Van olyan, akinek hosszú évekig csak a fájdalom jutott a társkeresésből, de utána egyszer csak beütött a boldogság? Van még remény?

Szokták mondani a remény hal meg utoljára...

:)

Viccet félre téve, engem is akkor talált meg a boldogság, amikor a legkevésbé számítottam rá... és amikor már felhagytam a társkereséssel!

31N

nekem kb 1 év volt társkeresőn, amíg nem jött be senkivel. nagyon kész voltam már, szinte belebolondultam.

Azután ott ismertem meg az eddigi legkomolyabb barátnőmet: 2.5 év együtt, ebből 1 évet együtt is éltünk. de elrontottam, hagytam hogy kiszeressen belőlem, és most egyedül maradtam, új város, semmi haver stb.

Bánom mint az állat, mardosom magam, kikészültem, mindennek pár hete. Fogalmam sincs mihez kezdek.

Visszamentem társkeresőre, de szinte esélytelen...látva hogy milyen arcok vannak fenn, mennyi pénzel meg stb..én meg csak a kis átlagos éltemmel mi a fenét is akarok?!

Befejeztem az önsajnáltatást.

Lehet remény, az mindig lehet, és inkább keresd, nyiss ahol tudsz, mintsem bezárkózol a szobába, mert abból egészbiztos hogy nem lesz semmi.

26/F

Jelen :)

Bár azért nem volt 10 èv, de sok.