Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan tudnám megértetni önmagammal, hogy szép rajzokkal nem lehet barátnőt szerezni? 23F
A művészetek, rajz az életem. Minden nap rajzolok, a munkám is ezzel kapcsolatos (grafikus vagyok), nem tudom letenni a rajzceruzát, mert a lényem része.
Jelenleg másfél éve vagyok egyedül, ami azt érzem, lassan kezd megviselni. Igyekszem méltóságteljesen és alázattal elfogadni, hogy most egy ilyen időszakban vagyok, ez az élet rendje. Hiszen nagyon sok ember életében van, hogy akár évekig egyedül vannak, mégis méltóságteljesen viselik a dolgot, nekem is kötelességem. Megfogadtam, hogy soha többé nem leszek "kényszerkapcsolatban", mert bizony, voltam már ilyenben is. Valamien szinten életem első kapcsolata is kényszerkapcsolat volt, mert hatalmas nyomást helyeztek a vállamra. ("Mikor lesz már barátnőd? Miért vagy még mindig egyedül?")
A baj, hogy sokak szerint "túl kedves", illetve "túl szerény" és "túl erkölcsös" vagyok. A valóság az, hogy nekem a pozitív értékek elérése a cél, illetve a becsület. Nem fogok bizonyos negatív szint alá süllyedni, csak azért, hogy "legyen valakim". Inkább legyek örökké egyedül, de nem fogok a "csak legyen valakim" útra térni. A "bulizós életmód" szintén nem én vagyok, soha nem érdekeltek a káros szenvedélyek sem. Az én világom a rajz mellett a könyvek, képregények, versek, illetve a béke meglelésére való törekvés.
Tudom, hatalmas hátrány, hogy különc vagyok, de egyáltalán nem tudok mit kezdeni a mai viselkedési normákkal. Utáltak az iskolában a kortársaim, de akkor is ugyanezt mondtam, hogy inkább vagyok egyedül, mint, hogy lesüllyedjek egy bizonyos szint alá.
Vannak barátaim, de társkeresés téren senki sem segít. Én úgy vettem észre, ez a dolgok rendje. Szerintem nagyon sok ember egyszerűen fél segiteni valakinek ilyen téren, vagy letudja annyiban, "Már nagy vagy, old meg."
Hiába volt már 3 kapcsolatom (1 évig tartó, fél évig tartó, 11 hónapig tartó), szerintem ez sok értelemben nem segítség. Egyrészt, mert minden ember másképpen van kódolva, másrészt, egyáltalán nem látok olyan (szabad, tehát nem párkapcsolatban élő) lányt, akivel úgy érzem, boldogok lehetnénk.
Az is nagy baj még, hogy egyszerűen nem tudom önmagammal megértetni, teljesen lényegtelen, milyen szépen vagy hogyan rajzolok, milyen képeim vannak a művészi galériámban, ettől még nem lesz társam. Naív vagyok ezen a téren, mert abban reménykedek, a rajzaim sokat megmutatnak abból, milyen ember vagyok, hogy értékes dolgok foglalkoztatnak engem, hogy igyekszem normális lenni. Nagyon boldog lennék, ha esetleg találnék múvész barátnőt, de a múltban már rájöttem, ez sem garancia a boldogságra.
Aminek viszont nagyon örülök, hogy már nincs az elvárás terhe a vállamon. Senki sem "várja el" tőlem többé, hogy barátnőm legyen, nem zaklat ezzel a dologgal senki. Valójában MOST érzem először ténylegesen, hogy nem "üres kötelesség" barátnőt szerezni, hanem egyéni döntés kérdése. Szabadnak érzem magam, ez nagyon fontos számomra.
Tény, hogy a könyvek, versek, rajz egy nagyon jó társaság nekem, de ők nem érző lények, nem ölelnek meg, nem szeretnek viszont. És elismerem felelősségem is, hiszen ha sokkal ügyesebb lennék lányok terén, már régen boldog lehetnék valaki mellett. Tehát én is hibás vagyok, naív dolog lenne pusztán azt mondani, "Nem találok megfelelő lányt, akivel szívesen összejönnék!"
Mit tegyek? Mit javasoltok nekem?
A jó hír, hogy az első lépést már meg is tetted: levetetted azt a bilincset, amit mások elvárása jelentett számodra, és felismerted, hogy valóban, önmagadért szükséged van egy kapcsolatra. Az írásodból az derül ki számomra, hogy valóban az átlagnál érzékenyebb lelkülettel rendelkezel. Vannak olyan lányok, akik hozzád hasonlóak, de sajnos ők többnyire legalább annyira csendes, rejtett életet élnek, mint te magad, így nem egyszerű a dolgod. Javaslom, hogy mozdulj ki, jellemzően olyan helyekre, ahol hasonló emberekkel találkozhatsz (pl. irodalmi estek, kiállítások).
Az önmagunk megmutatása iránti vágy valahol mindenkit hajt, így téged is, a rajzaid által. Ugyanakkor érdemes ebben némi önmérsékletet tanúsítani talán. Idővel megmutathatod a választottadnak, hogy ki is vagy valójában, de a kitárulkozó emberek nagyon sebezhetővé is válnak. És még egy jó tanács: legyen türelmed megismerni nem csak azokat a nőket, akiket elsőre megfelelőnek látsz, mert sosem tudhatod, mi van belül.
Dejo végre egy művész ember is akad errefelé. Hidd el ez nem hátrány a lányoknál. Sok magamfajta dinnye van aki imádja a különcöket.
Na és klasszik grafika vagy nyomod a digit is? 😉
küldenél képet a rajzaidról? :) kíváncsi lettem :D :)
21/L
Én is ilyen vagyok. Pont ilyen... :)
De csak ennyit tudok mondani (azt, hogy nem vagy egyedül ezzel), mert én már rég nem is ábrándozom ilyesmiről. Egy erkölcsös, normális, öntudatos ember nem kell senkinek, de ha nem, hát nem. Engem nem nagyon érdekel már.
Azért sok sikert neked! :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!