Sokan azt mondják, hogy az ember társas lény. Mégis akkor miért sokan sarkítják le a dolgot arra, hogy ez csak egy társ, kapcsolat formájában realizálódhat és nem család, barátok formájában?

Azt nem tudom, hogy barátnőjük van-e. A férfiak kevésbé teszik fel az ilyesmit a facebookra.

De nyilván az említett lányok is mind férfiakkal házasodtak, csak nem az osztályunkból, szóval végül is ugyanannyi férfi alapított családot, mint nő.

De a válaszom nem is arra vonatkozott, hogy a férfiak miért, vagy miért nem, hanem arra, hogy a nők többsége igenis szeretne, és alapít is családot.

8-as írta: "Jó dolog a család, meg a barátok, de ugye idővel a szülők meghalnak, a testvér és a barátok saját életet kezdenek, saját családot alapítanak. Egyre kevesebb idejük lesz találkozni veled, illetve a beszédtémátokban is egyre kevesebb lesz a közös.

Ha nem sikerül párra lelned, és saját családot alapítanod, elég esélyes, hogy legkésőbb 40-50 éves korodra egyedül maradsz. Még ha teszem azt évente 4-szer ellátogatsz a testvéred családjához, és havi 1x összejössz az "öreg haverokkal", akkor is egyedül ülhetsz otthon a legtöbb átlagos napon. A legtöbb ember ezért gondolkozik családalapításon, ha nem szeretne egyedül maradni."

teljes mértékben igaz !!! nincs mit hozzáfűzni. (max csak azt, hogy kár, hogy sokan ezt nem látják be, vagy nem akarják belátni)