Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hol ismerkedjek, ha egyszerűen képtelen vagyok fenntartani egy beszélgetést, ha nem intellektuális témákról van szó?
INTP vagyok, ha esetleg ez mond valamit. 20/F
Egyszerűen képtelen vagyok fenntartani egy beszélgetést, ha nem intellektuális témákról van szó. Nyilvánvalóan ez nem jelenti azt, hogy a hegeli dialektikát fogom magyarázni miközben fizetek a kasszánál (értsd: az "adminisztációs dolgok" a mindennapi életben és a többi nem tartozik ebbe bele), de az egyszerű dolgok egyszerűen nem érdekelnek. Semmi.
Plusz az érzelmek terén is igen gyérül állok. Nehezen fejezem ki a saját érzelmeimet, és teljességgel képtelen vagyok mások érzelmeit értelmezni (kivétel persze ha elmondják vagy ha NAGYON egyértelmű, de általában akkor sem tudok velük mit kezdeni). Úgy gondolom képes lennék ezt fejleszteni, és akarom is.
Egyébiránt éppen a fent leírtak miatt nem igazán járok sehova, elsősorban, mert nincs kivel - viszont ez nem is zavar, elvagyok a szobámban az elméleteimmel és a kutatással és tanulással, viszont szükségem lenne egy hasonló társra. Nem "félek" ismerkedni a valóságban, egyszerűen csak furcsának érzem, főleg, hogy elég hülyén venné ki magát, ha valakit letámadnék valami elmélettel vagy elvvel/elképzeléssel, amiről életében nem is hallott.
Az elvárásaim lényegében:
1. Hasonló politikai nézet
2. Elfogadható kinézet
(3. Sport szeretete)
Más nincs, főleg, hogy az első pont lényegében magába foglal mindent.
Ötletek? Szerintetek is egyedül fogok meghalni a szobámban? :)
válasza:Az a baj az érveléseddel, hogy valójában nem a nemzet halálát hasonlítod xy emberke élete eseményeihez, hanem a Te (az én szememben xy) gondolataidat a nemzet haláláról egy másik xy gondolataihoz az ő élete eseményeiről.
Egyéb logikai hibák kevésbé objektívek, de azért jelzem, hogy a nemzet halála és xy életeseményei között sincs egyértelmű fontosságbeli különbség, főleg ha nemzetnek a benne élő emberek együttesét tekinted, akik ha an block nem érdekelnek, akkor kérdés, mi motivál az emberek megmentésére.
Következő probléma, hogy a gondolatainkat nem az objektív fontosságuk, hanem az érdeklődésünk masrészt az aktuálus helyzet szerint választjuk ki. Te sem a Föld pusztulásán vagy az emberiség nyomorán elmélkedsz, hanem a nemzetén, mert ez érdekel. Továbbá ha én pulykát szeretnék főzni, de bezárt a bolt, és azon gondolkodom, melyik van még nyitva, akkor a pulyka fontosabb nekem mint bármi más, amiről épp nem gondolkodom?
Mért akarsz egyáltalán nőt? A szex mégis csak kevésbé fontos, mint a gondolkodás.
Plusz a másik ember élete és gondolatai attól is fontosak, hogy szeretjük azt az embert. Nincs olyan ember, akinek minden gondolata és cselekedete mindig érdekel, az ő személyétől függetlenül is.
Ezek a személyiségtípusok viccesek és tájékozódásnak érdekesek, de nem mentenek fel semmi, különösen nem a változásra és fejlődésre irányuló igyekezet alól. Ha én azr tenném, amit rólam írnak, akkor egész nap a fallal beszélgetnék az erkölcsről, metaforákban. Az ember sokkal vàltozékonyabb, a vonásai közül csak nagyon kevés a fix.
Az írásodban nekem amúgy több a nárcizmus mint az intellektualitás. Ettől függetlenül nem kétlem, hogy okos és tájékozott vagy.
válasza:elolvastam minden eddigi hozzászólást, de nem reagálnék tételesen, csak a sapioszexuálisra. legjobb tudomásom szerint arra használják, hogy valaki az intellektuális képességekhez vonzódik a másikban és inkább okos emberekkel akar kapcsolatot kialakítani, nem a fizikai megjelenést helyezi előtérbe.
