Túltettem magam rajta, hogyan tovább?

Szerintem ez Tökjó hogy Tudsz ilyen önálló életet élni, gondolj abba, hogy sokan nem képesek, inkább csak hisztiznek. Na meg sokan vannak akik még 30 fölött is szüleivel élnek és kb kivannak szolgálva.

Ezt hogy te magadnak élsz tapasztalatot, rutint szerzel, talpra esettebb leszel. Tüzz ki dolgokat magadnak, Ird össze mit szeretnél, s csináld végig kis léptekben, szervezd meg a napodat, járj olyan helyekre ahol mások is vannak. Az a lényeg hogy minél több olyan dolgot csinálj, hogy elvond a figyelmed, kiüritsd az elméd, elmehetsz meditációs tréningekre is ahol megatnitanak ellazúlni, vagy járhatsz edző terembe, kipróbálhatsz dolgokat. Élvezd azt hogy egyedül vagy, független, és azt csinálsz amit akarsz.

Tudom mit érzel, de sajnos ez nem jó irány és gondolkodásmód amit felvázoltál.

Ami segíthet : új hobbik(valami tényleg ütős), új barátok, utazás, új dolgok kipróbálása. Mindjárt meglátod mennyi emberrel fogsz találkozni és lesz esélyed lányokkal megismerkedni.

Attól hogy eljársz dolgozni meg a tacskóba, nem fog nagy fordulatot venni az életed. Azért neked is tenned kell hogy más legyen...

Szerintem is igaz amit írnak, nem vagy túl rajta. De nem konkrétan a lányon, hanem magán a csalódáson!

Mert a személyen már én is túl vagyok, de azon hogy így alakult az életem, miért pont velem történt ez, nem érdemlem meg... stb. Blablabla... Na ezen a részén még csak félig vagyok túl, de már alakul a dolog. Barátkozom, eljárok, hobbizok, nem fordulok magamba, mert az nem jó.