Ha nem regisztrálok társkeresőre, esélytelen, hogy férfiakkal ismerkedjek?

#18: Ezt ezerszer is leírhatod, úgyis a gonosz férfiak lesznek a hibásak, meg persze az ózonlyuk. Egyébként ahogyan az előző kommentemben és is írtam, nehezen hiszem el, hogy a mai világban egy nem ronda nőhöz soha a büdös életben ne menne oda senki. Azért kicsit érdekes, hogy mennyi állítólag nem ronda, nem buta nő van ezen az oldalon, akikhez furcsa módon soha senki nem megy oda, soha senki nem figyel fel rájuk.

#21 hát pedig elhiheted, hogy nem szokása a férfiaknak utcán leszólítani a nőket... még pesten se, máshol akkor mennyi esély lenne rá hogy utcán ismerkedjen az ember? :D

#22: Nem csak az utca létezik, ha valaki tanul, ott is lehet esélye ismerkedni, ha dolgozik, ott is, lehet utazás közben is, vannak közösségi terek, szóval lehetőség lenne, csak sokszor nincs értelme. Ha nem megyünk oda, az a baj, ha odamegyünk, az a baj. Én sokszor szívesen ismerkednék bárhol, de ha látom a csajok unott, érdektelen képét, vagy ha folyamatosan bele vannak buzulva a telefonjukba, akkor mégis hogyan és minek próbálkozzak kommunikációt teremteni? Ha egy nő nem adja jelét annak, hogy ismerkedne, akkor miért számít bármiféle sikerre? Azt hiszik, hogy gondolatolvasók vagyunk, és kitaláljuk, hogy ki akar ismerkedni, és ki nem? Másrészt meg ha nyílt terepen valaki odamenne egy csajhoz, akkor rögtön ő lenne a hibás, mert miért támad le egy vadidegent, biztosan valami perverz stb., szóval az utca, park stb. is lehetne ismerkedési helyszín, csak megint a nők nyitottságán vagy zárkózottságán múlik minden, és sok férfi inkább nem próbálkozik, mert minek. Úgyhogy nem igazán értem a nők siránkozásait, szerintem vagy nagyon rondának, vagy borzasztó rossz kisugárzásúnak kell lennie egy nőnek ahhoz, hogy soha senki ne menjen oda hozzá, vagy nem adja jelét annak, hogy ismerkedne, és nem ad lehetőséget a közeledésre.

#25: Hát ha eleve minden lehetőséget úgy közelítesz meg, hogy miért nem lehet ott ismerkedni, akkor tényleg soha nem is lesz senkid. Hidd el nekem, ha egy rövid villamosút során jeleket adsz egy számodra szimpatikus illetőnek, és te is bejössz neki, akkor nagy eséllyel 2-3 perc alatt is szerét fogja ejteni az ismerkedésnek. De persze ha mindig csak a sült galambot várjátok, meg hogy a semmiből kialakul az ismerkedés és a kapcsolat, ráadásul úgy, hogy nektek a kisujjatokat se kelljen mozdítanotok, akkor ítéletnapig is várhattok.

Konkrétan nem utcai "leszólítás" volt, de kezdeményeztem beszélgetést vonaton, anno egyetemen, ismerősi körben, munkához köthető összejöveteleken, neten, de rájöttem, hogy a nők egyre zárkózottabbak, és egyre kisebb teret/lehetőséget hagynak a kapcsolatteremtésre, főleg mióta divatba jöttek az okostelefonok, tabletek és mindenféle szar. Egyébként ha vannak munkatársaid, akkor pl. nekik is lehetnek férfi ismerőseik, eljárhattok közösen valahová, de simán kereshetsz valamilyen közösséget, sportlehetőséget, főleg nagyobb városokban. Vagy vannak munkahelyi továbbképzések, egyes helyeken csapatépítés, akármi, szóval egy munkahely sem feltétlenül arról szól, hogy az év háromszázakárhány munkanapján napi 8-10-12 órát kotlik bent a melóhelyen x nő összezárva, ahová még csak véletlenül sem teszi be soha egyetlen férfi sem a lábát. Úgyhogy ismerkedésre kis túlzással élve bárhol van lehetőség, csak ha mindig mindenki elzárkózik minden elől, és csak a kifogásokat keresi, hogy miért nem lenne értelme, akkor abból úgyse lesz soha semmi jó.

azért az számomra mókásnak tűnik, hogy a nők rendre pfújolnak, hogy a társkereső az húspiac, közben meg azt hiányolják, hogy az utcán miért nem szólítják e őket vadidegenek, akik persze biztos a belső szépségükért közelednének hozzájuk...

#29: Én pl. simán odamennék egy nőhöz egy parkban is, ha egyedül üldögélne, és azt látnám, hogy nyitott az ismerkedésre, és kimutatja, hogy érdeklem. Viszont annyi életunt és frigidnek tűnő nőt látok, hogy az félelmetes, egyszerűen mintha azt sugallnák, hogy jaj, nehogy hozzám szólj, vagy egyszerűen csak belebuzulnak a telefonjukba, nehogy kommunikálni lehessen már velük. A másik véglet meg akinek kb. minden mindegy, ők a társaság középpontjai, nem állhatatosak, mindenkivel flörtölnek, jobb esetben rendszeresen más-más hapsival dugatják magukat, de komoly kapcsolatra alkalmatlanok. Én azt tapasztaltam, hogy nagyon kevés a valóban normális nő, aki az arany középúton jár, se nem felszínes, csapodár diszkókirálynőcske, se nem megközelíthetetlen jégcsaphercegnő, aki már abba is belehal, ha egy érdeklődő faszi oda mer menni hozzá, és meg meri őt szólítani.