Melyik típusú nő a kelendőbb a férfiak számára?

Nem lehet ezt így kategorizálni.

Mindkét típus jó lehet, bár a túlzott ego, önérzetesség nem előny egy kapcsolatban.

Nekem most egy szép lábú, harisnyafétisre nyitott nő lenne a leginkább kelendő ;)

Ha nem létezne harmadik típus, nekem a kettes kéne inkább.

Rühellem a ma divatos egoista, feminista, nihilista, nőietlen nőket.

jaja, ahogy a 12-es mondja.

Messziről kerülöm az ilyen tipusú nőket.

Akkor már tényleg inkább a 2.

szóval ha egy nőnek egészséges önbizalma van, kiáll az igazáért, akkor nőietlen lesz? :D

egy nő maradjon önértékelési gondokkal teli, önmagáért kiállni nem tudó kis mütyür? :/

hát, kicsit elszomorítanak a válaszok, de szerencsére az életben nem ezt látom :D

"szóval ha egy nőnek egészséges önbizalma van, kiáll az igazáért, akkor nőietlen lesz?"

Nem nem, ez korántsem baj, egy bizonyos mértékig.

csak az olyan nőkből van elegem, akik átesnek a ló túloldalára, elférfiasodnak, hangoztatják is büszkén, hogy ők mennyire kemények. Mellette meg panaszkodnak a férjükre, hogy nem tudnak rá felnézni, stb.

Szóval, mindenben megvan a határ, egy nő legyen nő, maradjon meg az annak megfelelő szerepben.

A férfi is maradjon meg a sajátjában. és akkor nem lenne semmi baj.

14-es

Te az első típus csupa jó tulajdonsággal helyettesítetted, ami nettó hazugság, ha összeveted a valósággal.

Rendre nőietlenek zoktak lenni, erőszakosak és feministák. Nem magukért állnak ki, hanem a férfiakkal szemben teszik, ami nagy különbség.

Ilyen nő pedig nem kell, nem tagadom. Akkor már inkább rakom össze a önértékelését egy kettes típusú, simulékony, nőies lánynak.

1000%

18-as rég rossz, ha egy férfinak kell összeraknia egy nő önértékelését.

De, fordítva is igaz. Mindenki szépen önmagából rakja össze magát.

Vagy a Te önértékelésed egy nőtől függ? Gondolom a válaszod, nem. :) Akkor, miért kell egy önértékelési gonddal küzdő nő?? Ajaj.

Szomorú a helyzet, ahogy itt a Férfiak válaszait olvasom...

" miért kell egy önértékelési gonddal küzdő nő??"

Nem, ne értsd félre. A válasz az volt minden esetben, hogy ha már a két szélsőség közül kell választani, akkor INKÁBB a 2.

Nyilván az sem jó, de jobb mint az 1., akivel lehetetlen hosszú távon együtt élni.