Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Más is adta már fel a párkeresést a sorozatos kudarcok, az általuk okozott reménytelenség érzése következtében?
22 éves fiú vagyok és még barátnőm sem volt, sőt semmilyen alkalmi kapcsolatom sem. Nem igazán látom, hogy akár csak fikarcnyi érdeklődést is mutatni irántam akármelyik lány/nő, akármit csinálok. Igazából meg sem ismernek normálisan, nem is akarnak. Sokat idegeskedtem már emiatt, gyakran volt a depresszió és rossz kedv fő okozója, így úgy döntöttem befejezem a társkeresésre tett erőfeszítéseimet és berendezkedem az egyedülálló életre.
Van még valaki ilyen helyzetben vagy csak én kerültem bele, én vagyok szerencsétlen/ronda? Őszintén szólva a baráti/ismerősi körömben sem látom, hogy olyan nagy sikereket aratnának a nők körében a korombeliek, pár embert tudnék mondani akik minden helyzetben felkeltik a nők érdeklődést, de a többség ugyanúgy le van ejtve, mint én. Hibásnak nem érzem magam, én megtettem amit lehetett, nyitott vagyok, barátságos, társasági ember, a külsőmön is sokat fejlesztettem minden szinten, de a siker elmaradt az évek alatt.
válasza:Én már ehhez a klubhoz tartozom egy ideje.
Azokra a dolgokra áldozom az időmet, amiket szeretek csinálni. Így többnyire el tudom kerülni a magányos érzés keltette hangulatokat.
Ha nem akarsz tovább "erőlködni", Neked is ezt ajánlom.
26/F
válasza:Szerintem könyörögni nem fog egy lány sem...ahogy észrevettem ők elég könnyen találnak alkalmi párt maguknak, ott csak a külső számít, komoly kapcsolatra az egzisztencia is nagyon fontos tényező.
Olyan fura érzés tölt el időnként a nőkkel kapcsolatosan. Mint ha valami bosszúhadjáratot indítottak volna...tőlük mindig elvárta a társadalom, hogy jól nézzenek ki, foglalkozzanak a külsejükkel. És most ez az elvárás megjelent a férfiakkal szemben is..ami valljuk be, nem sokunknak teljesíthető.
Az én meglátásom szerint a probléma fő forrása, hogy eltűntek a hagyományos szerepek, minden uniformizálódik, beleértve az embereket is. Évszázadokon, sőt ezredeken keresztül a férfi dolga volt, hogy dolgozzon, megteremtse a megélhetéshez, családalapításhoz és annak fenntartásához szükséges anyagi javakat. A fő vonzóerőt az egzisztencia jelentette a nők számára egy férfiban. A külső nagyrészt mellékes volt.
A nőknél a helyzet ennek fordítottja volt, ők nem dolgoztak, nem építettek karriert, anyagilag teljes mértékben a férjükre voltak utalva. Sőt gyakran ki sem mozdultak a házból, vezették a háztartást, főztek, mostak, takarítottak, nevelték a gyereket stb. stb. A fő vonzerő egy nőben a szépsége, illetve az ún. asszonyi dolgokban való ügyessége, jártassága volt. Nem kellették magukat, a férfi járt udvarolni a nő családjának házához és a kapcsolat kialakulásába jelentős beleszólással bírt a lány apja.
Ezzel szemben a modern időkben a nők egyenjogúsítása következtében már ők is karriert építenek, egyetemen tanulnak, jól kereső állásuk van, így nincs szükségük arra, hogy a férjük úgymond eltartsa őket. A háztartási dolgokkal már kevéssé törődnek, főleg az első gyerek születése előtt. Így most már számukra is első számú szempont párválasztás során a férfi kinézete, külső tulajdonságai. Viszont a férfiak között a korábbi évszázadokból örökölt genetikai állomány nagyon változatos a külsőt tekintve, hisz akkor annak nem volt komoly szerepe az esetükben. Így sokunk kirostálódik most már, aki annak idején talált volna párt, mert teszem azt egy jómódú gazda lett volna.
válasza:Én is ide tartozom,üdv a klubban...
24/F
válasza:A gondolkodásoddal csak az a bibi, hogy egy embernek két szülője van... :) Ha valakinek az apja nem szép, de az anyja igen, még lehet jóképű, nem?
Lehet, hogy a nőknek több esélyük van az alkalmi partner megtalálásában, de kevésbé vágynak rá.
Én két éve vagyok egyedül, az előtte lévő barátom is "nehezen jött össze". Benne valami megfogott. Próbáltam ismerkedni férfiakkal, mind rendesek voltak, kedvesek, de mindig rájöttem, hogy én nem magára a kapcsolatra vágyom, hanem a megfelelő emberre.
Hosszú távra tervezek, hűséges típus vagyok, így nem célom, hogy mihamarabb párt találjak, mert tudom, hogy úgyse lennék boldog akárkivel. Nem mondom, hogy két év alatt nem volt egy férfi sem szimpatikus, de minddel volt valami, amiért nem működött volna (pl. hogy az egyik nem akart párkapcsolatot, vagy éppen úgy éreztem bizonyos tulajdonságainkkal az őrületbe kergetnénk egymást hosszú távon).
Ezen én is sokat pörögtem, most igyekszem jobban a munkára, hobbijaimra, magamra koncentrálni, aztán majd jön valaki. :) Épp ezért nem hiszek már az online, célzott ismerkedésben sem. Nagyon kicsi az esélye, hogy pont beletrafálsz és találkozol egy olyan emberrel, aki megfog és beleszeretsz.
Ez a női oldal (legalábbis az én oldalam), én nem folytatok semmi "bosszúhadjáratot".
válasza: válasza:Nekem több kapcsolatom is volt, de azon kívül, hogy tanultam belőlük, nem volt egyik sem kellemes élmény. Felszínes, önző, empátiát nem ismerő lányok voltak, az első miatt állandóan ideges voltam, majdnem depressziós lettem, onnantól kezdve már időben észrevettem a jeleket, néhány hét után már szakítottam is velük. Azóta már eltelt két év, élem az életemet, a szabadidőmet értelmes dolgokkal töltöm, nem érzem reménytelennek a helyzetemet és boldog vagyok egyedül. Ha majd találkozok egy olyan lánnyal, akivel összeillünk, és nem csak a külsőmért kellek neki, akkor összejövök vele. De nem fogok kínlódni, hogy minden áron nőt szerezzek.
Azt viszont ne felejtsd, hogy ha egyedül nem tudsz boldog lenni, akkor esélytelen, hogy másokat boldoggá tegyél a negatív kisugárzásoddal. És most nem csak a barátnőkre gondolok, hanem a többi körülötted lévő emberre is. Találj egy hobbit, kezdj el érdeklődni a világ iránt, sportolj, stb.! Sokat segít.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!