abban részben egyetértek, hogy egy hasonló gondolkodású és vérmérsékletű, mentalitású ember valószínűleg jobban illik hozzád, mint egy olyan, akivel alig vannak közös pontjaitok és állandó küzdelem az életetek. ugyanakkor szerintem nem érdemes túlságosan leragadnod sem a személyiség típus jellemzéseknél, sem a konkrét paramétereknél, hogy ki milyen, pláne milyen cimkéket hordoz. a legtöbb (na jó, egy csomó) ember nem teljesen fekete vagy fehér, hanem különböző arányokban hordoz különféle jellemzőket, különféle helyzetekre máshogyan reagál és különféle dolgokról máshogyan vélekedik. lehet, hogy akár a vallásotok, világnézetetek, politikai véleményetek teljesen eltér, de mégis vannak benne olyan közös pontok, amik lehetnek jó alapja egy tartós kapcsolatnak - viszont soha meg sem tudod ezekről az emberekről, hogy számodra igazán fontos kérdésekről mit gondolnak, ha nem juttok el addig, hogy megbeszéljétek, mert a cimkék szintjén leragadtok és a cimkékhez társított sztereotípiák alapján próbálod megítélni a másikat. különösen igaz ez a gyakran használt cimkékre, amiket már sikerült annyira elcsépelni és lejáratni, hogy mindenki mást ért rajta és mindenki a saját felfogása szerint magasztalja vagy szidja, miközben fogalma sincs, hogy a másik hogyan is viszonyul az adott dologhoz. találkoztam már szöges ellentétben álló vallások követőivel, akik boldogan éltek együtt házasságban és tisztelték egymás hitét, kölcsönösen betartották a másik vallás előírásait is és mindketten a közösen megélhető jót keresték benne, nem a különbségeket és az összeférhetetlenségeket. érdemes konstruktívan kezelni a dolgokat és nyitottnak lenni, nem elzárkózni.
említed, hogy az érzésekkel nem nagyon tudsz mit kezdeni, nem is nagyon számolsz velük. ez elég komoly probléma, mert elég antiszociálisnak, szociopatának, vagy csak érzéketlen bunkónak tűnsz tőle mások számára, ami nem segíti a társas kapcsolatok kialakulását. mondanám, hogy kikapcsolódásként nézd meg a BBC Sherlock sorozatát és az Agymenőket, mert mindkettőben remek és tanulságos helyzetek kötődnek az ilyen karakterekhez, de ha te is ilyen vagy, akkor nem annyira értenéd, értékelnéd a dolgot - bár tanulni még lehet, hogy így is tudnál belőle. minden esetre a társasági készségeket csak társaságban lehet elsajátítani, úgyhogy mindenképpen érdemes lenne minél többet társaságba járnod és hogy ne rossz szándéknak vegyék, lehet, hogy azzal kéne kezdened az ismerkedést, hogy nem bunkó vagy, csak gondjaid vannak a társasági helyzetekkel. nem egy jó indítás, de legalább az elején tisztázod, hogy azért vagy számukra furcsa, mert nehezen kezeled az ilyesmit, így mindjárt több esélyed van rá, hogy megértőbbek lesznek veled. lehet, hogy valamilyen társalgási, kommunikációs tréning, vagy egy pszichológus sokat tudna segíteni rajtad, hogy könnyebben kommunikálj emberekkel és hogy tovább tudj lendülni a számodra értelmetlen és felesleges smúzoláson, illetve, hogy sikerüljön azokat helyén kezelni és perspektívába helyezni. nagyon sok esetben (persze nem mindenkivel) működik az, hogy valaki mond valami általános dolgot és egy jó kötéssel máris sikerül egy összetettebb, tudományosabb, elvontabb és így érdekesebb dologról cseveghettek és közben a másik sem azt érzi, hogy te most csak kioktatni akarod, ha azt is előadod, hogy az a téma milyen módon kötődik ahhoz, amiről ő beszélt, vagy akár miért lehet hasznos számára az információ, amit közölsz.
mivel legfontosabbként említed a politikai nézeteket, talán érdemes lenne valami olyan politikai pártot, vagy ideológiai gondolkodó csoportot, vagy civil szervzeetet keresned, ahol a tiédhez leginkább hasonló gondolkodású emberek előfordulhatnak. nem fejtetted ki, de az alapján, amit írtál, úgy tűnik, hogy nem annyira mainstream a gondolkodásod, hogy valamelyik fösodorbeli párttal élből egybe vágjon, de azért csak vannak olyan sarokpontok, amikben egyetértesz valakikkel, onnan meg már lehet a részletekről beszélgetni. nagy valószínűséggel egy párton (vagy bármilyen gondolkodó közösségen belül) sem mindenki tökéletesen egyformán gondolkodik minden kérdésről. általában csak a fő irányelvekben szokott lenni egyetértés, amik alapján egy táborba rendeződnek, aztán a részleteken tök jókat lehet vitatkozni, hogy mit és hogyan. jobb esetben a vita még kulturált is és vezethet is valamire.
