Soha nem leszek senkinek elég jó, nem fogok kellenni eléggé, teljesen el vagyok keseredve?

Szeretem magam, elégedett vagyok magammal nagyjából, nem érzem magam kevesebbnek senkinél sem. Én mindenkit egyenlő emberként próbálok kezelni, és senkit sem nézek le. Tudom, hogy mennyit érek, és szerinte megérdemlem a jót. Nem adonisz típusú férfiakkal próbálkoztam sosem, hanem mindig a normális, átlagosakat kerestem. Ezek a pasik is teljesen átlagosak voltak, és elsőre kedvesek. A legelső az egyáltalán nem volt helyes, őt azért szerettem, mert az elején kedves volt velem, senkinek sem tetszett külsőre, mégis az történt, ami. A második pasi sem volt tökéletes egyáltlaán, ő is szintén kedves volt, jól nézett ki, de nem volt ő sem a lányok kedvence. A harmadik vonzott a leginkább, ő számomra helyes volt, és 4 évig voltam vele együtt. Az utolsó esetben a pasi eléggé teszetosza viselkedésű volt, foltok voltak a bőrén, véranyajegyei voltak, lassú volt a gondolkodása is, de mégis kedves volt és szeretetre méltó. Már ott tartottam vele kapcsolatban is, hogy nem érdekel, hogy szerencsétlen, nem érdekel hogy néz ki, kedves, szeret, és kész. Nem a külsőségekre mentem rá... Már igényeim sincsenek azon kívül, hogy valaki kedves legyen, és okos, annyira legyen értelmes, hogy beszélgetni lehessen vele... Mégsem voltam elég jó egyiknek sem, mégsem kellettem eléggé egyiknek sem. Ebből három pasi vissza is jött hozzám, de nem akartam már velük lenni, miután szakítottak velem, nem akartam hogy még egyszer átverjenek. Idő kellett mindegyiknek, mire rájött, mit veszített. Tényleg értelmesnek, kedvesnek, és nem csúnyának tartom magam. Szerintem megérdemlek egy kedves, szerető, törődő társat. Ennyi csalódás után már nagyon vágyom a szeretetre. Az elején mindegyik kedves volt. Amelyik pszichopata volt, rajta próbáltam segíteni, de nem tudtam. Pszichológushoz kellett mennem a végén miatta. Nem bírtam tovább. Amelyiknek kisebb ségi komplexusa volt, őt biztosítottam arról, hogy nem érdekel, hogy mi a problémája magával, ha szeret... Mindegyikkel türelmes voltam és kedves, megértő. Mégis mindegyik eldobott, egyik sem tisztelt, se nem becsült meg... Egyáltalán nem értem, hogy miért kellett folyton így járnom... :(