Teljesen normális, értelmes, önálló férfi vagyok 30 felett valamivel. Mennyire csökkennek a pártalálási esélyeim azzal, hogy se házasságot, se gyereket nem akarok soha?

Te 76%-os, kedves válaszoló.

Nem nagyon értem meg a válaszaidat.

Nem tudom mire reagálsz, semmit nem fejtesz ki és az ékezetek kihagyása sem segít megérteni téged.

Köszi 14-es, így már értettem.

Sztem az 5-ös válaszoló is te voltál, az is elégg összefüggéstelen volt, aztán a 9-es "választ " sem tudtam értelmezni, a 11-es válaszod pedig továbbra sem túl értelmes. Azt sem látni, hogy kihez beszéltél, az ékezetek miatt a ragozás is csuklik, de az utalás, hogy "ez elég gyenge volt", egyszerűen értelmezhetetlen bármelyik válaszra vagy írásomra.

Továbbra is tartom, hogy nem volt hasznos egyik válaszod sem, de tényleg előfordulhat, hogy csak nekem van gyenge felfogásom. Akárhogy is, mi nem lennénk kompatibilisek soha :)

(mondhatni hamarabb jutnánk dűlőre a gyerekkérdésben, mint hogy kommunikálni tudjunk)

Igazából egyet tudok veled érteni, nyűgnek(is) tekinteném a gyereket és valóban nem akarok.

Valaki megkérdezte az okát és igyekeztem röviden kifejteni.

Ettől még igaz, amiket írtam(a körítés). Valószínűleg amennyire nem vagyok ragaszkodó az emberekhez alapból, annyira ragaszkodnék hozzá és úgy érzem, hogy ezzel teljesen feladnám azt, aki vagyok és ezt nem akarom.

A pozitív hatásai egy gyereknek viszont annyira nem ajzottak fel soha, hogy bármennyire is ellensúlyozza a félelmeimet, kétségeimet vagy épp a kényelmességemet.

Szóval hoztam egy pragmatikus döntést és szeretnék tisztességes életet élni egy párral, aki ugyancsak nem akar gyereket.

Remélem, hogy én is elég érthető voltam számodra, kedves 76%.

15-ös

Mi volna az alternatíva?

Egyéjszakás * 1001?