mivel azt mondod, hogy az értelmes vitákat szereted, talán érdemes lenne keresned valamilyen disputa/vitakört, ahol szabályozott keretek közt, sport jelleggel űzik a vitázást. ez egyrészt segíthet továbbfejleszteni az érvelési, vitázási képességeidet, másrészt megtudhatod, hogy mások is képesek erre, nem csak te és talán velük sikerülhet értelmes vitákat folytatnod, amiket élvezel is - talán még a hivatalos programokon kívül is érdemes lehet velük összejárnod és barátokra, vagy akár társra is találhatsz köztük.
az egyetemek önmagukban szerintem túl tág kategória, túl vegyes a társaság és nem mindenkit ugyanaz és nem ugyanannyira érdekel. egy-egy előadás, témakör, kar, szakirány már jobban leszűkítheti a dolgokat, de még ez sem biztos, hogy igazán segít rajtad. a fakultációkban és a különféle tréningekben, tematikus tanfolyamokban, tudományos előadásokban, sokkal több lehetőséget látok, mert ezek a kötelezőn felüli plusz erőfeszítést igényelnek és koncentráltabb a temaitkájuk, így valószínűleg jobban leszűkíti a résztvevők körét azokra, akiket tényleg érdekel is az adott téma.
mivel szempontként említed a sportot és az elfogadható kinézetet (ez elég lenéző megfogalmazás, főleg legalább egy fél mondatos értelmezés nélkül, mert neked mi is az elfogadható?), gondolom te is sportolsz, ilyen helyeken sem nehéz ismerkedni, bár pont ez a legtágabb és a te intellektuális igényeidtől leginkább távol álló terület, itt lehet a legnehezebb kiszűrnöd a tiédhez másban hasonló érdeklődésű embereket. viszont, ha nyitott szemmel jársz, akkor azért ebben is járhatsz sikerrel, mert akár egy ezdőteremben, vagy futóversenyen, vagy akárhol megpillanthatsz egy olyan sportolót, akin valamilyen intellektuálisabb felirat, jelkép, vagy valami van, például egy egyetem, vagy tudományos intézet neve a pólóján, ami lehet jó jel, hogy vele érdemes lehet elkezdeni beszélgetni, hogy kiderüljön milyen.
lehet, hogy fárasztó és sokáig nem szórakoztat a dolog, de minél több lányt szólítasz meg és kezdesz vele beszélgetni (akár Hegelről is), annál többről tudod eldönteni, hogy van-e bennetek közös, vagy nincs. szerintem iszonyatosan nehéz egy jó témával indítani egy beszélgetést, de ha valaki hozzád hasonló érdeklődésű, akkor szerintem ismeretlenül is nyitottan fog állni egy hegel-i kérdéshez. ha csak elég okos hozzá, hogy kezdjen valamit vele és más irányba terelje a beszélgetést, már akkor is közelebb kerültél a célodhoz.
általános ismerkedési szabály, hogy sajnos csak a nagy számok törvényében reménykedhetsz. minél több embert ismersz meg és szükségszerűen minél többel vallasz kudarcot, hogy nem ő a megfelelő, annál nagyobb az esélyed, hogy a nagy merítésből előbb-utóbb találsz majd egy párat, akik miatt érdemes is volt azzal a néhánnyal próbálkozni.
persze nem árt, ha próbálod minél jobban becélozni a fókuszcsoportodat és jelentősen növelheti a siker arányodat, ha ott próbálkozol, ahol az ilyen emberek előfordulási valószínűsége eleve nagyobb. talán Heisenberg bizonytalansági együtthatója segítségedre lehet...
