Miből gondoljátok hogy a férfiaknak reálisabb igényei elvárásai vannak mint a nőknek?

Mi férfiak azért nem vagyunk oylan válogatósak, vagy minden harmadik-negyedik lány átlagba szerintem bejön nekünk az biztos. Vagy nem fogunk valakit azért elutasítani, mert 1-2 centivel magasabb vagy alacsonyabb az "elvártnál", meg pár apróság miatt, ami nem felel meg az elképzeld ideálunknak.

De a nők meg jönnek egy elképzelt listával, és az alapján kiszelektálnak mindenkit vagy sok nőnek csak a pasik nagyon kis hányada jön csak be. Na meg meg is tehetik, mert túl nagy a kereslet. De tényleg néha úgy látom, mintha megpályázni akarnának egy pasit.

Én pl. abból, hogy a férfiak jellemzően nem azonnal (pl. egy találkozás után) skatulyázzák be az adott nőt, hogy na vajon vele lehet-e valami vagy sem. A legtöbb nő meg igen: ők jellemzően nem alkalmas partnert keresnek, akivel esetleg kialakulhat valami, hanem egy "nagy Ő"-t, aki azonnal leveszi őket a lábukról.

Tehát már itt alapból van egy óriási nagy különbség ebben: adok-e a másiknak időt, lehetőséget, hogy jobban megismerve egymást meggyőzzön, hogy ő kell nekem, vagy rögtön elvárom tőle, hogy ismeretlenül is levegyen a lábamról, és rögtön érezzem a "bizsergést", ha vele vagyok.

Emellett van még egy másik óriási nagy különbség is: a férfiak jellemzően ahhoz is megengedőbben állnak hozzá, hogy ha a másik fél még nem százszázalékosan döntött mellettük - egy férfi ilyenkor jellemzően megpróbál udvarolni, és meggyőzni a nőt, hogy de igen, a nőnek is a férfi kell.

A nők viszont jellemzően elvárják,hogy a férfi azonnal legyen oda értük, "küzdjön" értük, stb. Ha nem látják a férfin azt, hogy húú, ennek a pasinak tényleg kellek, akkor nagyon kevés nő mondja azt, hogy nekem viszont szimpatikus ez a pasi, tehát akkor én fogok küzdeni érte - a nagy többségre inkáb az jellemző, hogy a másik hozzáállásában érzéket (vagy vélt) legkisebb bizonytalanságra is rögtön visszavonulót fúj.

Összefoglalva tehát a nők általában két szempontból is sokkal többet várnak el a férfiaktól:

- képes legyen már rögtön az elején levenni őket a lábukról

- és emellett rögtön legyen oda is értük.

ha bármelyik is hiányzik a kettő közül, akkor a legtöbb nőnél már az elején elvérzel.

Egy férfinél viszont sokkal nagyobb eséllyel megkapod az esélyt, hogy mindkettő idővel kialakuljon.

Csak tudnám miért kell általánosítani. Mintha minden nő egy gonosz lény lenne, a férfial meg a rendesek.

Van olyan férfi,aki válogatós,pl csak nagymellű.nővel jönne össze, cs ak sz olyan. Aadottságokkal rendelkező a nő.

Míg a lányissmerőseim,nem olyyan férfival jön össze,ami az ideállja,haanem beleszeret a személyiségébe

A tények, azok makacs dolgok és bizony tény, hogy a nők jelentősen többet és néha teljesen indokolatlanul válogatnak.

Minden társkereső statisztika, jobbra-balra húzás ezt igazolja.

A középkategóriában dől el ez a dolog, mert a felső kategóriában szinte természetes a válogatás, de a középkategóriában a férfiak nem tehetik meg, míg a nők megteszik.

Nem értem honnan veszik a férfiak, hogy ők nem válogatnak, egyszerűen csak nem veszik észre. Rámennek mind ugyanazokra a nőkre, majd kikiáltják, hogy minden nőnél sorban állnak... De komolyan, mikor itt valaki megkérdezi, hogy egy nőnél milyen gyakran és hány férfi kezdeményez, jellemzően két véglet van: vagy egy évben egy téved oda maximum, vagy tényleg folyamatosan körbezsongják a férfiak.

Másrészt, a férfiak nem azért adnak időt, mert olyan jólelkűek. Simán csak azt a logikát követik, hogy ha kapcsolatot nem is akarnak vele, egy numera még összejöhet. Ebben semmi elfogadás nincs, semmi mély emberi jóság, csak a tudat, hogy ha nem is tartaná meg a másikat, azért lyuk csak van rajta...

Ha meg eleinte tényleg úgy tűnik, hogy nincsenek nagy igényei és össze is jön a kapcsolat, akkor is később csak kibuknak az elvárások, hogy legyen egy konyhatündér, mert csak az a nő, legyen nimfomán, de ne annyira mégse, csillogjon-villogjon a lakás, miközben a nő eltartja magát, tájékozott, jó beszélgetőpartner és persze nem is engedi el magát, mert akkor igénytelen, aki csak addig adott magára, míg bele nem ült a jóba. Nem tudom mennyivel jobb, ha később jönnek elő ezek az elvárások, mintha már ismerkedésnél tisztába kerülnek a dolgok.

"Nem értem honnan veszik a férfiak, hogy ők nem válogatnak, egyszerűen csak nem veszik észre."

A kérdés nem az volt, hogy ki a válogatósabb (kinek van több elvárása), hanem az, hogy kinek reálisabbak az elvárásai - magyarán ki válogat értelmesebben.

Férfiként értelemszerűen nekem is megvannak a magam elvárásai egy nővel szemben, valószínűleg több és jobban definiált is, mint a legtöbb nőnek a férfiakkal szemben. De ezek nem olyan irreális dolgok, hogy ismeretlenül is pont hibázzon rá, hogy mivel lehet engem levenni a lábamról, vagy hogy nekem ne kelljen megdolgoznom azért, hogy összejöjjön a dolog.

Tehát ugyanúgy megszűröm, hogy kivel jönnék össze, csak ezt értelmesen teszem, a valós igényeim szerint, nem pedig valamiféle hasraütésszerű módon: cserébe akivel összejövök, arról nem is derül ki utólag, hogy bunkó, paraszt vagy esetleg csak ki akarna használni.

----

" Nem tudom mennyivel jobb, ha később jönnek elő ezek az elvárások, mintha már ismerkedésnél tisztába kerülnek a dolgok."

Mert nem kerülnek tisztába: a legtöbb nő elképzel valami teljesen ad hoc dolgot (ugye az a bizonyos bizsergés), ami lányregényesen jól hangzik, de az esetek nagy részében köze nincs ahhoz, amire amúgy egy kapcsolatban vágynának.

Aztán meglepődnek, hogy mennyi rosszul működő kapcsolatuk van, és ilyenkor jönnek a jó kis szexista zsörtölődések, hogy a bunkó férfiak így meg úgy, meg mind csak dugni akar - egy fészkes manót, szimplán ostobán válogattok.