Valóban nem szabad őszintének lennem ismerkedésnél?

1. Nem biztos, hogy amit te rossz tulajdonságnak ítélsz meg, az mások szemében is az, sőt...

2. Nem érdemes másnak mutatni magad, mint amilyen vagy, mert később úgyis kiderül.

3. Gondolj bele: akarsz-e olyan párkapcsolatban lenni, ahol tudod, hogy a másik nem fogad el, elítél, kritizál, stb.

4. Törekedj arra, hogy ne a rossz tulajdonságaid kerüljenek szóba az első randin. Add önmagad, úgy, ahogy vagy, nem mérlegelve, hogy ez jó, vagy rossz a másik szemében. Egyrészt mert nem tudhatod, hogy neki mi minősül hibának, rossz tulajdonságnak, másrészt mert az első randi arról szól, hogy el tudjátok dönteni, hogy megfeleltek-e egymás elképzeléseinek.

5. Ne te akarj a másiknak megfelelni. Feleljen meg ő neked!

Lehet őszintének lenni, sőt ha már úgy alakul a dolog, akkor annak is kell lenni, mert máskülönben nincs értelme. De viszont figyelni kell arra, hogy hogyan adja elő az ember. Meg önmagadtól nem kell kipakolnod persze a rossz tulajdonságaidat, attól még őszinte maradsz, hogy nem mondasz el mindet magadról (sőt nem is szabad, egy kicsit titokzatosnak kell mindig maradni, mert ez tartja fent a kíváncsiságot)

Ha rákérdez, akkor mondhatod, de persze nem lesajnálóan magadról, esetleg ha változtatni próbálsz rajta, akkor azt is hozzáteheted, hogy megvan benned a cél a változásra. Meg ilyenkor vissza is lehet dobni a labdát, hogy ő milyen tulajdonságokat tart magában rossznak.