Mi erre a racionális magyarázat? Egészen döbbenetes!

Azt kéne megérteni,hogy attól hogyha még ez a valós helyzet is, 100 000-ből 1 ilyen fordul elő,szóval attól még hogy teljesen véletlenül összejött ennek a srácnak a nagy mázlija miatt,ettől még a többi embernek semmivel sem lesz jobb,és nem is lesz túl nagy esélye hasonlóra egyáltalán...

Szóval ne ámítsuk már az embereket, mint említettem, ez kb. pont olyan nagy szerencse volt számára, mintha megnyerte volna az ötöslottót,és kb. annyi is volt az esély rá.

25/F

Te érzelmi leszázalékolt, nem nagyon mozog benned bármi a felszínes kinézeten túl, igaz? Minden amit leírtál a srácról, csak testi/tanulmányi rész, hogy hogy néz ki, hogy mennyire jövedelmező a szak amire jár. A barátnője meg mennyit foglal magába nálad, csinos, szép, hűha.

Az hogy talán beszélgetés és személyiség is van a kapcsolatukban, meg ki a halált izgat, igaz?

#belsőésaszemélyiségalegfontosabb

Mindenkinek más a valósága.

Te olyannak látod, amilyennek leírtad, viszont könnyen lehet, hogy a másik nő meg teljesen mást lát benne.

Saját példa: szőke, 174cm magas, 62kg, DD meltartómérettel rendelkező, nagyon jócsajnak nevezett nő voltam/vagyok. Én ugyan soha nem tartottam annak magamat, de mivel sokan mondták, ezért volt fontos az összes kapcsolatomban az, hogy a férfi az ÉN belső értékeimet is figyelembe vegye és egyáltalán észre vegye! Na ugye az első benyomás (külsőségek) után sok férfinak a csinos nők először csak a sexuális fantáziáját indítja be, és a terveik közt sem szerepel az, hogy egy ilyen nővel éljék le az életüket, akik esetleg(?) kihasználva szépségüket, össze-vissza fekszenek fűvel-fával.

Én valahogy soha nem akartam elhinni, hogy jó nő vagyok, és büszkeségből sem akartam azzal összefeküdni, aki túl jó pasi volt (pont ugyan olyan meggondolásból, hogy azok is ágyról-ágyra jár(hat)nak). Ezért valahogy mindig a csúnyácska, magányosnak hitt, de jó humorú, hatalmas karekterű és jószívű pasiknál kötöttem ki. Egyik pasim sem volt Adonis, sőt! Soha senki nem értette, addig, míg meg nem ismerték a pasikat kicsit közelebbről.

Egy idő utána a csúnyácska embereket sem látjuk azoknak, ha szeretjük őket. Valahogy az életünk részévé válnak, és elhalványul a külsőség. A szeretetteljes érintésük, őszinte bókjaik, akár az ágyban való odaadó teljesítésük.

Összefoglalva: ők is csak emberek, és ugyan olyan személyiséggel rendelkezhetnek, mint bárki más! Igen, igaz a régi cliché: nem minden a külső!

Ja, és most 40 évesen is boldog házasságban élek egy csúnyácska, de fantasztakus emberrel, aki nap mint nap szerelmet vall nekem.

#49/utolsó

Végre valaki, aki a jó nő szemszögéből válaszol.

Igazad lehet...