Lányok, Nők! Ti vevők vagytok arra, hogy mondjuk bevásárlás közben, vagy az utcán ismerkedjetek?

Biztosan lepattintanám.

Ha látásból ismerem, akkor lehet hogy kapna egy esélyt, de még úgy se biztos.

9.: neked mindenki prosztó, meg pronyö, tipikusan az a fajta ember, aki szerint mindenki hülye, pedig ő megy szembe az autópályán.

Miért kéne az ismerkedésre körülményes alkalmakat teremteni? Aki nem akar, arról úgyis lerí (mobilozik, zenét hallgat, olvas, csúnyán néz stb.), aki meg szeretne, hadd tegye már meg, ettől senki nem lesz bunkó.

Nyilván azért vagyok az utcán, boltban, mert dolgom van, ha valaki 2 szónál többet akar beszélni, azt lepattintom (nyilván útbaigazítást szívesen adok, ha épp nem sprintelek valahova, de cseverészni nem fogok)

Nem szeretem, ha feltartanak mikor dolgom van, ráadásul csak arra tudnék gondolni, hogy vajon hányszázadik csaj vagyok, akit az illető leszólít, plusz nem fogok arra alapozni egy kapcsolatot, hogy esetleg megtetszett neki a cuki pofikám, annál is inkább, mert a külsőm szöges ellentéte a belsőmnek, szóval az illető Max csalódna hogy nem azt kapta amire számított, megkímélem inkább :D

Bár ez a veszély nem fenyeget, soha nem szólítottak még le csak úgy, illetve egyszer a metrón, de az a srác meg egyértelműen vagy őrült volt, vagy csak be volt drogozva, és kiabálni kezdett nekem a szemközti ülésről, hogy csinos vagyok, mikor békésen olvasni próbáltam :D

Engem a jelenlegi barátom az utcán szólított le, és nagyon örültem neki, ettől nagyobbat nőtt a szememben. Nem volt bunkó és nem volt semmi okom feltételezni, hogy egy szatír, mert kedvesen szólított meg és kávézóba hívott el. Egyszerűen megmondta a szemembe, hogy tetszem neki és szeretne számot cserélni, hogy akár most, azután, hogy egy dolgot el kell intéznie, vagy később, akár másnap megigyak vele egy kávét. Kb. egy óra múlva egy forró csoki mellett beszélgettünk, ismerkedtünk.

Miért égetné le magát valaki, ha utcán kezdeményez? Senki se látja. Odalép az illető, megkérdezi a másikat, hogy volna kedve meginni vlmit, és ha igen, akkor számot cserélnek. Ha meg nem, akkor meg megy tovább. Amúgy érdemes előtte szemezni, mosolyogni, h biztosra menj, és úgy nincs leégés.

Ha éppen nem lenne párom, de szeretnék kapcsolatot, akkor szerintem örülnék az alkalomnak. Ok, hogy az ember nem ismerkedési szándékkal megy el boltba, de ha éppen ott lát olyat, aki szimpatikus? Nekem pont ez a túlerőltetett "na most elmegyünk csajozni/pasizni" szituációk égetnek ki..:D

Tényleg tök érdekes dolog, mikor valaki egyfolytában azon kesereg, hogy nem talál párt, közben meg az összes lehetőséget elutasítja. Utcán nem ismerkedik, mert "pronyó dolog", neten nem ismerkedik, mert "az gáz", szórakozóhelyen pláne nem, mert "ott úgy is csak alkalmi kapcsolatot keresnek az emberek", munkahelyen nem, mert "házinyúlra nem lövünk" stb.

Mintha mindenféle nyitottság hiányozna az emberekből. Néha tiszta aliennek érzem magam, hogy nekem egyébként lenne igényem új embereket megismerni gyakorlatilag bárhol (és nem csak kapcsolat céljából!), de ez valahogy nem divat. Én annak is tökre örülök, mikor egy vadidegennel egy unalmas vonatúton el tudok csevegni.

#15

Nem kötekedésből, tényleg nem értem: Mi alapján legyek szimpatikus egy pasinak vásárlás közben? :D Aranyosan válogatom a melegszendvicskrémeket? Okosan cipelem a kosarat? Szexin fizetek? Vagy mi? :D Elképzelni nem tudom, mi lenne szimpatikus egy full random emberben, aki épp vásárol.

Utolsó: Mondjuk ebben a dologban azért egyet értek veled:) Én csak úgy tudtam valakibe beleszeretni eddig, ha már megismertem. Ha látok egy jóképű férfit, akkor maximum 2 mp-ben lerendezem magamban, hogy "de jól néz ki" és megyek tovább.

Épp ma láttam egy kérdést, amiben egy srác írta, hogy egy lány mosolya nagyon megtetszett neki, meg szeretné ismerni. Majd hozzátette, hogy nem egy éjszakás kalandot akar, mert tényleg nagyon megnyerte a mosolyával. Hát elgondolkodtam rajta, hogy ez így most WTF:D Nem számít, ha buta, ha nem lehet vele beszélgetni, nincsenek egy hullámhosszon, a mosolya szép, úgyhogy rögtön feleségnek is kellene?:D Vicces.

