Őszintén srácok, létezik közületek olyan, aki örül annak, ha elmondja neki egy lány, hogy tetszik neki?

"Én biztos nem tenném,félnék a csalódástól és a pasik csúnyán vissza tudnak élni ezzel a helyzettel.Persze,itt azt fogják mondani,hogy nem gond,nyugodtan mondd meg neki...mert így a legkönnyebb nekik puncihoz jutni:ha magától jön."

Attól még, hogy valaki tetszik neked, és ezt fel is vállalod, az még sehol nem jelenti azt, hogy akkor innentôl kezdve a férfival szemben ne támaszthatnál elvárásokat, vagy hogy nem lehetne olyan tempóban haladni, amilyenben te kényelmesnek vagy biztonságosnak érzed. Ha a pasi erre nem hajlandó, akkor a kapcsolatépítés során bármikor lehet mondani, hogy bocs, de akkor ezek szerint mégse tégd kerestelek.

Azzal a volt barátnômmel, aki lényegében felszedett engem, hónapok után feküdtünk le elôször (25 körül voltunk mindketten), addig meg olyan ütemben haladtunk, ami neki is megfelelt - de ezt korrektül meg is beszélte velem, hogy neki ehhez több idô kell, és ezt így el is lehetett fogadni.

És ha ennek ellenére megpróbáltam volna erôszakoskodva sietetni a számára biztonságosnak érzett tempót, akkor biztos vagyok benne, hogy levonta volna a következtetést, hogy akkor mégse én vagyok a megfelelô partner, és - ha fájó szívvel is - de dobott volna.

Na persze ô egy értelmes felnôtt nô volt, aki értelmes felnôtt módjára állt hozzá a társkereséshez és párkapcsolatokhoz.

ez attól függ...

ha egy idegen lány mondja teljesen más, mintha egy valamennyire ismert mondja...továbbá teljesen más ha a kiszemelt mondja...

te melyikre vagy kíváncsi?

23F

Nyilván, ha kölcsönös a szimpátia, azt mondanám, hogy semmi akadályát nem látom, hogy megismerjük egymást. A többi elválik, de alapvetően csak komoly érdekel.

Ha nagyon nem az esetem a lány, akkor azt mondanám, hogy nagyon kedves vagy és értékelem a bátorságod, de ne haragudj, nem vagy az esetem.

25/F