Valóban emiatt akar sok nő önállóan egyedülálló lakó férfit?

Szerintem a legtöbb nő nem túlmisztifikált, logikus vagy logikátlan érvekből indul ki, hanem a tapasztalatából. Az ismeretségi körömben a 25+ szülővel élő srácok jelentős része szörnyű, nem lenne alkalmas kapcsolatra. Biztos KÉPES LENNE nem éhendögleni és mosni, de nem erre vágyunk... Ez messze van az elégtől. Erre még visszatérek.

A régen is jóvolt az úgy egy nagyon rossz érvelés. Régen ugyanis a nők nem dolgoztak, csak otthon nevelték a gyerekeket. Semmi gond, költöztesd a barátnődet a szüleid házába, éljen együtt 3-4 generáció, gyárts le 3-4 gyereket, DE akkor ne várd el az asszonytól, hogy dolgozzon mellé. Lehet így, eddig is lehetett, ma is lehet. Csak akkor ehhez kell partnert keresni. Úgy nem működik, hogy ez tetszett régen, ez tetszett most, akkor összeválogatom és részben azzal érvelek, hogy régen is tudták így, részben meg azzal, hogy de az összes barátod felesége is dolgozik. Válassz!

Ha valaki azt mondja, már az ismerkedésnél, hogy pl "hazaköltöztem a szüleimhez, mert jól jön nekik a segítség, mindig van munka a ház körül, meg anyagilag is jobban jövünk így ki. Hamarabb összejön így a saját lakásra, mintha albérletre dobnám ki a pénzt". EZZEL NINCS BAJ. Csak 10-ből 9 (akiket én ismerek, és akiket a többi hasonlóan gondolkodó nő ismer) nem ilyen. Ebből szokott jönni az, hogy a csaj szeretne közös albérletet kivenni, a srác meg közli, hogy jó lesz az anyukáéknál is a szobában. NEM. Nem költözök be valakinek a szüleinek a házában EGY SZOBÁBA. Ez átmenetileg lehet megoldás, ha nagyon beüt minden egyszerre, de nem csak azért, mert úgy kényelmesebb. Ennél az is jobb, ha kiveszünk egy másik párral közösen egy albérletet. Akkor legalább van: mi szobánk, ő szobájuk, közös konyha, közös wc, közös fürdő, közös folyosó, közös előszoba, közös tároló. Ha szülők lakásába költözünk, akkor van barátom szobája, szülei konyhája, szülei fürdőszobája, szülei wc-je, ésatöbbi ésatöbbi. Így nem lehet élni, legalábbis nagyon sokan nem tudunk így élni. Részletkérdés, hogy 50 éve tudtak. Miért vitatkozol az interneten? 50 éve még fel tudták dolgozni a gondolataikat az emberek internet nélkül is. Ez nem érv.

A másik oldala meg, hogyha még esetleg csoda folytán el is költözik otthonról, lesz közös albérlet vagy lakás vagy akármi. Akkor mi lesz? TUDNA ő mosni, de NEM AKAR. TUDNA ő főznie, de NEM AKAR. Aztán ott fog állni minden, vagy majd a csaj megcsinálja. Erre nincs igényem. Láttunk már ilyet is sokat. Ezek ijesztenek el.

Szeretem tudni, hogy valaki milyen környezetben él, tudnánk-e együtt élni, passzolunk-e. Én tényleg nem vagyok rendmániás, most is vár rám a tegnap előtti és tegnapi mosogatnivaló, mert elmaradt. Előfordul, igen. De van nálam rosszabb, láttam. Ha egy pasi egyedül él és felmész hozzá, akkor látod, hogy na ez már neked is sok. Tehát ha őt akarod, az ezzel jár. El lehet dönteni, hogy megéri-e. A másik irány is igaz, amikor meg egyszerűen ő a rendmániás, és tudom, hogy nem tudnék neki megfelelni, folyamatosan veszekednénk. Megint csak el kell dönteni, hogy megéri-e. Ez nem egy olyan dolog, hogy ezen áll vagy bukik a kapcsolat, ha minden más tökéletes. De azért sokat számít hosszú távon. Ha viszont szüleivel él... Ebből semmit nem látok.

Még egyszer: A "hazaköltöztem a szüleimhez, jól jön nekik a segítség, addig is spórolok." srácokkal/lányokkal nincs baj. De ez nem a "szüleimnél lakom". Van, aki a szüleinél lakik, de több pénzt és munkát tesz bele a háztartásba, mint a szülei, mert monduk amíg egyetemre járt, a szülei nagyon sokat ráfordítottak, túlóráztak, cserélték előtte a tányért, hogy tudjon tanulni, stb. És most vissza akarja adni. Legyen, csinálja, király! De ha valaki még 30 évesen se tudott leszakadni arról, hogy mindent elintéznek helyette, azzal nem lehet mit kezdeni.

