Leírnád tapasztalataidat, hogy HOL és HOGYAN szoktál szóba elegyedni (majd később RANDIZNI) huszonéves lányokkal (ha szórakozóhelyek (diszkók/kocsmák/kávézók) szóba se jöhetnek)? Illetve külföldön helyi csajok leszólításához van "tuti tipped"?

#10-el mélységesen egyetértek. A legkönyebb baráti körben, vagy barátok baráti körében ismerkedni. Ha nincs elég haverod, akkor szerezz.

Ne csajozni akarj, hanem ismerkedni, mint ember az emberekkel. Aztán majd alakul. (MINDEN ismerősömnek így lett kapcsolata)

Az a vicces, hogy amíg olvasgatod olyan emberek hozzászólásait, akikről SEMMIT nem tudsz (még az is lehet, hogy férfiak írnak nőnek mondva magukat), simán kipróbálhatnád élőben.

Ne feledd, akik ide írogatnak, jó eséllyel épp nem az utcán sétálnak! ;)

Én, amikor társat szerettem volna, regisztráltam netes társkeresőre. Ekkor már majdnem 21 éves voltam. Ott ismertem meg a feleségemet.

Nem tartott sokáig maga a keresési folyamat, mert a regisztráció után 1 hónappal már együtt voltunk, szóval összesen ennyit voltam én is társkeresőn. Miután összejöttünk, le is töröltük magunkat. Nem volt semmi korábbi tapasztalatom sem randizásban sem szexben.

Nem csináltam semmi extrát, csak amit magától értetődőnek tartottam. Beírtam pár paramétert a keresőbe, ami kidobott egy csomó csajt. Első körben 5 lányra írtam rá. Nem sablon szöveget írtam, hanem az adatlapjuk alapján egyéni üzeneteket attól függően milyen infókat adtak meg magukról.

Például a feleségemnél az szerepelt (amivel rögtön fel is keltette az érdeklődésemet), hogy szeret olvasni, elég sokat, (ahogy én is) és a kedvenc írónk ugyanaz a személy.

Végül az 5-ből 2 lány finoman, kedvesen, nem bunkón, de visszautasított, 3 lánnyal pedig elkezdtem ismerkedni így üzenetekben. 2-3 kör után már a többi csaj nem érdekelt, csak a feleségem. A többit unalmasnak találtam. Aki pedig igazán érdekelt, azzal váltottuk az üzeneteket, így ismerkedtünk az elején, aztán randira is hívtam. Bő 2 hét után találkoztunk először, és azóta vagyunk együtt, 6,5 éve. Azóta megvolt már az eljegyzés, az összeköltözés, és az esküvőnk is. 27/F

Nálam egyszerűen arról volt szó, hogy kényelmesnek találtam az internet adta lehetőséget. Illetve az életben, a véletleneknek köszönhetően nem találkoztam olyan nővel aki annyira érdekelt volna, hogy kezdeményezzek nála. Bár az is igaz, hogy a diszkós cicákkal általában 2 mondatot nem lehet normálisan váltani, mert buták mint a föld! Sajnos párszor volt "szerencsém" tapasztalni ezt, mikor ilyen csajok leszólítottak.

Kicsit lehet off lesz a dolog, mert nő vagyok, így a konkrét kérdésre nem tudok választ adni, csak a másik oldalt ismerem:) Lehet kicsit összeszedetlen lesz a kommentem, mert ezzel kapcsolatban annyi minden kavarog a fejemben, hogy nehéz strukturáltan szavakba önteni:)

Én is abban látom a legnagyobb problémát, hogy eleve kevés olyan hely van, ahol kötöttségek nélkül szóba lehet elegyedni idegenekkel.

- Suli: Talán ez a legegyszerűbb, hiszen valamilyen szinten egymásra vannak utalva az emberek. Senki nem néz rád furcsán, ha mondjuk vizsga előtt elkezdesz valakivel beszélgetni, esetleg leülsz egy idegen mellé előadáson stb. De ha valaki nem jár egyetemre/fősulira/OKJ-s képzésre, vagy esetleg pont olyan szakot sikerült kifognia, ahol a nemek aránya nagyon el van tolódva, az elég kellemetlen.

- Munkahely: Az előnyei ugyanazok, mint a sulinak, viszont a hátrány, hogy sokan alapból elutasítják azt, hogy munkatárssal kezdjenek. "Házinyúlra nem lövünk", tartja a mondás, ugye:) Plusz a saját tapasztalatom az, hogy sok munkahelyen nehéz közös programokat szervezni, mert a legtöbb embernek megvannak a saját barátai, saját családja, nem igényli azt, hogy a munkán kívül is a kollégákkal legyen. Plusz itt is gáz, ha valaki olyan helyen dolgozik, ahol nagyrészt vele egyneműek vannak, vagy esetleg a korosztály nem éppen megfelelő.

