Sokan azt mondják, hogy az ember társas lény. Mégis akkor miért sokan sarkítják le a dolgot arra, hogy ez csak egy társ, kapcsolat formájában realizálódhat és nem család, barátok formájában?

Ez így elég ellentmondásos, amit írtál.

Igen, az ember társas lény: ezért vágyik szerelemre, házasságra, és családalapításra. Ezért álmodozik 20 évesen a párja kezét fogva arról, ahogy majd öreg korukban a család összejöveteleken ott lesznek körülöttük a gyerekeik és az unokáik, és kevés lesz a 16 személyes étkészlet, mert olyan sokan lesznek.

Ezért vállalnak az emberek gyereket, horrible dictu: akár többet is!

Régen az elsődleges érték a család volt, a házasság, és hogy ezeket megőrizzék: a házastársi hűség.

Ma az van, hogy emberek összeállnak, mint a lovak, összejárnak du.gni, eszükbe sincs gyereket vállalni.

Ha esetleg mégis, akkor sem maradnak együtt a családok, mert valakinek 3 éven belül elkezd viszketni, és mennek a szülők külön.

Nincs meg az a bombabiztos, stabil háttér, amit régen egy család jelentett, illetve ritkább, mint a pöttyös zebra.

Azért van az, hogy sokan ezeket a kínlódásokat leredukálják, és tőből irtják ki: nincs szerelem, nincs sírás, csalódás, és válás sem. Élik a kis társasági életüket, futó barátságok, haveri társaságok forgatagában, miközben soha nem volt annyi magányos ember, mint most a milliós nagyvárosokban.

Tudod, egész más ám egy kutyával karácsonyozni, mint három gyerekkel, és a nagyszülőkkel, meg a testvéreiddel, és azok gyerekeivel, amikor 20-30 ember üli körbe az asztalt, és ez a "szűk családi kör".

Jó dolog a család, meg a barátok, de ugye idővel a szülők meghalnak, a testvér és a barátok saját életet kezdenek, saját családot alapítanak. Egyre kevesebb idejük lesz találkozni veled, illetve a beszédtémátokban is egyre kevesebb lesz a közös.

Ha nem sikerül párra lelned, és saját családot alapítanod, elég esélyes, hogy legkésőbb 40-50 éves korodra egyedül maradsz. Még ha teszem azt évente 4-szer ellátogatsz a testvéred családjához, és havi 1x összejössz az "öreg haverokkal", akkor is egyedül ülhetsz otthon a legtöbb átlagos napon. A legtöbb ember ezért gondolkozik családalapításon, ha nem szeretne egyedül maradni.

A nők többsége szeretne családot, nem kell őket győzködni (bár a mostani huszonéves korosztályról nem tudok nyilatkozni).

A gimis osztálytársaimat követem facebookon, most vagyunk 35 évesek. Egy kivételével minden lánynak gyereke van már (engem is beleértve), van több is akinek már kettő, sőt van egy aki a férjével a saját gyerek mellé még örökbe is fogadott. Az egyetlen lány, akinek még nincs gyereke, ő is nemrég ment férjhez. A fiúk közül viszont csak kb. harmadáról tudom, hogy megházasodott/gyereke van. Mondjuk az is igaz, hogy a fiúk között nem követek mindenkit.

35/N