Minek a függvénye, hogy valaki egyedül marad vagy sem?

tutyi-mutyiság, túl kevés embert ismer, túl kevés ember ismeri

Külsőleg: ha valaki nagyon csúnya, igénytelen. Belsőleg: rosszindulatú, gonosz, bosszúálló, aljas, hazug.

A nagy túlsúly még nem a világ vége. Nekem példáúl tetszik.

A kisfiús arc egy pasinál alapból kizáró ok a nők szemében. Az ilyen pasik maximum a melegeknek jönnek be (alárendelt szerepben), a nőknek férfi kell, normális arccal.

alapvetően nem maradunk egyedül.

Mert túl visszahúzódó vagyok, és nincs hol ismerkednem.

Nő esetében nem igazán tudom, talán a beteges határokat feszegető visszahúzódás/depresszió és a kóros mértékű elhízás számít abszolút kizáró oknak. Én azt tapasztaltam eddig, hogy akiben nincs meg ez a két tulajdonság, az kinézettől függetlenül ilyen vagy olyan pasit, de azért tudott magának szerezni. A férfiak esetében azonban jóval több dolog számít abszolút kizáró oknak, vagy legalábbis nagyon komoly hátráltató tényezőnek: alacsonyság (173 alatt), vékonyság (60-65 kiló alatt), előnytelen arc (gyerekes pofi, kicsi fejméret vagy egész egyszerűen ronda arcvonások), nagyon elvont személyiség (társaság hiánya, kóros önbizalomhiány, kiszámíthatatlan viselkedés, extrém motiválatlanság). Mivel a személyiségen bizonyos esetekben lehet javítani (ha nem komplexusból adódó), így azt mondanám, hogy pasik esetében a legnagyobb hátráltató tényező a párkeresésben az az alacsonyság. Nem csak azért, mert a nők túlnyomó többsége tényleg nem fogadja el az alacsony pasikat, hanem azért, mert önmagában is okozhat olyan szintű önbizalomhiányt/komplexust, ami egy alapból toleránsabb/elfogadóbb lánnyal való ismerkedést is képes ellehetetleníteni. És onnantól kezdve aztán tényleg nincs visszaút.