Hogy lehet kibírni a sorozatos visszautasítást férfiként?

Az a cél hogy komoly kapcsolatot, társat találjon a férfi. Ennek érdekében próbálkozik is lányoknál, nőknél. De sorozatosan az jön vissza hogy nem elég amit csinál, vagy nem elég jó. Egy idő után teljesen maga alá temeti az egész dolog, és elveszi a kedvet az egésztől, már a sokadik visszautasítástól, és nem csak azért mert a férfival gondok vannak, hanem azért is mert a lány mást keres, vagy épp ő nem akar semmit, el van, vagy van barátja.

Szokták azt mondani hogy az ember megedződik valamiben, minél többet csinálja annál jobban elviseli a fájdalmat. De Ennél a helyzetnél ez valahogy nem érvényes.. Valahogy mindig olyan mintha egyre távolabb vinné az egésztől, egyre nehezebb, és egyre inkább elveszi a kedvet az egész ismerkedéstől.

Pl ismerkedésben az is meg kerülhetetlen dolog, hogy belemenni részletekbe, ahol több idő el telik, a lány is először mond minden szépet, jót, úgy tűnik mintha komolyan gondolná, komolyan indul, elég hitelesnek tűnik minden, egy idő után ha a férfi lépne a témában, hogy még közelebb kerüljön, akkor van Női részről a hárítás, hogy nem tudja, vagy nem akar semmit, vagy ígérgeti a találkozót de végül nem lesz semmi. így az egész addig eljutott kapcsolat, beszélgetés semmit nem számított. Vagy számított?? Jelek nem ezt mutatják.

Szóval, mindig belemenve egy ilyen "élménybe" ahol végülis a lány azt mondja hogy nem, egyre inkább elveszi a férfi kedvét az egész ismerkedéstől, bizalmát a nőktől..

Hogy lehet ezt így kibírni?? Hogy lehet hogy az embert kicsit se viselje meg ez a dolog, és úgy fogja fel egy ilyen mélyreható beszélgetést, hogy az semmi nem volt?