Srácok, ti is megalázónak érzitek a társkeresést?

Nem tudom, de megalázónak kezdem érezni a társkeresést. Társkeresőzöm, máshol nincs lehetőségem. Nem élek éjszakai életet, csaj haverjaim meg soha nem mutatnak be másnak. Amikor csak a pasi kezdeményez vagy kap választ, vagy nuku. Általában unalomból vannak fent azért, hogy valaki szórakoztassa őt. Legtöbben kimondják, hogy unatkozik, és az ellenszerét keresi. Nagyon ritka ha a csaj komolyan gondolja, de akkor átesik a ló tulsó oldalára és idegbeteg ha nem válaszolsz azonnal. Nagy ritkán jókat lehet beszélgetni, de soha sem keres a másik, mindig a pasinak kell. Nem tudom, ha fejreállok sem érzem, hogy kétirányu a dolog, lassan már vért kell izzadni. Unalmas, hogy a másik fél szórakoztató centert keres, és elvárja, hogy a pasi csináljon mindent, nem tesz bele abba, hogy kialakuljon valami, csak.elvár. te keresd, te légy vicces, te vidd a témákat, mert akkor csöndben vár, ha nem. Annyira nem természetes az egész. Van, hogy baromi jól elvagyunk, de mindig én keresem. Ha pár napig nem, akkor ennyi volt, konkrétan tovább áll, vagy hisztizik, besértődim... Lehet én fogom ki miindig, de egyoldalú az összes ismerkedésem, a másiknak max pótlék kell, vagy pasija mellett egy srác haver, vagy éppen szakított. Évente ha egy, kettő normális lányt találok, de ennyi. Ezt nem azért írtam, hogy egymásban keressük a hibát, vagy alázzuk egymást kommentben. Hanem azért, hogy más is így érzi e, ahogy én. Ti is így vagytok vele?