Mit csináltok olyankor, amikor reménytelennek érzitek a párkeresést?

Eljarok koncertekre, nyaron fesztivalokra, neha kocsmazni a barataimmal. Sokat olvasok, kockulok, zenelek (probalkozok :D). Edzek, fejlesztem magam szellemileg es testileg is, filmeket, sorozatokat nezek es a tobbi. :) illetve mostansag sok verset irok.

Neha nem tudom lekotni magam, olyankor kiadom az erzelmeimet siras formajaban vagy kibeszelem magambol. De tudom, hogy ez ideiglenes allapot es majd jon valaki, akivel meglesz a kozos hang.

18L

Én is nagyon keresem már a nagy Őt, akivel lehet tervezgetni egy életet, de a kutyát nem érdeklem :(

De valami azért ilyenkor felvidit, és nem adom fel a reményt: ha más megtalálta, pl egy sokkal rondább, sokkal szerencsétlenebb mint én, akkor nekem is megvannak az esélyeim!

Mikor szabad időm van elmegyek aktívan kikapcsolódni, barátokkal. Megpróbálom magam mindig lekötni és nem ezen rágódni. Persze még így is gyakran előfordul, hogy eszembe jut szinte reménytelen a helyzet hogy megtalálom a nagy nőt.

Azt szokták mondani a remény hal meg utóljára, ezzel egyetértek, reménykedem hát.

Vannak jobb napjaim, heteim, és vannak rosszabbak.

Ezt dobta a gép, én így vagyok vele.

Próbálj te is minél többet közösségbe járni, új dolgokat kipróbálni, az eltereli a gondolataidat.

Folyton így érzek, szóval ez nekem nem újdonság. Elég rossz érzés, hogy sosem kellek senkinek. Ez olykor eszembe is jut, de próbálom egyszerre elfelejteni ezt a gondolatot és lefoglalni magam. Próbálok pozitívan gondolkodni. Tudom, hogy még fiatal vagyok és nem késtem le semmiról. Viszont jó lenne már valakit szeretni, aki viszont szeret. :-) Nem szabad feladni a reményt, hogy majd mi is megtaláljuk a megfelelő társat! :-)

21/L