,-))
sok sikert!
válasza:Nagyon élveztem olvasni az itt leírtakat... Gyk-n végre valami értelmes. :)
Kedves Kérdező! Biztos vagyok benne, hogy a Te szintedhez képest én nagyon buta vagyok... De mégis veszem a fáradságot, hogy írjak Neked. Szóval... A válaszaidat nézve természetesen rögtön feltűnik az értelmességed, műveltséged, tájékozottságod (plusz a rengeteg idegen szó és kifejezés, ami miatt sokkal cizelláltabbnak hat az egész). De... Ahogy az egyik válaszadó írta, tényleg eléggé nárcisztikusnak tűnsz. Tudod, 18 éves lányként mindig is egy olyan partnerről álmodoztam, aki nagyon művelt, okos, intelligens (azt szeretném, ha szintben felettem lenne, így tudna engem tanítani-felemelni magához), de ami mégis a legfontosabb: hogy jó ember legyen. Belőled ezt nem érzem. Persze pár válaszból lehetetlen kiszűrni, hogy valaki milyen, de a te megnyilvánulásaid olyan szinten nélkülöztek minden érzelmet, hogy az már fáj. Ha partnert akarsz, akkor ott nem a politikai eszmecserék fogják összetartani a kapcsolatotokat, hanem a köztetek levő érzelem. Tanulj meg szeretni! És ne legyél állandóan csak magaddal elfoglalva. 3 (vagy 2) elvárást írtál. Ez komoly? Az sem fontos, hogy legalább az értékrendetek egyezzen valamilyen szinten?! Tudod, lehetsz okos, művelt, de ez édeskevés. Azoknak, akik boldogok akarnak lenni az életben, ez édeskevés.
Ki tudja, lehet, hogy vannak olyan lányok, nők, akiknek csak a politikáról folytatott viták a fontosak (és jól néznek ki). De ha én egy lennék közülük, inkább keresnék egy fórumot.
válasza:Utolsó vagyok- #33.
A személyiségtípusom INFJ
Mosolyogva olvastam ez utóbbi válaszokat, ennyi értelmes választ nem láttam még itt GYK-n egyszerre, egy kérdés alatt. Nem, ez most nem irónia. :D
"Az a baj az érveléseddel, hogy valójában nem a nemzet halálát hasonlítod xy emberke élete eseményeihez, hanem a Te (az én szememben xy) gondolataidat a nemzet haláláról egy másik xy gondolataihoz az ő élete eseményeiről. "
Ez egy egészen új perspektíva nekem, és amennyire értem, visszautalás arra, hogy egyszerűen "természetemnél fogva" többnek / értékesebbnek tartom magam, mint bárki más. Pontosabban, gondolataimnál fogva.
Nos, ha létezne egy MEGTAPASZTALHATÓ objektív valóság (objektivitás nem létezik, és nem is kell), akkor valóban jogos lenne ez az állítás. Ellenben a valóságunk semmi más, csupán az érzékelésünk, az általános valóság pedig sok ember által közösen megegyezett hasonló érzékelés. Ha sokan azt gondolják, akkor az úgy van (alapja az argumentum ad nauseam-nak, ami számos hivatalos "történelmi eseményt" teremtett).
Merész megnyilvánulás 43%-os matematika érettségivel, de a valóság és az ember érzékelése hasonló ahhoz az egyeneshez és görbéhez, amik SOHA nem találkoznak, csak egyre közelednek (pld. a tudomány fejlődésével, stb.). Ez az érzékelés pedig egy szűrő, ahogy Kahn mondta, és mint szűrő a valóságra, tökéletes céltáblája politikai propagandának, agymosásnak, stb., hiszen elég a szűrőt megváltoztatni, és romba döntötték az embert, emberiséget. Ez a "szűrő", az "érzékelésünk" az egyik legfontosabb, ha nem a legfontosabb részünk.
Szóval, ez úgy kapcsolódik ide, hogy minden feltételezésem szerint az ember egyenlő mértékben idealista és materialista. Ez pedig feltételezné, hogy a társadalom legalsóbb rétegeit is érdekli a nemzet sorsa. Nem így van (a felsőt meg még annyira se, lol). Tehát a szűrő megváltozott, esetleg filterezett, festékkel színezett, stb.
Egyértelmű, hogy egy tiszta szűrő jobb, mint egy koszos szűrő. Ezzel mondjuk megint nem mondtam annál többet, hogy "én vagyok a jobb és kész", de talán azzal a kielégítéssel érthető, hogy "objektivitás nem létezik".
Mélyebben most nem mennék ebbe bele, iszonyat álmos vagyok. :D
"akkor kérdés, mi motivál az emberek megmentésére. "
Bizony, ez hatalmas kérdés nekem is. Nem gondolom, hogy túlságosan nagy jelentősége van a válasznak, azt viszont úgy érzem muszáj leszögeznem, hogy nem önérdek. Nem szeretnék meggazdagodni a magyar nép szenvedéséből, hiszen az csak természetes, hogy egy vezető (aminek a szerepét egyébként nem szívesen vállalnám magamra, sokkal inkább lennék a vezető tanácsosa, vagy propagandista) teszi a dolgát. Persze a jelenlegi perspektívánkból nézve elképzelhetetlen utópia, de egy fillért sem kérnék azért, hogy a legtöbbet megtehessem a magyar népért. Ez természetesen jön.
