Miért sújkolja a társadalom a 30-as férfiakba és nőkbe, hogy gyorsan házasod, vagy legyen párod, legyen gyorsan gyereked, lakásod, stb?

Miért, 50 éves korodig a szüleidnél szeretnél lakni agglegényként? Mikor máskor legyen saját életed (értsd: saját otthonod, saját gyerekek), ha nem a harmincas éveidben? 40 évesen még oké, hogy ráérsz a gyerekvállalásra, de kevés nő áll össze olyan 40 évessel, akinek igazából semmi érthető oka nincs arra, hogy miért nincs még kialakult élete.

Az meg nem törvényszerű, hogy 10 év után elválsz, ésszel kell választani, megfelelő partnert, nem csak sürgősen "anyámék gyorsan unokát akarnak, te megteszed feleségnek" módon. De ha mégis elválsz, az nem a társadalom hibája.

Nem sulykolja senki. Ha valaki nem szeretne családot, akkor nem kell. Ha viszont valaki szeretne, akkor nem célszerű bőven benne lenni a harmincas években úgy, hogy még a láthatáron sincs senki. Egyszerű biológia, főleg nőknél.

Amúgy meg mikor ismerkedjen, próbálkozzon a párkapcsolattal, együttéléssel az ember, ha nem a 20-as, 30-as éveiben? Nyilván 40 évesen sem nyugdíjas még senki szerencsés esetben, de inkább kifelé megy a jó és pörgős évekből, és más problémái vannak. 40 felett maximum a kamasz kölykeimmel akarok küzdeni, nem pedig pelenkázni...

De mégis mire várjanak? Elmegy mellettük az élet.

Az más kérdés hogy sok a felszínes/felelőtlen ember, aki nem jól választ; meg akiknek kb semmit nem jelent egy házasság, elhanyagolják egymást, félremennek stb.

" Legtöbbször a házat is kell adni, hiába csak a férfinak van benne mindene"

Ezt meg honnan szeded? Miért csak a férfinek van benne pénze? Általában mindkét fél dolgozik. Ha nem, akkor az kettejük megbeszélése. A gyest meg ne számítsd, mert ha apuka lenne otthon, akkor nem keresne semmit.