Mi arra a racionális magyarázat, hogy az emberek állandóan olyanokat választanak meg a fejük fölé, akiket aztán négy éven keresztül utálni és szidni fognak?

Téveszd meg az embereket ---> szerezhetsz egy kis hatalmat ---> ezzel növeld a hatalmadat, építs ki ilyen intézményrendszert ---> tedd tönkre az oktatást ---> lesz egyre több olyan ember, aki nem érti a körülötte zajló dolgokat ---> hozz nagyon bonyolult intézkedéseket, amik célja a megtévesztés és összezavarás ---> állítsd szolgálatodba a médiát, az majd mindent megmagyaráz úgy, ahogy neked jó. Az embereknek nem lesz honnan tájékozódniuk, előbb utóbb elhiszik, hogy a rossz a jó. ---> néha dobj alamizsnát, inkább keveset de sűrűn, és magyarázd el ennek heroikus nagyságát ---> kenj minden rosszat másokra, mindkettőhöz használd kedvenc kreatúrádat, a médiát ---> teremts olyan (gazdasági) helyzetet, ahol az emberek legfőbb gondja a megélhetésük, így mást nem figyelnek ---> teremtsd meg a besúgó hálózatot biztonságod érdekében, izoláld magad a tömegektől ---> kész a hatalom!

Az emberek azt választják, akit lehet. Nem ők mondják meg, kit lehet, nem is tudják. A fentieket helyes sorrendben és arányban alkalmazva eredményre jutsz, ha figyelembe veszel néhány természettörvényt:

1. Az emberi butaság végtelen

2. Az embert mindig az érdekei vezénylik. A hamis érdekei is. Akkor is, ha rosszat tesz neki, mert csak az a fontos, mit hisz róla, nem az, mi a valóság.

3. A dolgok mindig a nagyobb erő irányába mozdulnak el (Newton) - akkor is, ha azok az erők politikai természetűek.

4. a helyes megoldáshoz mindig tárd fel az összes hatóerőt. Politika esetén ez sokkal összetettebb, mint a fizikai természetben. És ha egy fontos erőt elhanyagolsz, az végzetes lehet rád nézve.

5. A helyes fontossági sorrend megállapítása perdöntő.

Egyszerűbb oka van, mint várná az átlagember:

önmagukat csapják be választó tömegek, mert a túlnyomó többség azoktól várja a saját életszínvonalának javulását, akik a savazás eredményeként a hatalom kormányrúdjához ülnek. Aki nem ígér jólétet, sok gondoskodást, állami juttatást, azt a többség nem fogja megválasztani.

Akit viszont megválasztanak az szükségképpen nem lesz képes teljesíteni az ígéreteit, hiszen lehetetlenek azok az elvárások, amit a többség támaszt a kormánnyal szemben.

A hiba tehát nem a demokráciában, nem is kormányokban van, hanem azokban a tömegekben, akik pártot választani mennek.

Ennek a gondolkodásmódnak már csak folyománya, mellékhatása az, hogy a hatalomban ülve azok is elszemtelenednek, korrumpálódnak aktív választói ellenőrzés hiányában, akik még valóban őszintén hitték megválasztásuk előtt azt, hogy becsülettel, tiszta kézzel fognak hozzá a kormányzáshoz. A lét módosítja a tudatot.