Egyébként amennyire ismerem magam, rengeteg önellentmondásom van. Tökéletes propagandista lennék, holott kevés és gyér érzelmeim vannak. Népeket szeretnék megmenteni, de nem szeretem az embereket... Talán ezek megmagyarázhatóak egyfajta hasadással az "ideák világa" és a "valóság" között, de kit érdekel ez, amíg eredményeket produkálnék.
"Mért akarsz egyáltalán nőt? A szex mégis csak kevésbé fontos, mint a gondolkodás.
Plusz a másik ember élete és gondolatai attól is fontosak, hogy szeretjük azt az embert. Nincs olyan ember, akinek minden gondolata és cselekedete mindig érdekel, az ő személyétől függetlenül is.
Ezek a személyiségtípusok viccesek és tájékozódásnak érdekesek, de nem mentenek fel semmi, különösen nem a változásra és fejlődésre irányuló igyekezet alól. Ha én azr tenném, amit rólam írnak, akkor egész nap a fallal beszélgetnék az erkölcsről, metaforákban. Az ember sokkal vàltozékonyabb, a vonásai közül csak nagyon kevés a fix."
Többként tekintek a szexre, mint egyszerű biológiai szükségletre, illetve hiszem, hogy több is - mármint a megfelelő körülmények/emberek között. Ez most nagyon messzire vinne, úgyhogy nem mennék bele bővebben.
Tudok szeretni. A magam módján, de elég intenzíven tudok. Talán kimutatni nem, vagy nem teljesen jól (eszembe nem jutna mindenféle hülyeséget összevásárolni mint egyesek teszik). Sőt, a hűséget is komolyan veszem, elsősorban talán azért, mert ez az egész - és maga a család - kapcsolódik a politikai nézeteimhez. Ez egy világnézet, azért ez az egyetlen valós elvárásom: magába foglal mindent, így ha ebben egyetértünk, akkor a többi probléma 90%-át elintéztük. Itt messze nem annyiról van szó, hogy fidesz vagy jobbik vagy akármilyen nevetséges említésre sem méltó délutáni teatársaság.
Nem bújok az INTP-ségem mögé, hogy kihúzzam magam az alól, hogy fejlesszem az érzelmeimet. Nagyon jól tudom, hogy ez nem csak másoknak, de nekem is hatalmas előnyömre válna. Ezt írtam a nyitópostban is. Rajta vagyok, csak nehéz.
#33:
VANNAK érzelmeim! :D
Nem sok, nem igazán tudom azonosítani, elmondani vagy kimutatni (vagy leírni, pedig kevés dolog van, amit nem tudok leírni), de VANNAK! :)
Például nem tudom, hogy voltam-e már szerelmes. Éreztem dolgokat, de mégis honnan tudjam, hogy AZ a szerelem? Főleg hogy aztán kiderült számomra (vagy talán úgy döntöttem), hogy az nem szerelem, csak annak tűnik, más érzelmekkel vegyítve, illetve talán olyan volt, mintha magába a szerelembe lennék szerelmes... Mert mikor végül is láttam azt az embert teljes valójában, akkor nem voltam képes elképzelni, hogy hogyan győzött meg arról az illúzióról, amit éreztem (vagy nem éreztem).
Egyébként történelmi személyek, események, időszakok iránt igen heves érzelmeim vannak. Van egy dolog, ami könnyekig hat. Imádom az állatokat is, gyerekkoromtól kezdve.
Nem tudom, hogy ennek az utolsó előtti bekezdésnek van-e értelme.
Nárcisztikusnak tűnök. Akik kevésbé kedvelnek, azok arrogánsnak és beképzeltnek mondanak. Nem tudok ezekkel mit kezdeni, őszintén mondom, hogy nem értem.
"azt szeretném, ha szintben felettem lenne, így tudna engem tanítani-felemelni magához"
Ez igazán tetszik. :) Úgy gondolom egy férfi nem úgy tűnik ki a tömegből, hogy mindenki mást letapos maga körül, hanem éppen azzal a tevékenységgel, hogy mindenki más általa emelkedik fel. Ez a tipikus jó apa archetípus, ezt definiálom én "valódi férfiként", legalábbis az egyik felét.
