Szerintetek egy kapcsolatot befolyásolhat 2 kutya?

Én sem voltam mindig ennyire megértő és elfogadó a lakásban tartott állatok iránt.Amíg nem lett nekünk is egy blökink.

Mivel családtaggá válnak,érthető,hogy a srác ilyen szeretettel beszél róluk.Nekem is több tucat kép van a telefonomban a kutyánkról.

Ettől függetlenül megértem miről "beszélsz".

Ezt már neked kell érezni,hogy a srác "megér" e ennyit.

Esetleg finoman mond el neki az aggályaidat.És el is dől a dolog egyből.Vagy így,vagy úgy!

F40+

Jo ha valaki allatbarat de a megszallottsag tenyleg visszauthet. Szerintem menj el hozza majd es ott kiderul mi a helyzet.

En is szeretem az allatokat kutyam is van de nem tudnek olyannal jarni akinek a nyaladzo allata az agyaban alszik es hagyja hogy az arcat es szajat nyalogassa mert az hanyinger.

Hát ha ennyire nem birnád őket elviselni nincs értelme annak ,hogy öszegyere vele.

Nekem Pitbullom van ,bent a lakásba. Sokmindenkinél őis fontossabb nekem. Soha senki kedvéért nem válnék meg tőle. Én pl az ágyra nem engedem fel.

Én találkoztam olyan férfival ,aki a lányomdt is elfogadta volna ,de a kutyát nem. Nem is sokáig találkoztam vele.

A jelenlegi párom szereti a kutyámat is.

Azt megértem ,hogy neked nem tetszett az ,hogy pl az ágyon heverésznek ,meg hogy azért sietett haza ,mert a kutyák várják.

N24

Ha neked ez nem fér bele, akkor most hagyd a fenébe... Én is imádom a kutyám, én sem válnék meg tőle, kinti-benti, és nem lenne az a pasi, akinek a kedvéért ezen változtatnék. Komolyan, semmilyen. Vagy elfogad kutyástól, vagy ne kelljek neki én sem. Az egyetlen dolog, amiben hajlandó lettem volna kompromisszumot kötni, az az, hogy nem engedném fel az ágyra, több nem.

Jobban jártok mindketten, ha hagyod. Ha bármelyikőtök kompromisszumot is kötne, ez egy örök konfliktus lenne...

"de már első randin a két angol bulldogjáról beszélt, hogy siet haza hozzájuk" - Nekem ez a mondat kicsit gyanús.

1. Egy randi normális esetben ne legyen rohanás, azt illik azért úgy szervezni, hogy legyen elég idő egymásra, és ne kelljen valahova rohanni.

2. Mi van, ha csak ürügy volt, hogy így siet haza a kutyáihoz, hogy hamarabb leléphessen, mert nem jött be neki a randi?

Ezen nagyon meg lehet sértődni, de mivel a felnőtt kategóriába vagy, ezért nekem az a véleményem, hogy az ilyet jobb hagyni. Nem azért mondom, mert utálom az állatokat de egyszerűen ez egy ilyen dolog, amikor mindkét félnek igaza van.

Ez ő személyiségéhez, felfogásához, életmódjához tartozik. Nyilván te emiatt nem tartod se flúgosnak, se hülyének, de neked ez nem fér bele. Folyamatos problémák forrása lenne, mivel ő már kialakította az életét a kutyáival, hogy mit enged meg neki, hol vannak tartva stb. neked pedig az nagyon nem jönne be, de nem rugdoshatod fel az életüket, "nekem ez gusztustalan" felkiáltással.

Más az, ha két külön felfogású ember találkozik, kettesben vannak aztán együtt beszereznek egy állatot és mindketten kompromisszumokat kötnek az elképzeléseiket illetően, és együtt kialakítják, hogy működik náluk a dolog.

Akkor működhet, ha nem egyformán gondoljátok, bár még úgy is lehet belőle veszekedés, hogy megmondtam, hogy engedjük vagy nem engedjük. De akkor is együtt alakítjátok, csiszoljátok a rendszert, közös döntések eredménye az egész.

De így, hogy nála ez már nyilván be van betonozva, neked semmi beleszólásod nincs, ami tulajdonképpen természetes is. Neki egy olyan kell, aki számára ez természetes és elfogadható, aki bele illik az ő életébe.

Felnőtt emberek között egy kapcsolatba úgy megyünk bele, hogy abból akármi is lehet, jön majd az összeköltözés stb. Úgy meg nem megyünk bele, mikor tudjuk, hogy pl. egy ilyen kérdésben olyan alapvető különbségek vannak közöttünk, hogy ha el is lehet tolni a konfliktust, de biztos, hogy az lesz belőle, és az később csak még rosszabb lesz mindenkinek. Mert most komolyan mi értelme van úgy elkezdeni járni valakivel, hogy úgyis tudod, hogy a végén az egész elborul majd ezeken a dolgokon és nem lesz belőle semmi?

Pl. én is szeretem a kutyát-macskát, de a kutya nekem is az a kategória, hogy kinti, hasznos, amellett, hogy meg legyen neki a sok foglalkozás, iskola, lefárasztás, ingerek meg minden. De nekem se jönnek be az olyan fajták, amik horkolnak, bent vannak, szagos és nyálas tőlük az ágy, kanapé meg minden, ha már a lépcsőn felmegy kidöglik stb. Nem tudnék együtt élni olyannal, akinek ez tetszik. Nekem barátnőm van olyan, akinek angol bulldogja van és mindig nagy vidáman meséli, hogy miközben a kanapén horkol milyen édesen folyik a nyála meg milyeneket fingik.. Hát örülök, hogy örül neki, de az én kanapémon ilyen biztos nem lenne, nekem ezt soha senki nem megyarázza meg, hogy édes, meg jó. Hát elég nyilvánvaló, hogy ahogy nekem, pont úgy, mint neked nem jönne be a kérdésben szereplő pasi, de ő meg tuti rávetné magát és állati jól meglennének.

# 8 Időpont ma 12:50 válaszolóval egyetértek.

Ez az ember már kialakította az életét így, az állat ezt szokta meg. Nem csak a pasival lenne ebből konfliktus, ha te változtatni akarnál, hanem az állatoknak is. Nem tudom, mennyi idősek, de következetesnek kell lenni a nevelésüknél. Míg kicsik, ők is könnyebben formálhatók, de egy idő után már nem olyan egyszerű. Szóval ha még a pasi bele is menne, hogy legyen másképp, a kutyákkal menne a harc.

Nekem van egy 8 éves papagájom, akit tojás kora óta nevelek, neki is kialakultak a szokásai, nem lehet hirtelen változtatni valamin. Ő része marad az életemnek, amíg él, és ezt a leendő páromnak is el kell fogadnia, illetve az a jó, ha eleve olyan párom lesz, akinek a madaram (madaraim) nem jelentenek akadályt ilyen formában, ahogy az én életem része.

Amilyen a kutya, olyan a gazda.

Ez az angol bulldog mára egyfajta divatkutya lett, első sorban a férfiak körében. Még nem jöttem rá, de olyan 6-8 éve a magyar újgazdagok körében láttam először népszerűnek, az amerikai focival együtt tört fel.

Szerintem egy ocsmány, buta és lusta jószág, de mindenki maga dönt.

Ja, és valaki szerint zseniális, hogy állandóan fingik....