Bocsánatkérést, beismerést hiába várok a nőktől, ugye?

Nem jellemző, de ez van, ezzel kell együttélni.

De egyébként ha ez vigasztal: a nők többsége jellemzően csak ismerkedés során ilyen, ellenben ha már összejöttél velük, akkor viszont meg átmennek az ellentétébe.

Ez van, amíg nem sikerül levenni őket a lábukról, addig a "nekem jár" üzemmódban szoktak lenni, ahol kb. egy vagy a futószalagon érkező jelentkezők közül, és úgy is viszonyulnak hozzád. Eddig tényleg ne nagyon várj olyanokat, mint a minimális tisztelet meg korrektség megadása. Ha valakinek ezek dontos értékek, akkor valóban, ezen nehéz túllépni.

De amint levetted őket a lábukról, onnantól 180 fokos fordulat van, és kb. te vagy az isten, a világ közepe.

Miért is?

Bocsánatot akkor kérjen az ember (tudom, nehéz), ha megbántott valakit.

Beismerés, az valami gonosz dolog tagadásának abbahagyása.

Ha jól értem itt egyszerűen arról van szó, hogy te többnek gondoltál valamit, mint azok a nők.

De azért ők miért volnának bármiképp is hibásak?

"Ha jól értem itt egyszerűen arról van szó, hogy te többnek gondoltál valamit, mint azok a nők. "

Rosszul érted, nem erről van szó.

Nem az elutasítás itt a probléma, hanem annak a formája - pl. a kérdésben is szereplő és nagyon tipikus szó nélkül lelépés, meg a nem-válasz-is-egy-válasz típusú hozzáállás.

Az elutasítás teljesen rendben van, de azt lehet(ne) úgy is csinálni, hogy közben emberszámba veszem a másikat, és pl. méltatom annyira, hogy egy "bocs, de nem"-et mondjak neki, nem csak szó nélkül lelépjek, hogy majd csak észreveszi magát idővel.

Erről szól a kérdés, a minimális tiszteletről és korrektségről a másik felé, ami normális esetben akkor is kijárna, ha épp az adott ember nem jött be neked annyira, mint potenciális társjelölt. Es ami manapság nagyon ritka.

#13, "Es ami manapság nagyon ritka." - én is úgy látom, férfinál, nőnél egyaránt, - én nem akadok fenn rajta.

"Az egy főre eső bunkók száma két fő." Ha eltűnik szó nélkül, hát ennyi - kár ezen problémázni.

De ennek akkor sincs köze a bocsánatkéréshez, az nem megbántás, ha valakitől nem akarok semmi különöset.

A nők úgy általában az érzelmeikkel gondolkodnak, nekik az az igazságos, ami nekik jól esik, kényelmes. Nem is értik az objektivitás fogalmát, és azt, hogy sokszor az az igazabb, jogosabb dolog, ami nekik nincs az ínyükre. Némelyik azért eljut odáig, hogy eljátssza, hogy elfogadja, de azt is csak azért, hogy vége legyen a vitának, azaz a valódi indok itt is a kényelem, nem pedig a valóság, közben belül meg meggyőződése, hogy attól még neki van igaza, plusz még ő tett nemes dolgot azzal, hogy feláldozta magát. Ezekkel nagyon vigyázni kell, mert ilyenkor indul a teljes romlás.

Az ilyen "nem válasz is válasz" meg "tessék megszokni" dumákkal jövő idiótáknak meg annyira szívesen tönkretenném az életét, folyamatosan beléjük rúgva, hogy aztán odavethessem nekik ugyanezt, hogy "tessék megszokni" ^^

A globális felmelegedést is tessék megszokni.

#13, "Es ami manapság nagyon ritka." - én is úgy látom, férfinál, nőnél egyaránt, - én nem akadok fenn rajta. "

A férfi oldalt nem ismerem, de készséggel elhiszem, ha azt állítod, hogy ott is hasonlóan siralmas a helyzet.

És már én sem akadok fenn rajta. De ehhez idő kellett, meg az, hogy egy idő után már az ember dettó elkezd belesz.@rni, és nem komolyan venni a másik felet.

Elvégre az eléggé adja magát, hogy az középtávon se nagyon működőkpes, hogy az ember komolyan veszi a másikat, cserébe meg zsinórban azt tapasztalja, hogy a minimális emberszámba-vevést nem kapja meg.

Ahhoz, hogy ezt vállrándítással elintézd, ahhoz az kell, hogy te se vedd annyira komolyan a dolgot. Tehát kell egy kis érzelmi kiüresedés, hogy már ne úgy állj hozzá és tekints a társkeresésre, mint ahol te tényleg azt az embert keresed, aki a másik feled lehet, hanem mint egy kb. játékra - és ennek megfelelően a veled szemben ülőre meg mint egy NPC-re.

A kérdező még szimplán abban a fázisban van, amikor ő még komolyan veszi az ismerkedést és a lányokat, akikkel ismerkedik. Ilyenkor meg még teljesen normális, hogy frusztrálja ez.

Majd "kinővi" ő is, vagy felhagy az egésszel.

-----

"De ennek akkor sincs köze a bocsánatkéréshez, az nem megbántás, ha valakitől nem akarok semmi különöset."

A kérdés továbbra sem a visszautasítás tényéről, hanem annak formájáról szól.

Az pedig nagyon is tud bántó és degradáló lenni.

Te gondolom az a 70%-os vagy, akivel néha vitatkozok pár sort, mert orbitális marhaságokat ír. Abból gondolom, hogy most is ezt teszed. És ahhoz a szellemi sivársághoz, amit képviselsz, most nincs kedvem.

De amúgy igen, ez a "ha szar valami, csak meg kell szokni" egy rettentően káros hozzáállás az emberiség egészére nézve.