A férfiasság másik fele az, mikor férfiak együtt, azonos céllal, azonos eszmével közösen cselekednek és teremtenek/alkotnak. Ez utóbbi egyébként (teljesen) független a szexualitástól.
"de ami mégis a legfontosabb: hogy jó ember legyen. Belőled ezt nem érzem. Persze pár válaszból lehetetlen kiszűrni, hogy valaki milyen, de a te megnyilvánulásaid olyan szinten nélkülöztek minden érzelmet, hogy az már fáj."
Definiáld azt, hogy "jó" (vagy azt, hogy "gonosz"). Mint minden, szubjektív, de a kulturális helyzetünk miatt itt Európában ezen jelzők definíciója általában megegyezik azzal, amit a keresztények megalkottak (akár tudatos ez, akár nem, a legtöbb esetben így van, hacsak nincs ettől tudatos elszakadás - ami mindenképpen jó, legyen mindenki a saját megváltó istene).
A saját mércém szerint "jó ember" vagyok, illetve a helyes úton vagyok afelé, hogy jó ember legyek majd egyszer. Ez utóbbi fontosabb, hiszen mindenki jó embernek tartja magát (másképp nem tudna aludni), ellenben nem mindenki gondolja, hogy jó úton halad. Szóval az út fontosabb (de nem vagyok Buddhista (és ateista sem)).
"És ne legyél állandóan csak magaddal elfoglalva. 3 (vagy 2) elvárást írtál. Ez komoly? Az sem fontos, hogy legalább az értékrendetek egyezzen valamilyen szinten?! Tudod, lehetsz okos, művelt, de ez édeskevés. Azoknak, akik boldogok akarnak lenni az életben, ez édeskevés.
Ki tudja, lehet, hogy vannak olyan lányok, nők, akiknek csak a politikáról folytatott viták a fontosak (és jól néznek ki). De ha én egy lennék közülük, inkább keresnék egy fórumot."
Szerintem fontos, hogy az idő többségében magunkkal legyünk elfoglalva - persze ezzel most kifordítottam amit írtál. Amit te írtál, az visszautalás arra, hogy beképzelt vagyok.
Az első elvárás egy világnézet. Beletartozik MINDEN, amit csak el tudsz képzelni és igazán fontos. Fentebb említettem ezt, ha ez megvan, akkor lényegében minden megvan, mivel ez magába foglal mindent: egy világnézet.
Boldogság. Szintén definiálásra szorul, különben elég agyoncsépelt közhelyes szó manapság. Boldogság szerintem nem létezik abban a formában, mint ahogy azt a filmekben mutogatják. Boldog pillanatok / órák / napok vannak (ritka esetben évek, de akkor az intenzitása egyértelműen jóval kisebb, mint kevesebb időre "összeszorítva"). Úgy gondolom, hogy a boldogság nagyon ritka, a boldogság ész nélküli üldözése pedig egyenesen veszélyes és önpusztító.
Ez a "semmi más nem számít, csak légy boldog!" nézetű világ örök "boldogtalanságra" van ítélve, hiszen helytelen a definíciójuk a boldogságról (illetve talán pontosabb, hogy nem mindenkivel úgy fog megtörténni, és a hivatalos verzió lényegében nem létezik, annyira kevés embert érint), így azt sosem találhatják meg.
Ez a felfogás a fentebb említett szűrő komoly mocskolása, és a "YOLO" "életfelfogás" egy korábbi verziója. "Semmi más nem számít, csak légy boldog! - YOLO!". :)
Azért nem keresek fórumot, mert nincs. Az ügyem a végletekig el van lehetetlenítve, mind az emberek szűrőinek végtelen mérgezésével, mind törvényileg az egész világon. Ha kimondod a nevét a dolognak, a szobában megfagy a levegő, onnantól pedig két lehetőség van:
1. Kinevetnek mert azt hiszik vicceltél
2. Kinevetnek mert azt hiszik végtelenül tudatlan vagy, aki alapvető dolgokkal sincsen tisztában ("volt már a kezedben történelem könyv?")
3. Azonnal, összevontan rád támadnak. A csoport jellegétől függ a támadás milyensége; fizikai támadástól a nevetséges logikai hibákon, egyszerű hazugságokon és hamis történelemre hivatkozáson keresztül az állatias üvöltözésig.
Szóval, ha lenne (megbízható) fórum, már nem lenne. :)
válasza:Kahn helyett I. Kant (nem, nem "első").
