Szerintetek baj van velem? Ezt sose mondjam el inkább a lánynak?

Lányok/Nők igazából hozzátok szól a kérdésem, hogy ti mit reagálnátok, mit éreznétek ha ezt megtudnátok? Igazából nem akarom elmondani, csak valahogy én sosem tudtam hazudni vagy titkot tartani. Tudom, hogy lejáratnám magam vele de kicsit könnyítene a lelkemen ha ezt tudná, talán majd ha pár év múlva is a párom lesz akkor kellene vagy nemtudom akkor már talán értékelné. Na mindegy, szóval:

Az az igazság, hogy én a jelenlegi már éppenhogy majdnem barátnőmet -tényleg még épphogy csak nem mondtuk ki hogy együtt vagyunk- már hónapokkal ezelőtt kinéztem magamnak. Szépen lassan belezúgtam úgymond pedig csak képeken láttam, nyomon követtem a közösségi oldalakon nagyon megkapott igazából a mániám lett a lány. Tulajdonképpen folyton azt vizualizáltam, hogy ő a barátnőm lesz :D Igazából akkor nagyon nagyon rossz helyzetben voltam lelkileg főleg, akkor lett vége egy 3 éves kapcsolatomnak is és valahogy az inspirációt kerestem és így "rászállt" erre a lányra és kitaláltam, hogy nekem Ő kell. Igazából ő motivált miatta kezdtem el újra normálisan élni az életemet, főleg mentálisan fejlődtem sokat és elkezdtem újra edzeni törődni magammal mert egyébként helyes srác vagyok csak nagyon elhagytam magamat, igazából fogytam is kb 10 kg-t most megint kocka hasam van :) Meg igazából ami a para vagy inkább a (nagyon) fura ebbe az egészbe, hogy én igazából az említett lányt elég sokat követtem csak úgy kedvtelésből igazából ismertem már a napi rutinját, csomószor úgy alakítottam a programom, hogy őt az adott időpontba lássam pár percre ahogy pl buszra vár, olyankor mindig majd kiugrott a szívem a helyéről. Aztán gondoltam majd leszólítom ha alkalmam lesz rá, de természetesen ez sem úgy alakult egyébként ahogy terveztem, tök véletlenül és tök máshogy beszélgettem először vele.

Igazából akkor már feladtam ezt a pszicho viselkedést bár nem volt haszontalan az a sok infó amit megtudtam róla még régen, de mikor randizni kezdtünk már minden ment magától.

De bennem akkor annyi időn át tényleg ő és az eszményi képe tartotta a lelket, még ha előtte egy szót sem beszéltem vele és nem is ismertem. Beteg dolog ez? Vagy nagyon furcsa, elítélendő? Igazából ezt az ég világon senki nem tudja rólam, de azért remélem mások is csinálnak ilyen hülyeségeket...