Ezt vajon felfogják a nők?

Sokan sérelmezik a nők közül, hogy eleinte a csillagok is le vannak hozva az égről, később pedig már nem érzik magukat annyira hercegnőként kezelve.

Ez az egész abból fakad, hogy nem lehet hozzájuk természetesen, önmagunkkal házalva meghódítani őket, mert erre nem nyitottak.

Folyton az őszinteség van követelve, de vele egyidejűleg olyasmik is, amikről tudniuk kell, hogy nem igaz(pl. ő a legszebb, ő álmaim nője, gyereket akarok tőle, ő teljesen egyedi, az eddig legjobb, legszebb, legokosabb,stb.).

Ez pedig a 22-es csapdája, mert ha őszinte vagyok, akkor a nő nem fogja magát olyan különlegesnek érezni, mint amennyire szeretné(és szerinte megérdemli), nem is enged majd nekem, de a többieknek, akiknek elhiszi a hazugságot, igen, ha viszont ezeket mondom, azzal hazudok és rossz alapokra építem a kapcsolatot, amiből ha visszatér az ember a normális, élhető viszonyokba, a fenti problémához térünk vissza, vagyis a nő már nem érzi magát olyan hercegnőként kezelve...

Pontosan hogyan képzelik el a nők ezt az egészet?