Személy szerint én is sokkal jobban kedvelem, ha valakinek a személyiségem tetszik meg, nem csak a külsőm. Pont emiatt sokkal jobban szeretem az olyan szituációkat, amelyekben nem támadják le az embert rögtön egy randimeghívással, csak mondjuk megpróbálnak ismerkedni. Pl. egy vonatút erre tök alkalmas, mert el lehet beszélgetni semleges témákról, lehet puhatolózni, hogy egyáltalán vevő-e a másik fél az ismerkedésre, a válaszai/kérdései alapján egyáltalán szimpatikus-e a másik. Volt, hogy könyvet olvastam a vonaton és egy srác megkérdezte, mégis mi az a hatalmas könyv, ami nálam van. Egyáltalán nem vettem bunkóságnak a dolgot, és ezzel a kezdéssel egy tök jó beszélgetés kezdődött el. Nyilván ha nem vagyok vevő a dologra, akkor 2 mondatban válaszolok, majd ismételten magam elé veszem a könyvet, ez elég jó kifejezése annak, hogy el vagyok foglalva valami mással és nem szeretném, ha zavarnának.

Mondjuk egy fél órás beszélgetés esetén már jobban el tudom képzelni, hogy valaki el tudja dönteni, szeretné-e folytatni vagy sem. Ekkor már nem érezném tolakodónak, ha mondjuk megkérdezné a nevem és azt, hogy felvehetnénk-e a kapcsolatot egymással mondjuk e-mailben, facebookon.

Szerintem vásárlás közben is adódhatnak olyan szituációk, amiből egy kis kreativitással és humorral beszélgetést lehet kezdeményezni. A reakció alapján meg el tudja dönteni az ember, hogy szimpatikus-e a másik vagy sem.

A baj szerintem azzal van, hogy manapság tök elutasítóak egymással az emberek, egyáltalán nem nyitnak másik felé, csak és kizárólag akkor, ha valami szándékuk van (férfiak esetében ugye a párkeresés).

Ha hétköznapibb dolog lenne az, hogy vadidegenek egy-egy szituáció kapcsán beszélgetnek egymással pár mondatot, akkor az ismerkedés is könnyebben menne.

Utolsó vagyok. Itt gyakorin is sokkal szerencsésebbek szerintem azok a privát üzenetek, amik nem annyit tartalmaznak, hogy "Szia! Nincs kedved ismerkedni?". Ez ilyen "most ezzel meg mit kezdjek" levél. De ha mondjuk valamire válaszolok, és annak kapcsán privát üzenetben kifejti valaki a véleményét, kérdez, reagál, abból simán kiindulhat egy beszélgetés, ismerkedés.

A bajt abban látom, hogy sokat tök elutasítóak mindenféle kapcsolatfelvételi formával. Ahogy már írtam, sehol se jó nekik, se utcán, se neten, se szórakozóhelyen, se munkahelyen. Na de akkor mégis hol szeretnének ismerkedni?

Szóval nem bírom ezt a "nagyon vágyom egy kapcsolatra, de amúgy az égvilágon sehol nem adok lehetőséget magamnak arra, hogy összeismerkedjek valakivel" mentalitást. Egyszerűen idiótaságnak tartom.

"Épp ma láttam egy kérdést, amiben egy srác írta, hogy egy lány mosolya nagyon megtetszett neki, meg szeretné ismerni. Majd hozzátette, hogy nem egy éjszakás kalandot akar, mert tényleg nagyon megnyerte a mosolyával. Hát elgondolkodtam rajta, hogy ez így most WTF:D Nem számít, ha buta, ha nem lehet vele beszélgetni, nincsenek egy hullámhosszon, a mosolya szép, úgyhogy rögtön feleségnek is kellene?:D Vicces. "

Nem érted, és ez nem a srác hibája, hanem a te logikai hibád. Nincs szó arról, hogy tökmindegy, milyen belülről, és már feleségnek is kéne, hanem arról, hogy a srác valószínűleg úgy van vele, hogy neki eleve komoly kapcsolat kell, akármelyik lány is tetszik meg neki, ennek a lehetőségét keresi. És egyáltalán nem olyan tulok fejjelfalnakmenős módon, hogy kinéz valakit, és akkor ha törik, ha szakad, komoly kapcsolat lesz. A megtetszés csak az első lépés, és nem jelent kötelezettséget a további lépésekre.

Amúgy az is vicces, hogy máshol más emberek azt mondják, az a minimum "tökösség", hogy az ember le mer szólítani egy lányt az utcán, itt meg megint más emberek konkrétan proli parasztnak minősítik, aki meg mer ilyet tenni. Meg lehetne abban egyezni, hogy e téren nincs egyetemes igazság, hanem a vélemények különböznek, és van, akinek ez bejön, és van, akinek nem? És nem kell lenézni másokat mert náluk máshogy működik.

A leszólítás valóban azon alapul, hogy hirtelen meglátok valakit, aki külsőre nagyon tetszik, de amint már mondtam, ez csak az első lépés, és nem kell továbbiakat belelátni. Persze nem csoda, hogy főleg a nők akadnak fenn ezen, akik nem "űzik" ezt a sportágat, így fogalmuk sincs arról, hogyan is működik, de azért a kötözködés az megy.