34 évesen rájöttem, hogy nem vagyok képes, soha nem is voltam az, szerelmesnek lenni. Mennyi esélyem van így egy nőt megtartani magam mellett?

én is kíváncsi lennék erre a bizonyított tényre. :D

szerintem egyáltalán nem szükségszerű, hogy elmúljon a szerelem. sokan eleve egy random emberhez mennek hozzá feleségül/férjül, mert bejöttek egymásnak, aztán jól megvoltak egy darabig, úgyhogy akkor házasodjunk össze, legyen gyerekünk. sokaknak meg ellaposodik a kapcsolata, meghal a szürke hétköznapokban.

nem hiszem kérdező, hogy lenne egy gyűjtőhelye ezeknek a nőknek. vagy szerencséd lesz és találsz ilyet, vagy nem. valószínűleg nem, de ne legyen igazam. nem sok ilyen ember élhet, és ha van is, az ilyen önsanyargató vagy nem is tudom milyen ember lehet.

#21: Azért ne általánosíts már ennyire. Mi sem voltunk soha szerelmesek egymásba a párommal. Mindkettőnknek megvoltak a nagy szerelmei azelőtt, és köszönjük elég is volt. Majd tíz éve jól megvagyunk együtt. Voltak persze, gondok nálunk is. Hol nincsenek? De eddig mindig megoldottuk, és a kapcsolatunk se laposodott el. Én őszintén megmondom, hogy ha bele is tudnék valaha szeretni még valakibe, azzal garantált, hogy nem akarnék összejönni, mert a szerelem meghülyít és elveszi a józan ítélőképességet. Legalábbis nálam így működik.

És miért is lenne önsanyargató az, aki nem szerelemből él együtt a párjával? Ha megvan a szeretet meg az odafigyelés és a törődés, ha megvan a testi vonzalom, jó a szex, van miről beszélgetni, vannak közös programok, vannak közös célok, vannak gyerekek stb., akkor hol itt az önsanyargatás? A szerelem csak egy katalizátor mindezekhez, hogy könnyebben induljon a kapcsolat, és aztán idővel el is múlik.

nem általánosítottam, ha figyelmesen elolvasod a szöveget. nem mondtam hogy mindenkinél az történik, amit én leírtam, csak hogy sokaknál. akkor te ilyen kivételes vagy, ha neked így tetszik.

a legtöbb ember úgy házasodik, hogy azt hiszi szerelmes, aztán kiderül hogy mégse annyira.

aki szerelem nélküli kapcsolatra vágyik, annak biztosan nem önsanyargatás. de az emberek legtöbbjének nem elég ennyi a boldogsághoz, hogy azokkal éli meg a dolgokat, akivel csak úgy elvan.

olyan szempontból pedig rossz ez a gondolkodás, a tied is szerintem, hogy önként lemondasz valami jó dologról, érzésről.

ha azért nem jöttél össze olyannal, akibe szerelmes is vagy, mert meghülyít, elveszíted a józan ítélőképességed, akkor szerintem talán inkább ezen kellett volna változtatni, ahelyett hogy összejössz valakivel csupán szeretetből.

#24: Nem kötekedni akarok, de pont azt hívják általánosításnak, amit leírtál (sokan így csinálják, legtöbben úgy vannak vele stb.). Persze, kell az általánosítás a világ dolgainak a könnyebb értelmezhetősége és rendszerezése céljából, de itt pont nem erre van szüksége a kérdezőnek.

A szerelem egyébként mindenkinél úgy működik, hogy elveszi a józan ítélőképességét. Ezen nem tudsz változtatni. Lehet mellébeszélni, meg magyarázni, de pont ez a lényege a szerelemnek. És azért van így, hogy minél hamarabb nyisson egymás felé a két fél, minél hamarabb kialakuljon a bizalom közöttük, amihez amúgy sokkal több idő kéne.

És én nem önként mondtam le a szerelemről, hanem túl sokat tanultam már ahhoz természettudományokat (biológia, meg egyebek), hogy ezek után képes legyek valóban szerelmesnek lenni újra. A tudástól elmúlt az "ismeretlen" varázsa.

"A szerelem egyébként mindenkinél úgy működik, hogy elveszi a józan ítélőképességét. Ezen nem tudsz változtatni. Lehet mellébeszélni, meg magyarázni, de pont ez a lényege a szerelemnek."

most erre nem nagyon lehet mit írni és felesleges is. csak kijelented, hogy MINDENKINÉL úgy működik, nem tudsz változtatni rajta, csak mellébeszélés ha nem így gondolja valaki. most ilyen emberrel nem lehet vitatkozni, ezt ugye látod?

"És én nem önként mondtam le a szerelemről, hanem túl sokat tanultam már ahhoz természettudományokat (biológia, meg egyebek), hogy ezek után képes legyek valóban szerelmesnek lenni újra. A tudástól elmúlt az "ismeretlen" varázsa."

nem bántásból, de ezen most felnevettem. biológiailag a szexet le tudod vezetni, hogy miért van. a szerelem kicsit más. ha nem egy primitív f asz vagy, akkor az amiatt alakul ki, hogy tetszik a másik személyisége, nem csak szexuálisan vonzó neked a másik.

az egyéni problémád, hogy az állítólagos tudásod elvette a szerelemtől a kedved. szerintem te eddig csak szexuális vonzalmat éreztél.

#27: Én nem akarok ezen vitázni, mert felesleges. Többféle nézet van a tudományban is szinte mindenre. Amivel én egyetértek, azt leírtam. Nem kell osztani a nézeteimet, nem haragszom meg érte, és nem is várom el. Ha érzel egy kis kedvet hozzá, akkor olvass utána a szerelem tudományos hátterének, mert annak is van. Akkor talán megérted, mit miért írtam.

Amúgy nyugodtan nevess, amin szeretnél, nekem is lenne min, de általában igyekszem nem szurkálódni. :P És voltam én már fanatikusan szerelmes. Így visszanézve, nagyon gáz volt.

de nem úgy írtad le a véleményed, mint a sok elmélet közül egy, amit te igaznak vélsz...

megmutathatnád, hogy honnan szedted ezeket.

olvastam már szerelem témában tudományos könyvet, de ilyet nem láttam, amit te mondasz...

én nem veszem szurkálódásnak, ha valaki megmondja mi az, ami hülyeség szerinte abban amit mondok. akármilyen formában is teszi, nem fakadok sírva szavakon. csak az ellenérv ne az legyen, hogy az úgy van ahogy ő mondja, mindenféle ellenvetés le van sz arva, nem fogad el semmit az abszolút igazságán kívül, amit nekem tudomásul kell vennem, mert ő állítólag ebben és abban a témában jártas. :)