Egy ilyen természetű férfi miért nem kelendő a nőknél?

Egyik kollégámról lenne szó, aki egy ideje egyedülálló, és nem értem, hogy miért. Kicsit hosszú lesz a leírás, úgy érzem, sorry előre is.

30 éves férfiről van szó, aki mindenkivel megtalálja a közös hangot a munkahelyén és a társasági életben is, mindenki egyből a barátot látja benne. Bizonyos szintig megnyílik mindenki előtt, de van egy határ, ahonnan már csak nagyon kevés embert enged közel magához, mert sok csalódás érte az életben, ezért kis mértékben bizalmatlan. Viszont ha van barátnője, vagy látja a lányban a közös jövő lehetőségét, akkor azonnal kitárulkozik. Rendkívül pozitív természete van, elmondása szerint sosem a külsejével hódított, hanem ezzel a természettel, és van is benne valami, mert bár egyáltalán nem ronda, de nem is egy tipikus szakállas álomférfi, átlagosnak mondanám. Ha az embernek lelki gondjai vannak, meghallgatja, nem sablonos tanácsokat ad, bárki bizalommal fordul hozzá. Intelligens, sok mindenhez hozzászól, sok mindenről lehet vele beszélgetni. Kedves természete van, nem lehet felidegesíteni, higgadtan kezel mindent, és még egy bukó szava sem volt senkihez. Egyszerre humoros, és komoly is, mindig megtalálja a megfelelő hangnemet és stílust. Ha kapcsolatban van, akkor ugyanilyen, érdekli és foglalkozik a párjával, megtesz érte bármit, de nem papucsként, mert van benne tartás, hanem szerelemből és szeretetből. Sosem csalt meg senkit, sőt, nem rég egyik kolléganőnk rástartolt, és nemet mondott neki, mivel a nőnek van férje, és konkrétan kijelentette, hogy egy családot sem hajlandó tönkretenni. Ugyanez a helyzet az egy éjszakás kalandokkal, talán 1 volt neki összesen, de elzárkózik előle. Volt már sok kapcsolata, rövid és hosszú egyaránt, az utolsó 4,5 évig tartott neki, ahol ha jól tudom, már gyereket szeretett volna, de a csaj elhagyta. Azóta keresi újra az igazit, de nem találja, mert bár tök normális elvárásai vannak, rengeteg nő nem tudja még ezeket sem teljesíteni. Egy szerető társra vágyik csak, nem egy műanyag plázacicára.

Egyedül él a saját kis lakásában, főz, mos, takarít, és rendkívül jó süteményeket csinál, sokszor hoz be az irodába. Nagyon céltudatos, ha kitűz magának egy célt, addig hajt, amíg el nem éri, persze csak normális határokon belül. Nem fordul be a magánytól, pedig már 2 éve tart nála, feltalálja magát. Szeret a barátaival szórakozni, de nem jár bulikba, viszont annál jobban szeret utazni, és a természetben lenni.

Na de a lényeg: kevés nőnél próbálkozik, mert ahogy írtam, megválogatja kit enged közel magához. Viszont rendkívül jó szeme van ahhoz, hogy kit nem kellene leszólítania. Átlagos, csinos lányokhoz szokott odamenni, a múltkor pl egy aranyos lány fogta meg, akihez oda is ment, és bemutatkozott normálisan, elhívta valahova, pontosan nem tudom mit mondott neki. A válasz az volt, hogy mit képzel magáról, egy 170 centis pasi (mintha erről ő tehetne) ne akarjon tőle semmit. Szerintem nem ezt érdemelte, mert nem bunkón, vagy tapló módon közelített. Próbálkozott neten is, de ott általában nem kap választ.

A kérdésem igazából a következő lenne: Igaz, hogy ti nem ismeritek, de nagyon ritkán találkozom ilyen emberrel, aki ennyire jó természetű lenne, és nem értem, miért nem kell a nőknek. Naponta olvasom ezen az oldalon, hogy a nők ilyen pasiért könyörögnek, hogy elegük van a szexre hajtó, "menő", bunkó pasikból, amikor alkalmuk lenne rá, akkor mégse kell nekik. Ezért kérném a hölgyeket, magyarázzák már el, miért választják inkább a tirpák bunkót, ha más is lenne? Vagy miért kell utána azért sírni, hogy rosszat választottak? Mert egyszerűen nem értem. Olyan emberek kapnak lehetőséget kapcsolatra, akik egyáltalán nem érdemlik meg, mert nem foglalkoznak a társukkal, kihasználják őket, lenézik őket. Mások pedig csak az igazit keresik, sokáig eredménytelenül, esély nélkül.

Köszönöm előre is a válaszokat, és hogy elolvastátok.