- Diszkó: Hangos a zene, plusz az emberek jó része alapból feltételezi, hogy ilyen helyeken csak egyéjszakás menetre kapható valaki, holott ez nem feltétlenül igaz.

- Kávézó, kocsma: Ilyen helyekre az ember általában nem egyedül megy, hanem társasággal. Ember legyen a talpán az, aki odamegy egy csapat vadidegenhez jópofizni és ráadásul olyan szöveget tud nyomni, hogy nem rögtön elküldik a halálba, hanem befogadják. Ez szerintem csak a kivételesen extrovertált embereknek sikerül:)

- Közterületek: Ha megnézi az ember itt gyakorin a válaszokat, láthatja, hogy a nők jelentős része egyáltalán nem vevő erre az ismerkedési formára. Jön a szokásos szöveg: "ha éppen megyek valahova, akkor baromira nem ismerkedésre vágyom".

- Társkereső: A tipikus szöveg: "húspiac". Szintén az a kategória, amit a legtöbb ember kapásból elutasít.

- Egyéb internetes platformok: Szintén sokan vallják azt, hogy semmiképp sem akarnak interneten ismerkedni.

- Hobbival kapcsolatos klubok: Talán ez az egyik legjobb, hiszen alapból van közös érdeklődés. Tánc, sport, zene, művészet vagy bármi más, ahol több ember össze tud jönni. De ha valakinek nincs olyan hobbija, amit más emberekkel együtt tud művelni, akkor megint csak halott ügy.

- Barátok barátai: Szerintem sokaknak úgy jön össze egy kapcsolat, hogy egy ismerőse új embert hoz a társaságba.

Szóval a probléma az, hogy lehetőség az éppen lenne, de azok az emberek, akik egyébként azt vallják magukról, hogy társat szeretnének, valahogy a legtöbb lehetőséget kategorikusan elutasítják.

Itt gyakorin is rengetegszer látom, hogy egy lány arról panaszkodik, hogy nem tud hol ismerkedni, majd elkezdi sorolni:

- diszkóban mindenki csak alkalmit akar

- utcára nem azért megyek, hogy ismerkedjek

- munkahelyen/suliban nem akarok, mert csak a bonyodalom van belőle

- interneten nem, mert CSAK, és természetesen gyakorin se írjon senki, mert "itt nem ismerkedek" (WTF?)

Én csak azt nem értem, hogy ha valaki tényleg szeretne társat találni, akkor miért ennyire baromira elutasító mindennel?

A másik probléma, hogy manapság az emberek alapból nem vevőek az ismerkedésre. Megvan a baráti körük, az nekik sokszor pont elég, nincs igényük arra, hogy új embereket ismerjenek meg. Pont emiatt, ha valakivel megpróbálsz szóba elegyedni (akár csak barátkozás céljából, vagy csak unaloműzésképp!), rögtön feltételezik, hogy akarsz valamit.

A harmadik probléma pedig az, hogy azok az emberek, akik társat szeretnének, sosem tudnak ezen a dolgon túllendülni. Nem akarnak kötetlenül ismerkedni és várni, hátha valamiből kialakul valami, hanem azonnal egy társat akarnak maguk mellé. Ha valaki bejön, akkor kapcsolatot akarnak, és ha elutasítást kapnak esetleg, akkor barátságról már szó sem lehet.

Ha pedig valaki nem jön be nekik, akkor azt is elképzelhetetlennek tarják, hogy barátok legyenek, beszélgessenek, elmenjenek ide-oda, mert időpazarlásnak érzik.

Holott szerintem ez tök nagy marhaság:) Ha az ember összeismerkedik valakivel (akiről mondjuk kiderül, hogy foglalat), akkor miért kellene rögtön lelépni? Oké, hogy az adott lány foglalt, de lehetnek szingli barátnői. Ha megismer valakit az ember, akkor annak az embernek a révén még több embert ismerhet meg.

Egyébként nekem személy szerint a netes ismerkedés mindig is bejött, pedig élőben nem vagyok kifejezetten népszerű a férfiak körében annak ellenére, hogy nem tartom magam kifejezetten bányarémnek. Persze sosem kifejezetten társat kerestem! Egyszerűen szeretek olyan emberekkel ismerkedni, beszélgetni, akivel van bármi közös téma. És az ilyenekből alakult már ki barátság, kapcsolat is. Van, akit chaten ismertem meg, van, akivel együtt játszottunk egy online játékot, van, akivel itt gyakorin ismerkedtem össze.

Nyitottnak kell lenni, ez a titok:) Nem görcsösen kell keresni a nagy Ő-t, hanem ismerkedni bárkivel, akivel van közös téma, aki szimpatikus, aztán vagy lesz valami, vagy nem. De ha nem lesz semmi, akkor sem időpocsékolásnak kell felfogni, hanem élvezni a másik társaságát.