24N

Figyelj, amikor elkerültem 18 évesen egyetemre, laktam első évben koleszban, ahol magamra főztem hét közepétől, mert addigra elfogyott az otthonról vitt kaja és bizony nem minden hétvégén utaztam haza 120 km-et a szülővárosomba.

Utána másodévtől albérletben laktam, de állandóan pechünk volt, mert a tulaj hol eladta a lakást a fejünk felől, hol bejelentette, hogy rokonnak kell a hely, és volt olyan év, amikor 2-3 albérletben is éltünk haverokkal vándorolva. :D Magamra főztem, mostam már ott is.

Főzni én is egyetem alatt tanultam meg, összedobtuk lakótársakkal a pénzt kajára és akkora kondérral csináltunk, hogy 3 napig ettük.

Egyetem után visszajöttem a szülővárosomba dolgozni, mert itt kaptam melót. Nem kerestem annyit, hogy mindenáron külön költözzek a családi háztól, szóval még itthon vagyok 23 éves korom óta a háznál, de ez nem probléma, ráadásul volt olyan időszak néhányszor, amikor melózni sem tudtam egyéb okok miatt, hova mentem volna külön?

Életképtelen nem vagyok, mert nem anyuci hajtogatja össze a ruháimat, nem ő etet meg/készíti el a szendvicset minden reggel, bár tudok és szeretek is főzni, minek főznék külön, ha úgyis apámra is főz meg magára is? Akkor már én is eszek belőle, soha nem mondták fel. Ráadásul most éltem is kint egy ideig külföldön.

Mosógépet tudom kezelni, takarítani szoktam hetente és amúgy is emeleten lakom, ők meg lent élnek a földszinten. Nagyon nem hat meg, ha egy nő emiatt elítél engem. Majd különköltözöm, ha már jobban keresek illetve ha lesz barátnőm, jelenleg nincs. Aki emiatt életképtelennek nevez valakit, az nézzen magába. Miért mennék el egyedül egy albérletbe, ami végül nem is lesz az enyém a végén, csak tömöm a zsebét egy idegennek? Akkor már inkább lakáshitelt vennék fel, ha menyasszonyom lenne közösen, és 10-15 év múlva jogilag is teljesen a miénk lesz a lakás. Ugyanott vagy kb. ha törleszted (persze csak ha van fix állásod, akkor vállalod), mintha semmibe szórod ki az albérleti díjat havonta. Sokkal többet lehet spórolni addig, amíg elférsz a szülői háznál.

Nekem is tervben van a lelépés, hiszen valóban preferálom a teljes nyugit, de alapvetően semmi gáz a szüleimmel, mindenki éli az életét, amúgy meg fiatalosak felfogásra. De addig, amíg nem látom értelmét, miért mennék el itthonról? Lényegében már csak én maradtam, a többi tesóm kirepült, kb. kongana a ház nélkülem itthon (persze ez nem indok, de azért mégis csak meghatározó is), örülnek neki, hogy azért én még itt vagyok. 28F

Arra nem gondoltok, hogy azért, mert egyszer-kétszer már megégette magát ilyen pasival?!

Mindenki azt mond, amit akar. Amíg otthon lakik, addig lehet mondani, hogy ő ért mindenhez, elvezet egy háztartást, meg tud félretenni.

Aztán mikor jön a következő lépés, hogy OK, költözzünk össze, én 10 év alatt félretettem 5 millát, akkor húzza a száját, hogy hát neki van még 45 ezer forintja fizetésig.

A többgenerációs együttélésről egy szösszenet:

A minap a buszon hallottam, ahogy egy nő mesélte, hogy a fia a családjával hozzájuk költözött néhány hétre, amíg a saját otthonukat újították fel. A nő a 30 perces buszút alatt hosszasan és részletesen sorolta azokat a konfliktusokat és kényelmetlenségeket, amiket a pár hét alatt átéltek. Minden második mondata az volt, hogy "én nem szólok", de azért kiderült, hogy minden más módon érezteti, hogy mennyire elégedetlen a fiával, a menyével és az unokájával.

Amúgy meg hadd ne járjon már azért Nobel-díj, mert valaki képes összeütni egy egyszerű kaját, meg elindítani a mosógépet. Az önállóság nem ezekből áll!

"Az lett az elfogadott kép, hogy a férfinak legyen egy saját háza vagy albérlete, mert ez arra utal, hogy van pénze és a nő csak betud huppanni a kész házba/lakásba."

Úgy beszélsz itt basszus, mintha csak a férfiaknak lehetne lakásuk.

Röhejes vagy. Én azért várom el, hogy legyen neki, mert már jártam úgy, hogy 1-2 hónapos ismeretség után ide akart költözni hozzám a drága.