor már komolyra tudna fordulni egy ismerkedés, akkor én mindig meghátrálok, mert rájövök, hogy nem is kell nekem az a férfi.

Más lányokkal is van így vagy volt már ilyen?