"onnantól pedig két lehetőség van: *listáz 3 lehetőséget* "
Nem véletlen lett 43% a matek érettségim.
"kielégítéssel" helyett "kiegészítéssel" (biztos elvonta a figyelmem a szex említése).
És számos központosítási, pontosítási és talán tárgyi hiba még. Lefekszek aludni. :D
válasza:#33 vagyok ismét.
Ne haragudj. Nem úgy gondoltam, hogy rossz ember vagy. De tudod szerintem az is fontos, hogy a cselekedeteink (ha jók), jószándékból fakadjanak. Pl. ha segítek egy hajléktalanon. Magamnak akarok hízelegni ezzel vagy csak szimplán jót akarok tenni egy embertársammal? (oké, bocsi, lehet, hogy kicsit eltértem a tárgytól)
Szerintem túlkomplikálod, túlelemzed a dolgokat. Természetesen kell, hogy gondolkodjunk az életünkön, a lelkünkön, meg úgy általánosságban, de te már ezt egy olyan szintre vitted, olyan apró részekre bontasz mindent, hogy elveszik az egész. Elveszik a lényeg.
Miért definiáljam a boldogságot? Elég, ha érzem és tovább tudom adni. Miért definiáljam a jóságot, a szeretetet? Elég, ha telve vagyok velük, és sugárzom őket magamból.
Nem azt mondom, hogy én ilyen vagyok. Mindig boldog, jó és szeretetteljes. De azért jó ezekre törekedni. Azt hiszem, ettől egy kicsit szebb lesz a világ.
#32
Nos, sok alkalommal említettem már, hogy a politikai nézetem világnézet, nem fidesz vagy jobbik kérdése. Mindkettőt elítélem. Bővebben erről most nem írnék.
Amiért mégis ezt említem, az azért van, mert teljességgel elképzelhetetlen, hogy hosszútávon együtt legyek valakivel - akár csak egy szobában - úgy, hogy nem ért velem egyet politikai kérdésekben, vagy legalábbis a fő irányvonal különböző.
Így eleve kizárt, hogy valahogyan párkapcsolatban találjam magam egy ilyen nővel. Én vagyok a legnagyobb ellenségük. :D Ami a vallást illeti, az többségében lényegtelen, ha nem fanatikus, és hajlandó foglalkozni a bizonyítékaimmal. Szóval, ha megvan benne az a képesség, ami az emberek 99%-ában nincsen: bizonyíték után megváltoztatni a nézeteit.
Valószínűleg 1000(000...) emberből kevesebb ember képes erre, mint ahánnyal jól tudnám magam érezni. Az pedig egy kicsiny szám, tehát erre nem igazán alapoznék.
Az általad említett nagy számok törvényére is gondolok sokszor, mikor nincs kedvem ahhoz, hogy egy teljesen új embert avassak be mindenbe. Illetve, ez lenne a legcélravezetőbb, mivel alapból nincs kedvem tanítgatni, és ha én tanítok valakit, akkor az csak egyirányú információ áramlás, számomra nincs benne semmi élvezetes.
Szóval a "szia, dugunk?" szöveg helyett én operálhatnék két jellemző kijelentő mondattal, és aki nem szalad el és/vagy akar keresztre feszíteni, azzal valószínűleg jól kijövök. Már ha nem teljes érdektelenségből teszi ezt.
Persze ennek elég negatív következményei lennének.
Az egyetemi szakom nem segít ezzel, sem az előző, sem a jelenlegi. Lényegében nincs ilyen szak... Ha jobban belegondolok, még az opcionális órák sem jelentenek megoldást, hiszem úgy gondolom egy hozzám hasonló ember nem tulajdonítana nekik jelentőséget ilyen szempontból. Persze még mindig ez a legjobb megoldás.
