A haverom nagyon sikertelen társkeresés szempontjából, sose volt még senkije, hogyan segíthenék neki, milyen tanácsokat adnátok neki a társkerséshez?

A haverom jelenleg 20 éves. Sose volt még senkije, sose csókolózott stb. Lelkileg szegény nagyon meg van törve. Az egész úgy kezdődött nála, hogy pajzsmirígy gyulladása volt és az antibiatikumok miatt meghízott, emiatt elkezdték már egészen kicsi korában megalázni őt, kicsúfolták, kigúnyolták. A lányoknál nem volt sikere, a barátai elkerülték. Amikor bekerült középiskolában ott is ugyan ez folyt, Ő volt az osztály "lúzere". Jelenleg ott tart, hogy szabályosan fél, tart a lányoktól nem mer hozzájuk szólni.

Önbizalma már abszolút nincsen ennyi megalázás után, amit abszolút megértek. Kitaláltam, hogy próbálja meg a társkeresőt, de ez borzasztóan rossz ötlet volt, így utólag belegondolva biztosan, hogy nem mondtam volna neki, csak rosszabb lett a helyzet, mert olyan nőkre írt csak rá, akik úgy hírdették magukat, hogy nem a külső számít neki, hanem a belső mégse írt vissza egyik se neki...talán egy kettő. Gondoltam megpróbálom én is a társkeresést ugyan azokra ráírtam és MIND visszaírt és ezek után mondják a nők, hogy ők nem felszínesek (tisztelet annak a kevés nőnek, aki tényleg nem az) Én nem vagyok nőgyülölő félreértés ne essék. Panaszkodnak állandóan a nők, hogy rengeteg férfi bunkó és túlságosan nyomul, de azt vettem észre, hogy haverom hiába írt mindegyik nőnek tisztelettudóan, illedelmesen semmit nem ért az egész, sőt volt olyan aki egy kedves kis üzenettel finoman, tapintatosan lerázta: "hagyjál békén a faszba". Értem én, hogy a férfinak kell udvarolnia, de ezek után még az életkedve is elment szegénykének. Ugrok egy évet, gykn keresztül megismert egy lányt, aki panaszkodott, hogy milyen felszínesek vagyunk mi férfiak és nem vesszük figyelembe az érzéseit és nem akarjuk megismerni a belső tulajdonságait csak egyből az ágyba akarjuk vinni és külső alapján ítélünk meg mindent. Gondolta ráír a lányra és beszélget vele, hátha sikerül neki végre valami, de ez is egy rohadt nagy pofára esés volt, mert majdnem 2 hónapon keresztül beszélgettek folyamatosan egészen odáig,amíg nem küldött haverom egy képet megáról, miután meglátta a képet már csak napokkal később válaszolt és az előre megbeszélt találkozást lemondta azzal az indokkal, hogy "nem tudunk ma találkozni, felbuktam a macskában" ne ezek után haverom kissé heves szívverés mellett elküldte melegebb éghajlatra az anyukájával együtt. Mostanság többször is megfordult a fejében, hogy talán az öngyilkosság lenne a megoldás, de ezt természetesen nagyon nem pártolom mindig lebeszélem róla. Ja és amit kihagytam, abszolút nem szeret kövér lenni, tesz is ellene, hogy ne legyen az már sikeresen fogyott egy keveset és látom rajta, hogy nem elégszik meg a jelenlegi helyzetével és próbálja jobbá tenni, de idáig úgy tűnik, hogy semmi nem változik.