Ki miért adta fel az internetes társkereső oldalakon való párkeresést?

Én évekig voltam több társkeresőn is de csak beszélgetésig jutottam,míg itt a gyikon viszont már több kapcsolat is összejött ezért logikusan inkább itt ismerkedem ahol több esélyem van.

32f

Nő vagyok.

3 nap után megtaláltam életem szerelmét társkeresőn,vagyis csak azt hittem:D Jó lenne már ha találkoznánk is:D

Én azért adtam fel, mert máshol találtam meg a párom. :)

De talán hasznos lehet a tapasztalatom...

Úgy fél évig voltam fent társkeresőn, és nagyjából egy tucatnyi randim volt. Végül is egyik sem volt totális melléfogásnak, mert nagyon is értékes, értelmes embereket ismertem meg (jó volt az "előszűrőm"), de egyikből sem lett folytatás... Én azt tapasztalom, hogy az embereknek ebben a korban már nagyon is megvan a kialakult értékrendje, világszemlélete, és kevéssé toleráns, nehezebben fogad be újdonságokat. Bennem volt egy nagy adag bizalmatlanság az újjal, az ismeretlennel szemben... na nem ilyen "biztos sorozatgyilkos"-féle, hanem inkább a "vajon milyen hibák fognak kiderülni?"-típusú. Mert azt már ugye megtapasztaltam, hogy hibátlan ember nincs, nem is várom el, csak az a fontos, hogy SZÁMOMRA tolerálhatóak legyenek ezek a hibák. És bizony nagyon figyeltem, méricskéltem, és a saját bizalmatlanságom, félelmeim miatt a "miért nem" elv érvényesült a "miért igen"-nel szemben.

Szóval egy idő után beláttam, hogy nem nagyon való nekem a netes ismerkedés, de próbálkoztam rendületlenül, hátha egyszer elvarázsol valaki, és azt fogom érezni, hogy "igen, őt akarom!".

Végül meglett ez az érzés, de nem netes ismerkedésből. A párom egy közösségben ismertem meg, nem is tekintettem eleinte potenciális társnak (fiatalabb nálam, és a vicc az, hogy a korabeli férfiakat társkeresőn sorra elhajtottam, a "miért nem" elv alapján). Aztán ahogy egyre inkább megismertem, egyre szerethetőbbnek láttam. Furcsamód épp a hibái miatt... ezek eloszlatták a bizonytalanság-érzésemet. Mivel ő sem tekintett rám potenciális társként, ezért meg merte mutatni önmagát, nem játszott szerepet, nem akarta jobbnak, többnek mutatni magát, mint amilyen. Felvállalta a gyengeségeit is. Ez ugye egy netes randinál szinte elképzelhetetlen, hiszen mindenki a legjobb arcát próbálja mutatni, le akarja nyűgözni a másikat...

Szóval mikor már elég alaposan kiismertük egymást, a "sötét oldalt" is, akkor éreztem úgy, hogy kíváncsi vagyok rá... bizonyos jelekből úgy éreztem, hogy ez kölcsönös, ezért felvetettem, hogy dumáljunk egyszer kettesben is. Na akkor, azon a bizonyos "első randin" volt meg az "igen, őt akarom!" érzés! Annyira közös hullámhosszon voltunk, hogy ilyet még soha, senkivel nem éreztem. És ez, mint utólag kiderült, kölcsönös volt.

Nagyon sokat számított, hogy ismerős volt, akit már sokféle természetes élethelyzetben láttam, tudtam, hogy viselkedik különböző szituációkban, milyen az élete, értékrendje. Nem volt semmiféle bizonytalansági tényező. Pontosan tudtam, hogy korábbi kapcsolatai min siklottak félre, tudtam, hogy mik a félelmei, stb. Biztos voltam benne, hogy már semmi váratlan, meglepő nem derülhet ki róla, olyasmi, amivel nem tudnék együtt élni. Ez be is bizonyosodott.

Azóta együtt vagyunk, már közös gyermekünket várjuk.

Ja, és ő is ismerkedett társkeresőn abban az időben, mikor én is, viszont egészen biztosan kijelenthetem, hogy ott nem találtunk volna egymásra. :)

Rengeteg rossz tapasztalatom volt,illetve kurdarc.

Vannak ott normális emberek,de akkor sem ajánlom...

Alig kaptam választ a leveleimre, ha kaptam is, akkor az visszautasítás volt. Én írtam egy normális bemutatkozó levelet, helyesírási hibáktól mentesen, erre ilyen szövegeket kaptam vissza: "nem", "kopj le", "ronda vagy"...

Meguntam, és már úgy vagyok vele, hogy nem megyek házhoz a pofonért.

Én 3 évig voltam különböző társkeresőkön (nem folyamatosan, évente úgy 2-3 hónapot) 29 és 32 éves korom között.

Az első két évben minden "jól ment". Ha nem is lett kapcsolat belőle, de rendszeresen volt érdekes levelezőpartner és érdekes találkozások (persze voltak "fiaskók", rossz élmények is, de ez benne van a pakliban).

DE! Utolsó évben egy hónapig voltam fenn, és már nagyon "gyenge" volt. Pedig kb. semmit nem változtattam a profilon, mégis, megdöbbentő volt a különbség az első évhez képest.

- egyre több ember nem írt magáról semmit, "úgyis a kép alapján döntesz" elvet követve, így nem is lehetett személyre szóló leveleket írni, és azt is nehéz volt eldönteni, hogy kinek lenne érdemes írni

- akiknek írtam, azoknak csak a 20%-a írt vissza annyit, hogy "bocs, nem"

- volt, aki azt írta, igen, tetszik a fotóm, de biztos csak Photoshop:(

- nem csak hogy sokan egyértelműen a lehető leggyorsabb szexre mentek, de még sértegettek is, ha azt mondtam, én nem erre gondoltam

- többen első egy-két levélben kijelentették, hogy márpedig nekik minél hamarabb gyerek kell (ezt mégis hogy garantáljam egy első találkozás előtt???)

- többen "elfelejtették" megemlíteni, hogy gyerekük van

Szóval úgy éreztem, nagyon felületes lett ez az egész, és már több bosszúságot okozott, mint örömöt, úgyhogy kiszálltam.