Önmagunk hibájának, felelőssgének felismerése?

Az én életem úgy szar, ahogy van. Mindig csak azt nézem, hogy mi a feladat, amit teljesítenem kell, és közben megfeledkezek a saját boldogságomról. A támasztott elvárások miatt állandóan stresszben élek, félek attól, hogy elbukok. Önmagammal egyáltalán nem vagyok megelégedve. Ha tudnám, hogy 5 perc múlva meghalok, nem az elért sikerek jutnának eszembe, hanem az, hogy mi mindenből kimaradtam. És a legszomorúbb, hogy nem változtatok magamon. Alig van olyan pillanat, amikor azon veszem észre magam, hogy mosolygok és boldog vagyok. Nincs bennem semmi, ami miatt férfiként tudna rám tekinteni egy nő.

21/F

Mivel folyamatosan dolgozom az önismereten, egyre csak ilyenek történnek. De szerintem jóval nehezebb felismerni, hogy valami nem a környezeted, de nem is a te hibád, hanem csak megtörtént veled, és alkalmazkodnod kell hozzá pl. súlyos betegség, válás stb. Sokan úgy birkóznak meg vele, hogy valakire ráhárítják a felelősséget, mert sokkal nehezebb azt mondani, hogy bizony erről a sok fájdalomról senki sem tehetett.

Illetve felismerni azt, hogy ha van veled probléma, akkor tényleg veled van, és rég már nem a környezeteddel, még ha az is okozta. A környezetedet nem tudod megváltoztatni, ellenben magadat igen.