Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Mekkora hátrány hogy anyámmal élek?
Anyám jelenleg 3 hónapja munkanélküli, 60 éves, ketten vagyunk albérletben. Egyedül nem tudná fizetni.
Azt veszem észre, hogy amelyik lány megtudja, hogy 27 évesen még anyámmal élek már rögtön le is lép. Hazudni meg nem akarok.
Nekem szerencsére viszonylag jó állásom van, van kocsim is de megtakarításom nem nagyon van, mert sose tudtak támogatni a szüleim. Nem tudok lépni egyről a kettőre de barátnőt szeretnék, mint egy normál ember.
Így esélyem sincs egy normális komoly kapcsolatra?
"Ha megnézed a statisztikákat, ennek a korosztálynak kb. 40%-ára igaz ez. Akinek ez baj, az egyszerűen figyelmen kívül hagyja a tényeket."
Te hagysz figyelmen kívül egy tényt. Nem az a fő gond, hogy nincs saját lakása, hanem ha megismerkedik valakivel, akkor ketten sem fognak tudni összeköltözni, mert különben a mamája mehet a híd alá...
Azért napjainkban 2 ember már össze tud rakni egy kis albérletet valahol egy kevésbé felkapott környéken, de a kérdezőnek ez sem fog megadatni.
(ui: mellesleg ki a fene mondta, hogy a nők nem hagyják figyelmen kívül a tényeket? Amíg van elég pasi akinek így vagy úgy van saját lakása, de legalább albérlete, addig megtehetik, hogy válogatnak).
Én senkit nem írtam le, a kérdező részére is biztos megvan valahol a megfelelő társ, viszont nincs egyszerű dolga egy ilyen helyzetben, nem mindenkivel fog ez működni, és ezért senki nem rossz ember, hogy ezt a szituációt adott esetben nem vállalja be, csak van, akinek ez belefér az életébe, van, akinek nem.
Egyébként nekem is vannak szüleim, és velük is történhet bármikor szerencsétlenség, ami miatt támogatásra szorulnak. Bevallom, ha ilyen férfival akadnék össze, mint a kérdező, csak abban az esetben vágnék bele aggályok nélkül a kapcsolatba, ha az a pénz, ami a kedves anyukának a megélhetésére kell, nem hiányozna a leendő közös kiadásokból. Ha hiányozna, akkor már összetettebb a kérdés. Egyrészt egyáltalán van-e olyan mértékű vonzódás egymás felé, hogy megpróbáljuk megoldani, kipótolni valahogy azt a hiányt. Ha nem életünk szerelméről van szó, akkor inkább az elején köszönjünk el egymástól, ha pedig úgy érezzük, hogy érdemes kitartani, akkor viszont egyeztetni kell, hogyan pótoljuk ki a hiányzó részt.
Tehát a kérdés egyáltalán nem olyan egyszerű.
Egyrészt becsülendő, hogy a kérdező támogatja a gondokkal küzdő édesanyját, ugyanakkor ez nem érdekli azokat, akiknek a termékekért és szolgáltatásokért fizetnünk kell (és most csak az alapokra gondoltam, mint például a rezsi vagy az étkezés).
"Bevallom, ha ilyen férfival akadnék össze, mint a kérdező, csak abban az esetben vágnék bele aggályok nélkül a kapcsolatba, ha az a pénz, ami a kedves anyukának a megélhetésére kell, nem hiányozna a leendő közös kiadásokból. Ha hiányozna, akkor már összetettebb a kérdés"
Szinte mindig hiányzik a pénz valahonnan. Ha más nem a gyerek külön angoljára kellene még egy kevés, hogy jobb magántanárhoz járhasson (vagy bármi, ami messze nem megélhetés, de mégis valaki könnyen úgy élheti meg, hogy az a pénz a családtól hiányik)
Egyébként volt egy barátnőm aki az előző pasival pont belecsúszott ebbe. A srác a vidéken élő anyukát és unokahúgát támogatta, hiába keresett nagyon nagyon jól, valahol mégis felmerült, hogy megengedhetik e azt, hogy a közös élet kapujában a következő 20-30 évben még egy embert eltartsanak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!