#38:
"Ne haragudj. Nem úgy gondoltam, hogy rossz ember vagy. "
Nem igazán lehet megsérteni. Ha esetleg idegesíteni akarnál, akkor tegyél tudatlan megjegyzéseket a nézeteimre és ne értsd meg amit magyarázok. Az sért/idegesít. :D
"De tudod szerintem az is fontos, hogy a cselekedeteink (ha jók), jószándékból fakadjanak. Pl. ha segítek egy hajléktalanon. Magamnak akarok hízelegni ezzel vagy csak szimplán jót akarok tenni egy embertársammal? (oké, bocsi, lehet, hogy kicsit eltértem a tárgytól)"
Nem értem a példát. A hajléktalannak jó van téve így is, meg úgy is. Ha én ettől jobban érzem magam, az csak még jobb. Nem hiszem, hogy létezik önzetlenség, és ez nem baj. Ez egy nagyon keresztényi gondolat volt tőled. :D
"Szerintem túlkomplikálod, túlelemzed a dolgokat. Természetesen kell, hogy gondolkodjunk az életünkön, a lelkünkön, meg úgy általánosságban, de te már ezt egy olyan szintre vitted, olyan apró részekre bontasz mindent, hogy elveszik az egész. Elveszik a lényeg. "
Éppen ellenkezőleg. Én szinte szóról-szóra ugyanezt mondtam el (khm... írtam, interneten) egy ismerősnek - túl mély részletekbe megy, az érv már megformálódott, nincs szükség további bizonyításra, mert csak megfájdul a fejem a végtelen jelentéktelen részletektől - a lényeg már megvan.
Sokkal jobban szeretem az egyszerű, logikus magyarázatokat, mint a végtelen, részletekbe menő vitákat. Részletekbe csak akkor érdemes menni, ha elkerülhetetlen. Amíg logikával meg lehet cáfolni valamit, addig úgy kell tenni.
"Miért definiáljam a boldogságot? Elég, ha érzem és tovább tudom adni. Miért definiáljam a jóságot, a szeretetet? Elég, ha telve vagyok velük, és sugárzom őket magamból.
Nem azt mondom, hogy én ilyen vagyok. Mindig boldog, jó és szeretetteljes. De azért jó ezekre törekedni. Azt hiszem, ettől egy kicsit szebb lesz a világ."
Abban egyetértek, hogy ha működik valami, akkor nem mindig szükséges tudni, hogy hogyan és miért (persze eléggé előnyös) - hiszen a részletek bénítóak.
Ugyanakkor a hozzám hasonló szerencsétlenek sosem lesznek biztosak az érzéseikben, amíg tudatosan meg nem határozták őket, szóval ez az az eset, amikor szükséges egy definíció.
Szerintem senki nem törekszik depressziósnak lenni, és nekem arról is más ötleteim vannak, hogy mitől lesz szebb a világ; hasznos tudástól, hasznos tudástól mindenről - így az érzésekről is, nem Madách tudós társadalmára céloztam.
válasza:Tényleg nagyon INTP vagy! :)
Először is... Nem létezik önzetlenség, és keresztényi vagyok. Ez majdnem olyan, mintha azt mondtad volna, hogy ha létezik is, teljesen felesleges, mert a cselekedetet nem változtatja meg, a mozgatórugó nem számít, csak maga a végkifejlet. Ezzel nem értek egyet (de ez egyáltalán nem baj). Keresztényi vagyok- igen, keresztény is vagyok, talán így világosabb, miért írok egyet s mást, bár magába a vallásba és a hitbe ne menjünk bele- ha hibás az érvelésem, úgyis rámutatsz (amit egyébként köszönök).
Azért írtam, hogy mindent bontasz, mert nekem már az olyan fogalmak definiálása, mint a szeretet, boldogság,stb... is teljesen feleslegesnek tűnik, csak bonyolítja a dolgokat. Olyan, mintha félnél igazán megélni őket, ezért csak körbejárod a fogalmukat, itt-ott megpiszkálgatod, megvizsgálod. Tudod, miért ne lehetne attól boldog valaki, hogy süt a nap, a szellő pedig finoman simogatja az arcát? Vagy attól, hogy egy gyönyörű, virágos réten sétál? Vagy attól, hogy a kutyája végtelen szeretettel és odaadással néz rá... Ez mind-mind oly csodálatos! De nem vagyunk egyformák...
Kívánom, hogy majd te is megtapasztalhasd egyszer ezeket az apró örömöket.
Még annyit, hogy először is azt hiszem, egy egészen kicsit kezdem megérteni a lényedet. Ma sokat gondolkodtam rajtad. És beugrott egy név: St. John Rivers. (Nem hinném hogy olvastad, max. hallottál róla- Jane Eyre- lányregény). De szerintem egy kicsit ilyen vagy. A szoba biztonságában, a tűz melegénél zárkózott, esetlen, nem tudsz magaddal mit kezdeni. Ellenben nagy, hősi tettek végrehajtása (akár a tudományban is)- az a te tereped. Nem tudom, tényleg ilyen vagy-e... Nyugodtan cáfold meg, aztán majd gondolkodom tovább. :)
Másodszor: köszönöm, hogy ezzel a kérdéseddel még több gondolkodásra késztetsz. :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!