30 év körüliek, nektek is ilyen nehéz párt találni?

#38-ás kérdése jó és jogos, kérdező. mennyi mindent "értél el" azzal a párodnál, hogy ha nem úgy lesz, ahogy te akarod, akkor szakítasz? ezt az érzelmi zsarolást egy idő után nem csoda, ha megunja és elhagy, akármilyen komolyak is az érzései.

ráadásul mindezt miért? egy közös fotó, egy étterem választás? komolyan ezek olyan fontos dolgok, amik miatt szakítani kell??

értem, miért hangsúlyos neked a közös fotó. de vajon ő is ért? neki elmagyaráztad, vagy csak követelőzöl vele? megkérdezted tőle, hogy miért nem akar közös képet?

lehet, hogy csak azért van, mert a rövidség miatt kivonatolsz és nyilván nem írod le az egész életed és minden gondolatod, de nekem az eddig leírtak alapján úgy jön le, hogy te akaratos és követelőző vagy, aki apróságokon elkezd hisztizni és simán eldobod, aki nem idomul mindenben tökéletesen a szeszélyeidhez már nagyon a kapcsolat elején. arról viszont nem esett szó, hogy te mennyire vállalsz áldozatokat, kompromisszumokat, mennyit teszel érte, hogy megismerd, megértsd a másik gondolkodását, érzéseit.

Már nem kell szűrni XDDDDD

Vagy vámpír a srác, vagy csalja veled a feleségét.

sokan sok féle okból nem szeretik, ha fényképezik őket, vagy ha a képek felkerülnek bárhova a netre, közösségi oldalakra. ennek a hátterében ugyanúgy lehetnek önértékelési problémákból adódó okai (nem nézek ki jól), kellemetlen élmények, visszaélések, vélt vagy valós félelmek, ilyen vagy olyan felfogásbeli okai, stb.

én még mindig azt mondom, hogy beszélgetnetek kéne. többek közt arról is, hogy melyikőtök hogyan használja a közösségi médiát, milyen szerepet tölt be az életetekben, mit gondoltok a fényképekről és azok (meg a megosztásuk) jelentőségéről, hogyan hatnak ezek a dolgok a társasági életetekre. nem feltétlenül csak a közös képek megosztása miatt lehet ez érdekes, egy csomó mindent megtudhatsz a másik személyéről, gondolkodásmódjáról, amiket valószínűleg nem tudsz, viszont megpróbálod kitalálni, de támpontok nélkül csak addig jutsz vele, hogy "biztos felesége van és át akar verni".

szerintem egy kapcsolatban messze nem az a legfontosabb, hogy a másik mit mond vagy nem mond, mit csinál vagy nem csinál, hanem a miértek és főleg azok okai. ne ragadjatok le azon a szinten, hogy arról vitatkoztok, hogy valami megtörténik-e vagy sem, hanem próbáljátok megbeszélni a döntések és vélemények mögött húzódó okokat, miérteket, motivációkat.

ha te elmondod neki, hogy számodra valami miért fontos, mit miért szeretnél, vagy nem szeretnél, mit hogyan értelmezel és megérted, hogy ő ugyanazokat a dolgokat hogyan értelmezi és mit miért mond, vagy gondol úgy, ahogyan, akkor sokkal több esélyed van rá, hogy egy jól működő, megértő és problémamegoldó kapcsolatod lesz, mintha csak a tényeken vitatkoztok, miközben semmit nem értetek a másik motivációiból...

én azt tartom a legnagyobb gondnak a 30 felettiek ismerkedési szokásaiban (nemtől függetlenüll), hogy ebben a korban (főleg, ha sokáig egyedül élt az ember), kialakul a személyisége, kialakul, sőt berögzül, megrögzötté is válik egy csomó szokása, amikből minél idősebb az ember, annál nehezebb engedni. márpedig az ismerkedés, párkapcsolat, együttélés óhatatlanul kompromisszumokról szól. kénytelen vagy elviselni a másikat akkor is, ha ő máshogyan csinál, máshogyan gondol dolgokat.

fiatalabb korban, amikor még nem annyira régóta vésődnek be ezek a dolgok, az ember rugalmasabb, alkalmazkodókészebb, kevesebb a rigolyája, a meglevőket könnyebben lehet esetleg kikezelni, vagy épp újakat felszedni helyettük/melléjük, ami legalább a páréval egybevágnak, így nem okoznak súrlódásokat. ilyenkor még általában mindkét fél fiatal és formálódik. emiatt fiatalabb korban természetesebb az a gondolat is, hogy ha nem tökéletesen olyan is a párunk, mint szeretnénk, mint ideális volna, mint megálmodtuk, majd összecsiszolódunk, majd kialakul. idősebb korban viszont mindenki kiforrottabb, teljesebb, véglegesebbnek gondolt életet él, kevésbé akar ezen változtatni, pláne holmi kapcsolatok miatt, amik fene tudja, meddig fognak tartani. emiatt mindenki inkább úgy közelit szerintem 30 felett az ismerkedéshez, hogy a kész, tökéletes és végleges igazi párt keresi, akit pont olyannak teremtettek, hogy megfeleljen neki és persze a másikról ő is így gondolkodjon. márpedig az ilyen "pont nekünk teremtett másik fél" nem igazán jellemző, pláne az, hogy minden tulajdonságban pont olyan legyen. általában bizonyos dolgokban egyeznek az emberek, a többiben meg össze kell csiszolódni és ha ez kimarad, akkor vagy nem működnek a kapcsolatok, vagy eleve már bele se vágunk, mert ez vagy az nem stimmel...