Nem unalmasak ezek a monoton ismerkedési formák, nem lehetne annyival lerendezni, hogy tetszel nekem, szeretnélek szeretni?

De hát ha csak ennyi lenne az egész hol lenne a vadász ösztön kiélése? A bókolások, udvarlások, a hirtelen kialakult pillanatok, minden ami fokozza egymásba a tűzet? (mindegy hogy most alkalmi vagy rendes kapcsról van e szó).

Én élvezem az ismerkedést :) Főleg ha épp jól csinálom és mosolyt tudok csalni a lány arcára :D

25/F

Én szeretem ezt a részt, ki nem hagynám. Amúgy igaza van Sunshinedollnak, ki se kell mondani, látom az embereken, mire gondolnak, amikor rám néznek. Akkor most MINDENKIVEL álljak össze? Az úgy egy kicsit már meredek lenne, ha válogatás nélkül mindenki a párom/szeretőm lenne.

De azt viszont te csinálod rosszul, ha a randit unod. Én mindig izgalmas randikon vettem részt, egyrészt mert már önmagában az, hogy megismerek egy új embert, az izgalmas, de egyébként sem kell órákon keresztül a munkáról, suliról, akármiről beszélni. Az tök jó bevezetőnek, de nagyjából két mondat után lehet lépni a többire. A társalgás magát alakítja, ha őszintén érdekel a másik (na meg téged is érdekel ő), akkor ez nem lesz unalmas. Ha neked MINDIG unalmasak a randijaid, akkor vagy te vagy unalmas, vagy nem érdeklődtök egymás iránt igazán, de én elképzelhetetlennek tartom, hogy unjam valaki megismerését.

Elképzelek egy ilyen kapcsolatot. Első randi:

– Tetszel nekem. Dugunk?

– Dugjunk.

Második és huszonhetedik randi:

– Dugjunk!

– Jó.

– Jó volt?

– Jó.

Öt év után:

– Ebéd?

– Pörkölt

– Jó.Sör?

– A hűtőben.

– Dugunk?

– Jó

Tizenkét év múlva:

– Ebéd?

– Pörkölt.

– Sör?

– A hűtőben.

– Gyerek?

– Már alszik.

– Dugunk?

– Minek? Aluggyunk!

– Jó.

A párommal három évvel ezelőtt elkezdtünk egy párbeszédet, és még nem értünk a végére. Nekünk semmilyen téma nem unalmas, legyen az suli, munka, hobbi, vagy a cserebogarak halhatatlansága a legújabb kutatások tükrében. Tudom, nem vagyunk egyformák, de a mi esetünkben például ott kezdődik a szimpátia, hogy tudunk egymással beszélgetni.