Mi az aranyközép út Nőknél, ismerkedésnél?

"Mi az aranyközépút?"

Ronda férfi de gazdag + híres is.

Szegény de jóképű/menő csávó.

#1

Ez szép és jó, de az emberi érintés és a kedves szavak hiánya hamar kikezdi a lelket. És ezt pár haver meg a kocsmázás nemigen javítja fel.

Egyet tudomásul kell venni: nincs olyan, hogy a nők, nem egy egységes állatfajta, ezért nem is lehet olyan receptet adni, ami minden nőnél bejön. Ha a nő visszafogottabb típus, akkor nyomulásnak fogja értékelni azt, ami egy nyitottabb, pörgősebb csajnál már tutyimutyuság. Ami az egyiknél kedvesség, az egy másiknál meg lihegés. Az az egy biztos, hogy a felemelt hang kevés nőt hoz tűzbe, a magam részéről el sem tudok képzelni olyan helyzetet, hogy ismerkedés közben felemelje a hangját a pasi velem szemben.

Szóval, ahogy többen írták, figyelni kell a másikra, mi az, ami tetszik neki, azt folytatni, és mi az, ami nem, és azt abbahagyni. A nők is csak ezt csinálják, mert ugye a férfiak sem egyformák. Ezen belül meg érdemes önmagad lenni, nem érdemes egy teljesen új személyiséget kreálni magadnak ismerkedéshez, mert az később csak csalódásokhoz és kudarcokhoz vezet.

Szemkontaktussal kapcsolatban: nem arról van szó, hogy a metrón rajtad felejtette egy lány a tekintetét, és ha odamész hozzá, hogy "mit nézel?", mert akkor nyilván az lesz a válasz, hogy "á, dehogy, csak elbambultam". Itt már konkrét kapcsolatról, beszélgetésről van szó. Nézz rá, nézz a szemébe, és látni fogod, hogy milyen irányba haladj tovább.

Ez így sztem nem igaz. De látom, itt nálad inkább a stílussal van baj.

Kifejezd, hogy tetszik. Jó, de milyen környezetben, milyen helyzetben, hogyan? Sztem kevés olyan nő van, aki, ha jó időben, jó helyen bókolnak neki, akkor azt nem veszi túlnyomulásnak, max, visszautasít, ha nem jössz be neki. De ha bármi olyasmi történik, hogy akkor smúzolnak és tartanak fel, amikor láthatóan sietek, vagy tovább próbálkoznak, amikor egyértelmű, hogy nem akarok tőle semmit (már megmondtam neki), vagy tapló módon ismerkedik (szia cica és tsai), akkor azt fogom mondani, hogy túlzottan nyomul. Meg akkor is, ha első találkozásnál ódákat zeng a személyiségemről, amikor nem is ismer.

Lassú víz partot mos... ez sem mindegy, hogy mégis hogyan. Ha azért barátkozol velem, mert tetszem, utána meg végig a sarokban kuksolsz, és várod, hogy én magamtól rájöjjek, te vagy a lelki társam, az tényleg visszatetsző. De ha ez alatt annyit értesz, hogy nem rohansz ajtóstul a házba, szépen lassan ismerkedsz, és mondjuk nem 1. találkozáskor hívod randira, hanem a 3-4.-en, és nem erőlteted első randin a csókot, dugást, az normális lányoknál nem hátrány.

A kedvesség alapjában véve nem tutyimutyiság - ha nem fordul át nyálasságba, csöpögősségbe, meg az "azzal tudom a kedvességem kimutatni, hogy szobanövényként viselkedem, és mindent ráhagyok a nőre". Ha az utóbbi fajta vagy, akkor ezen változtatni kell, de elég korlátolt elmére vall, hogy ennek ellenpontjaként az jut eszedbe, hogy megemeled a hangod, kiabálsz és paraszt vagy. Nem. A határozottság, esetleg humoros csipkelődés meg a megemelem a hangom között igenis van különbség.

Ha meg ez belőled nem jön, akkor nem kellene megpróbálnod megtalálni, mert ez pont, hogy nem arról szól, hogy vki megváltoztatja a személyiségét, hogy nőhöz jusson. Felméri a helyzetet, és utána ösztönösen jön, mert ő is úgy érzi jónak.