Két éve vagyok egyedül, aktívan kerestem társat, két hete hagytam abba a netes keresést. Vágyom társra de valahogy megkönnyebbülök, sőt várom, hogy lemondják az elsö randit. Nem értem magam, valaki tud tanácsot adni, okosat mondani? F30

Igen vágyom társra szeretnék miharabb egy gyereket. Vagyis sajátnak sajátot szeretnék, de elsö pár évhez nem sok kedvem van őszintén.

Amikor már tud beszélni azt nagyon várom.

Nos nem vagyok egy jó pasi 30 éves létemre nincs még saját házam. Autóm munkám van, egy régi exem miatt hitelem is sajnos.

Lényeg: mint írtam néha válaszolnak lányok társkeresőkön 100-ból 1el sikerülne eljutni a randiig. Általában akikkel eljutnék azokat addigra megunom, vagy megtudok róluk valami olyat ami megtöri a varázst. pl felhívom és hülyeségeket beszél, beszédstílusa nem tetszik...Valahol úgy érzem, hogy keresek valami indokot,ami alapján ne legyen szimpatikus. De csak úgy jó,ha én mondom le, ha ö ráz le mielőtt elmúlik részemről a varázs az rosszul esik.Most is lenne egy lány nem egy modell de nekem tetszene,van egy kisfia valami a gyerekben furcsa nekem,na meg a volt anyósa a legjobb barátnője. De eleinte nem zavart a gyerek. Nem gond, ha valaki egy gyerekes anyuka, legalábbis egy pontig jól elvagyok vele, volt már ilyen exem. A gyerek apja az már más tészta, sok fenyegetőzik balhézik. Volt olyan lány is akit túl szépnek találtam magamhoz, ott oké, féltem a csalódástól, azért is vártam mégis mondja le a találkozót. De a többinél? Kezdek megbolondulni? Vagy csak a tökéletes lány nem jött még el? Kompromisszumok tudom kellenek, de valahogy mindenki ellenszenves lesz. Lehet, hogy csak bebeszélem magamnak de vajon miért? Egész társkersést, randizgatást úgy fogom fel valamiért mint valami szükségtelen rosszat, kb mint gyerek témánál egy jól működő kapcsolatot tudnék élvezni, de semmi kedvem kitapasztalni,kiismerni a lányt. Az már nem vonz. Tudom, sok 30évesen nem volt még futó kapcsolata se randija tag most hurrog, érzem én, hogy gázos vagyok, de nem tudom mi lenne a jó megoldás.